Zsoltárok könyve, 63
1. (Dávid zsoltára, amikor Júda pusztájában tartózkodott.)
2. Isten, én Istenem, téged kereslek, utánad szomjazik a lelkem! Érted sóvárog a testem, mint a száraz, tikkadt, kiaszott föld.
3. Téged keres tekintetem a szent sátorban, hogy erõdet és dicsõségedet megláthassam.
4. Mert kegyelmed többet ér, mint az élet, ajkam dicséretet zeng neked.
5. Magasztallak egész életemen át, s nevedben emelem imára kezem.
6. Lelkem eltelik veled, mint zsírral és velõvel, s a szám ujjongó örömmel mond dicséretet.
7. Fekhelyemen rólad elmélkedem, éjjel virrasztva feléd száll a lelkem.
8. Valóban, te lettél gyámolom, szárnyad oltalmában vigadzom.
9. Lelkem hozzád ragaszkodik, jobbod szilárdan tart engem.
10. Akik meg akarják rontani életem, azok lekerülnek a földnek mélyébe,
11. kiszolgáltatva a kard hatalmának és zsákmányul a sakáloknak.
12. A király azonban Istenben örül, s mind dicsekszik majd, aki rá esküdött, de a hazugok ajka elnémul örökre.