1. Bábel folyói mentén ültünk és sírtunk: a Sionra emlékeztünk.

2. Azon a földön a fûzfákra akasztottuk hárfáinkat.

3. Mert dalt akartak hallani, akik elhurcoltak minket. Elnyomóink öröméneket követeltek: "Zengjetek nekünk dalt a Sionról!"

4. De hogyan énekeljünk éneket az Úrról az idegenek földjén?

5. Jeruzsálem, ha elfeledkezem rólad, száradjon le a jobbom!

6. Nyelvem tapadjon ínyemhez, ha nem emlékezem meg rólad: ha Jeruzsálemet nem helyezem minden örömem fölé!

7. Ne felejtsd el, Uram, Edom fiainak Jeruzsálem napját! Amikor így kiáltoztak: "Romboljátok le, romboljátok le, hadd pusztuljon el a földig!"

8. Bábel leánya, te pusztító, áldott, aki megfizeti neked, ami gonoszságot velünk tettél!

9. Áldott, aki megragadja gyermekeidet és szétzúzza õket a sziklán!





“A ingenuidade e’ uma virtude, mas apenas ate certo ponto; ela deve sempre ser acompanhada da prudência. A astúcia e a safadeza, por outro lado, são diabólicas e podem causar muito mal.” São Padre Pio de Pietrelcina