1. (A karvezetõnek, oboára és hárfára - Dávid zsoltára.)

2. Szívem mélyébõl dicsõítlek, Uram, hirdetem nagy tetteidet.

3. Ujjongok és benned van örömöm, s magasztalom neved, ó Fölséges.

4. Mert ellenségeim meghátráltak, elestek és eltûntek színed elõtt.

5. Magadévá tetted igazságomat és ügyemet, mint igazságos bíró ültél trónodra.

6. A népeket megfenyítetted, a gonoszokat megsemmisítetted, s örökre eltörölted a nevüket.

7. Eltûnt az ellenség, végleg megsemmisült, feldúltad városait, még emlékük sem maradt. De lám,

8. az Úr mindörökké trónol, bírói széke ítéletre készen áll.

9. Igazságosan ítéli meg a földkerekséget, a népek fölött törvény szerint tart ítéletet.

10. Az elnyomottnak az Úr lesz menedéke, a szükség napjaiban egyetlen mentsége.

11. Akik ismerik nevedet, reménykednek benned, Uram, soha nem hagyod el a téged keresõket,

12. Dicsõítsétek az Urat, aki Sionban lakik, hirdessétek nagy tetteit a népek között!

13. Mert mint a vér bosszulója gondolt rájuk, nem feledkezett el a szegények sóhajáról.

14. Könyörülj rajtam, Uram, lásd meg szorultságom, a halál kapujából szabadíts ki engem!

15. Hadd hirdessem dicsõségedet Sion leányának kapuiban, és örüljek, hogy megsegítettél!

16. A népek a maguk ásta verembe estek, s a hálóba, amelyet vetettek, az õ lábuk botlott.

17. Az Úr hírt adott magáról az ítéleten, s a gonoszt önkeze mûvével kötötte meg.

18. Tûnjenek el a holtak világába az álnokok, s mind a népek, amelyek elfelejtik Istent!

19. De õ nem feledkezik meg soha a szegényrõl, s aki bajban is remél, nem csalódik soha.

20. Kelj fel, Uram, nehogy elbízza magát az ember, szólítsd ítéletre a népeket magad elé!

21. Uram, töltsd el õket rettegéssel, tudják meg a népek, hogy õk is csak emberek!





“Devemos odiar os nossos pecados, visto que o amor ao Senhor significa paz”. São Padre Pio de Pietrelcina