1. Kelj föl, ragyogj föl, mert elérkezett világosságod, és az Úr dicsõsége felragyogott fölötted!

2. Mert még sötétség borítja a földet, és homály a nemzeteket, de fölötted ott ragyog az Úr, és dicsõsége megnyilvánul rajtad.

3. Népek jönnek világosságodhoz, és királyok a benned támadt fényességhez.

4. Hordozd körül tekintetedet és lásd: mind egybegyûlnek és idejönnek hozzád. Fiaid messze távolból érkeznek, s a lányaidat ölükben hozzák.

5. Ennek láttára földerülsz, szíved dobog az örömtõl és kitágul. Mert feléd áramlik a tengerek gazdagsága, és ide özönlik a nemzetek kincse.

6. Tevék áradata borít majd el, Midián és Efa dromedárjai. Mind Sábából jönnek; aranyat és tömjént hoznak és az Úr dicsõségét zengik.

7. Nálad sereglik egybe Kedár összes nyája, s Nebajót kosai is neked szolgálnak. Mint nekem tetszõ áldozatok, odajönnek oltáromhoz, hogy díszére legyenek dicsõséges templomomnak.

8. Kik azok, akik repülnek, mint a felhõ, vagy mint a galambok dúcaikhoz?

9. A hajók gyülekeznek szolgálatomra, az élükön Tarsis hajóival, hogy hazahozzák fiaidat a távolból, s ezüstjüket meg aranyukat is velük, az Úrnak, a te Istenednek nevéért, Izrael Szentjéért, aki dicsõségre emel.

10. Idegenek építik fel falaidat, és a királyok szolgálni fognak. Mert megvertelek ugyan haragomban, de irgalmamban megkönyörültem rajtad.

11. Kapuid mindig tárva lesznek, sem nappal, sem éjjel nem zárják be õket, hogy behordhassák a népek gazdagságát, és királyaikat is idevezessék, hozzád.

12. Mert elvész az a nemzet s az az ország, amely nem akar szolgálni neked; az ilyen nemzetek mindenestül elpusztulnak.

13. Eljön a Libanon dicsõsége, a ciprus, a platán és a cédrus, hogy ékesítsék szentélyemet, és dicsõvé tegyék lábam zsámolyát.

14. Zsarnokaid fiai is eljönnek, meghajolva, lábadhoz borulnak, akik egykor megvetettek. Az Úr városának neveznek majd, Izrael Szentje Sionjának.

15. Bár elhagyatott voltál, mindenki csak gyûlölt és cserbenhagyott: mégis büszkeség tárgyává teszlek, örökre, öröm forrásává, nemzedékrõl nemzedékre.

16. A nemzetek tejét szívod majd, és a királyok gazdagsága táplál. Így megtudod, hogy én, az Úr vagyok a te szabadítód; hogy Jákob Erõse a te Megváltód.

17. A réz helyébe aranyat hozok, a vas helyébe meg ezüstöt. A fa helyébe rezet, és a kövek helyett vasat. Fejedelmeddé a békességet teszem, és kormányzóddá az igazságot.

18. Erõszakról nem fognak hallani többé országodban, sem pusztulásról és rombolásról a határaidban. Szabadításnak fogod hívni a falaidat, a kapuidat meg dicsõségnek.

19. Nem a nap szolgál majd neked nappali fénnyel, és nem a holdfény ragyog neked, mert az Úr lesz örökké tartó világosságod, Istened lesz a fényességed.

20. A napod nem nyugszik le soha, sem a holdad meg nem fogyatkozik, mert az Úr lesz örökké tartó világosságod, és véget érnek a gyász napjai.

21. Néped csupa igazból áll, s mindörökre övék lesz majd a föld. Olyan hajtás lesz, amelyet az Úr ültetett; kezem munkája, amelyet szépnek teremtettem.

22. Közületek a legkisebb is ezerré lesz, és a legkevésbé jelentõs hatalmas nemzetté. Én, az Úr mondtam ezt így, és a kellõ idõben gyorsan végbe is viszem.





Jesus lhe quer bem, da maneira que só Ele sabe amar.” São Padre Pio de Pietrelcina