Makkabeusok II. könyve, 1
1. Üdvözlet testvéreinknek, az Egyiptomban élõ zsidóknak! Testvéreitek, a Jeruzsálemben és Júdeában élõ zsidók minden jót kívánnak.
2. Halmozzon el benneteket az Isten jótéteményeivel, és emlékezzék meg hûséges szolgáival, Ábrahámmal, Izsákkal és Jákobbal kötött szövetségérõl.
3. Adjon mindnyájatoknak Õt félõ, akaratát bizalommal, készségesen teljesítõ szívet.
4. Tegye lelketeket fogékonnyá törvénye és parancsai iránt, és adjon nektek békességet.
5. Hallgassa meg kéréseiteket, bocsásson meg nektek, és ne hagyjon el benneteket a szorongattatás idején.
6. Így imádkozunk most itt értetek.
7. Demetriusz király uralma idején, a 169. esztendõben meg így írtunk mi, zsidók, nektek: "A ránk szakadt szorongattatásnak ezekben az éveiben, amikor Jázon és követõi elpártoltak a szent földtõl és a királytól,
8. felgyújtották a templom nagy kapuját és ártatlan vért ontottak, az Úrhoz könyörögtünk és meghallgatásra találtunk. Akkor égõ- és ételáldozatot mutattunk be, meggyújtottuk a mécseseket és kitettük a kenyeret."
9. S most azért írunk, hogy Kiszleu hónapjában ti is üljétek meg a sátoros ünnepeket. A 188. esztendõben járunk.
10. Jeruzsálem és Júdea lakói, a nagytanács és Júdás üdvözletüket küldik és jó egészséget kívánnak Ptolemeusz király nevelõjének, a fölkent papok nemzetségébõl való Arisztobulosznak, valamint az egyiptomi zsidóknak.
11. Nagy veszedelmekbõl mentett ki az Isten, ezért szívbõl köszönjük neki, hogy harcolt értünk a király ellen.
12. Mert õ ûzte ki azokat, akik a szent városban harcoltak.
13. Amikor ugyanis a vezérük legyõzhetetlennek látszó seregével Perzsiába ment, Nanea templomában agyonütötték õket, Nanea papjai ugyanis cselhez folyamodtak.
14. Antiochusz odament azzal az ürüggyel, hogy eljegyzi magát vele, hogy így a kincseket jegyajándékul elvihesse.
15. Nanea templomának papjai ki is hordták (a kincseket). De amikor kevesedmagával a templom területére ment, mihelyt belépett, bezárták a templomot.
16. Majd kinyitottak egy titkos ajtót a tetõn, és köveket dobálva agyonütötték a fejedelmet embereivel együtt. Darabokra vágták, és levágott fejét odavetették a kint várakozóknak.
17. Istenünk legyen áldott mindenben, mivel kiszolgáltatta az istenteleneket!
18. Amikor Kiszleu hónap huszonötödik napján meg akartuk ünnepelni a templom megtisztítását, illõnek tartottuk, hogy ti is üljétek meg a sátoros ünnepet és a tûz ünnepét annak emlékére, hogy Nehemiás fölépítette a templomot és az égõáldozatok oltárát, és áldozatot mutatott be.
19. Mert amikor atyáinkat elhurcolták Perzsiába, a jámbor papok vittek magukkal tüzet az égõáldozatok oltáráról, és elrejtették egy kiszáradt kúthoz hasonló üregben. Itt õrizték, úgyhogy a helyrõl nem is szerzett senki tudomást.
20. Évek múltán úgy tetszett az Úrnak, hogy a perzsa király hazaengedje Nehemiást. Ekkor elküldte azoknak a papoknak az utódait a tûzért, akik elrejtették. Amikor ezek jelentették, hogy nem találtak tüzet, csak iszapos vizet, megparancsolta, hogy merítsenek belõle és vigyék oda neki.
21. Mindent elõkészítettek az áldozathoz. Most Nehemiás megparancsolta a papoknak, hogy a fára és ami rajta volt, arra öntsék rá a vizet.
22. Amikor ezt megtették s egy kis idõ elteltével kisütött a nap, amelyet eddig felhõ takart, hatalmas láng lobbant fel, úgyhogy mindnyájan elámultak rajta.
23. Míg az áldozat égett, a papok imádkoztak. A papok kezdték Jonatánnal az élükön, a többiek pedig - Nehemiással - folytatták.
24. Így hangzott az ima: "Urunk, Urunk és Istenünk, mindenek Teremtõje, Félelmetes és Hatalmas, Igazságos és Könyörületes,
25. Egyetlen Király és Jótevõ, az Élet javainak Egyedüli Osztogatója, Egyetlen Igaz, Mindenek fölötti Úr, Örökkévaló, Te minden veszedelembõl kimented Izraelt, kiválasztottad atyáinkat és megszentelted õket!
26. Fogadd el az áldozatot a népért, Izraelért. Oltalmazd és szenteld meg örökségedet.
27. Szétszórtságunkból vezess bennünket újra együvé. Szabadíts meg minket a pogány népek szolgaságától! Tekints irgalmasan a megalázottakra és a megvetettekre. Akkor megtudják a pogányok is, hogy a mi Istenünk vagy.
28. Büntesd meg azokat, akik minket gyötörnek és gõgösen gyaláznak.
29. Verjen gyökeret néped szent helyeden, amint Mózes mondta."
30. Aztán dicsõítõ énekeket énekeltek a papok.
31. Amikor az áldozat egészen elégett, Nehemiás megparancsolta, hogy a maradék vizet is öntsék rá a nagy kõre.
32. Amikor ezt megtették, láng csapott fel, de az oltárról átcsapó láng elnyelte.
33. Amikor az esetrõl tudomást szereztek, jelentették a perzsa királynak, hogy azon a helyen, ahol az elhurcolt papok elrejtették a magukkal hozott tüzet, víz tört fel - ezzel szentelték fel Nehemiás emberei az áldozati ajándékokat.
34. Miután kivizsgáltatta az ügyet, a helyet bekerítette és szentté nyilvánította.
35. Azokat pedig, akik elnyerték kegyeit, gazdagon megajándékozta.
36. Nehemiás emberei neftarnak nevezték, ami annyit jelent, mint tisztulás, általában azonban naftának hívták.