1. Mivel már sokan megkísérelték, hogy a köztünk beteljesedett eseményeket leírják, úgy,

2. ahogy ránk maradt azoktól, akik kezdettõl fogva szemtanúi és szolgái voltak az Igének,

3. jónak láttam én is, hogy elejétõl kezdve mindennek szorgalmasan utánajárjak, és sorban leírjak neked mindent, tiszteletreméltó Teofil,

4. hogy meggyõzõdjél róla, mennyire megbízhatók azok a tanok, amelyekre tanítottak.

5. Heródesnek, Júdea királyának korában élt egy Abia osztályából való Zakariás nevû pap. Felesége Áron leányai közé tartozott, s Erzsébetnek hívták.

6. Mindketten igazak voltak az Isten elõtt, szentül éltek, az Úr parancsai és rendelkezései szerint.

7. De nem volt gyermekük, mert Erzsébet meddõ volt, és már mindketten életük alkonya felé jártak.

8. Történt mégis, hogy amikor Zakariás osztályának sorrendjében papi szolgálatát teljesítette az Isten színe elõtt,

9. s a papság körében hagyományos szokás szerint ráesett a sor, hogy illatáldozatot mutasson be, bement az Úr templomának szentélyébe.

10. Az illatáldozat órájában az egész nép kint várta, és közben imádkozott.

11. Ám megjelent neki az Úr angyala az illatáldozat oltárának jobb oldalán.

12. Amikor Zakariás meglátta, zavarba jött, és elfogta a félelem.

13. Az angyal azonban így szólt hozzá: "Ne félj, Zakariás, mert imád meghallgatásra talált! Feleséged, Erzsébet, fiút szül neked, s te Jánosnak fogod nevezni.

14. Örömödre lesz és ujjongani fogsz rajta, és sokan örülnek majd születésén.

15. Mert nagy lesz az Úr elõtt, bort és mámorító italt nem fog inni, hanem már anyja méhében a Szentlélek fogja eltölteni.

16. Izrael fiai közül sokat megtérít Urukhoz, Istenükhöz.

17. Õ maga Illés szellemével és erejével elõtte fog járni az Úrnak, hogy az apák szívét fiaik felé fordítsa, az engedetleneket az igazak okosságára térítse, s így a népet elõkészítse az Úrnak."

18. Zakariás megkérdezte az angyaltól: "Mibõl fogom a dolgot megtudni? Mert hisz öreg vagyok, és már feleségem is elõrehaladt a korban."

19. "Én Gábor vagyok - felelte az angyal -, s az Úr színe elõtt állok. Az a küldetésem, hogy ezt megmondjam neked, és adjam tudtodra ezt a jó hírt.

20. Íme, most megnémulsz és nem fogsz tudni beszélni addig a napig, amíg ez be nem következik, mert nem hittél szavaimnak, amelyek majd, ha eljön az ideje, be fognak teljesedni."

21. A nép egyre várta Zakariást, és csodálkozott, hogy oly sokáig ott idõzik a szentélyben.

22. Ám amikor kijött, nem tudott hozzájuk szólni, s ebbõl megértették, hogy látomása volt a templomban. Õ intett nekik, de néma maradt,

23. s amikor leteltek szolgálatának napjai, hazament.

24. E napok után felesége, Erzsébet, gyermeket fogant, és öt hónapon át eltitkolta.

25. "Ezt tette hát nekem az Úr - mondta - azokban a napokban, amikor rám tekintett, és ami az emberek elõtt szégyenemre volt, attól megszabadított."

26. A hatodik hónapban az Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevû városába

27. egy szûzhöz, aki egy Dávid házából való férfinak, Józsefnek volt a jegyese, és Máriának hívták.

28. Az angyal belépett hozzá és megszólította: "Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Veled van az Úr! Áldottabb vagy minden asszonynál."

29. E szavak hallatára Mária zavarba jött, és gondolkozni kezdett rajta, miféle köszöntés ez.

30. Az angyal ezt mondta neki: "Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél.

31. Gyermeket fogansz, fiút szülsz, és Jézusnak fogod elnevezni.

32. Nagy lesz õ és a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak trónját,

33. és uralkodni fog Jákob házán örökké, s országának nem lesz vége."

34. Mária megkérdezte az angyalt: "Hogyan válik ez valóra, amikor férfit nem ismerek?"

35. Az angyal ezt válaszolta és mondta neki: "A Szentlélek száll rád, s a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért a születendõ Szentet is az Isten Fiának fogják hívni.

36. Íme, rokonod, Erzsébet is fogant öregségében, s már a hatodik hónapban van, noha meddõnek mondták,

37. mert Istennél semmi sem lehetetlen."

38. Mária így válaszolt: "Íme, az Úr szolgálója vagyok, legyen nekem a te igéd szerint." Erre az angyal eltávozott.

39. Mária még ezekben a napokban útnak indult, és a hegyekbe sietett, Júda városába.

40. Zakariás házába tért be és üdvözölte Erzsébetet.

41. Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, örömében megmozdult méhében a gyermek, maga Erzsébet pedig eltelt Szentlélekkel.

42. Nagy szóval felkiáltott: "Áldott vagy az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse!

43. Hogy lehet az, hogy Uramnak anyja jön hozzám?

44. Lásd, mihelyt meghallottam köszöntésed szavát, az örömtõl megmozdult méhemben a gyermek.

45. Boldog, aki hitt annak a beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!"

46. Mária így szólt: "Lelkem magasztalja az Urat,

47. és szívem ujjong megváltó Istenemben,

48. mert rátekintett szolgálója alázatosságára. Íme, mostantól fogva boldognak hirdet minden nemzedék,

49. mert nagyot tett velem a Hatalmas, és Szent az õ neve.

50. Irgalma nemzedékrõl nemzedékre az istenfélõkkel marad.

51. Karja bizonyságot tett hatalmáról: szétszórta a szívük szándékában a gõgösöket,

52. letaszította trónjukról a hatalmasokat, az alázatosakat pedig fölemelte.

53. Az éhezõket javakkal töltötte el, de a gazdagokat üres kézzel küldte el.

54. Gondjába vette szolgáját, Izraelt, megemlékezve irgalmáról,

55. amelyet atyáinknak, Ábrahámnak és utódainak örökre megígért."

56. Mária még ott maradt három hónapig, aztán hazatért.

57. Elérkezett Erzsébet szülésének ideje, és fiút szült.

58. Amikor a szomszédok és rokonok meghallották, hogy milyen nagyra méltatta az Úr irgalmában, vele örültek.

59. A nyolcadik napon elmentek, hogy körülmetéljék a gyermeket. Az apja nevérõl Zakariásnak akarták elnevezni.

60. De az anyja tiltakozott: "Nem, hanem Jánosnak kell hívni."

61. Így válaszoltak neki: "Nincs rokonságodban senki, akit így hívnának."

62. Aztán intettek az apának, minek akarja, hogy elnevezzék.

63. Az írótáblát kért, és ezeket a szavakat írta rá: "János az õ neve." Mindnyájan csodálkoztak.

64. Neki pedig nyomban megnyílt az ajka és megoldódott a nyelve, megszólalt és magasztalta az Istent.

65. A szomszédokat mind elfogta a félelem, és Júdea egész hegyvidékén elterjedt ezeknek a dolgoknak a híre.

66. Akik csak hallották, szívükbe vésték s mondták: "Vajon mi lesz ebbõl a gyerekbõl?" Mert az Úr keze volt vele.

67. Apja, Zakariás, eltelt a Szentlélekkel, és így prófétált:

68. "Áldott az Úr, Izrael Istene, mert meglátogatta és megváltotta népét.

69. Az üdvösség erejét támasztotta nekünk szolgája, Dávid házában.

70. Ahogy mondta a szent próféták szájával õsidõk óta:

71. megmentett minket ellenségeinktõl és gyûlölõink kezétõl,

72. hogy irgalmazzon atyáinknak, és megemlékezzék szent szövetségérõl.

73. Az eskürõl, amelyet atyánknak, Ábrahámnak esküdött, hogy majd megadja nekünk,

74. hogy az ellenség kezébõl kiszabadítva, félelmet nem ismerve szolgáljunk neki,

75. szentségben és igazságban színe elõtt életünk minden napján.

76. Téged pedig, fiú, a Magasságbeli prófétájának fognak hívni, mert az Úr elõtt jársz majd, hogy elõkészítsd útját,

77. hogy az üdvösség ismeretét add népének bûnei bocsánatára,

78. Istenünk könyörülõ irgalmából, melyben meglátogat minket a napkelet a magasságból,

79. hogy a sötétben és a halál árnyékában ülõknek ragyogjon, és lépteinket a béke útjára irányítsa."

80. A gyermek nõtt, erõsödött lélekben, és mindaddig a pusztában élt, míg Izrael elõtt föl nem lépett.






“O temor e a confiança devem dar as mãos e proceder como irmãos. Se nos damos conta de que temos muito temor devemos recorrer à confiança. Se confiamos excessivamente devemos ter um pouco de temor”. São Padre Pio de Pietrelcina