1. Fenyegetõ jövendölés Damaszkusz ellen: Meglátjátok: Damaszkusz nem lesz többé város, hanem romhalmazzá válik.

2. Örökre elhagyottak lesznek városai, és nyájak legelõi. (A nyájak) tanyáznak majd bennük és nem kergeti el õket senki.

3. Vége lesz Efraim erõdjének, és Damaszkusz elveszti az uralmat. Arám maradéka úgy jár, mint Izrael fiainak dicsõsége. A Seregek Ura mondja ezt.

4. Azon a napon megfogyatkozik Jákob dicsõsége, és eltûnik húsának kövére.

5. Az lesz vele, mint amikor az arató összefog egy maroknyi száron álló gabonát, és letépi róluk a kalászokat. Vagy amikor kalászt szed valaki Refaim völgyében:

6. Csak itt-ott marad belõle valami. Vagy amikor leszüretelik az olajfát: Két vagy három bogyó marad csak az ágak hegyén, s négy vagy öt a fa tetején. A Seregek Ura mondja ezt.

7. Azon a napon az ember majd Teremtõjéhez fordul, és szeme föltekint Izrael Szentjére.

8. És nem vet többé ügyet az oltárokra, amelyeket keze alkotott. És nem tekint arra, amit ujjai hoztak létre: a szent berkekre és a Nap-oszlopokra.

9. Azon a napon városaid olyan elhagyottak lesznek, mint az amoriták és hivviták városai voltak, amikor elhagyták õket Izrael fiai elõtt. Pusztasággá lesznek,

10. mert megfeledkeztél szabadító Istenedrõl, és nem gondoltál többé erõsséged Sziklájára. Mert pompás csemetéket ültetsz, s idegen hajtásokkal telepíted.

11. Ha azon a napon, amelyen elülteted, megfogamzanak is, s reggelre virágba borul is ültetésed, mégis semmivé lesz aratásod szorongatásod napján, s romlásod gyógyíthatatlan marad.

12. Jaj, zúg a népek áradata, úgy zúgnak, mint a tenger szokott zúgni. A népek moraja hallik, mint a nagy vizek háborgása.

13. [Hatalmas vizek zúgásához hasonló a népek morajlása.] De Õ megfenyíti õket, erre messze futnak, s úgy elsodródnak, mint a pelyva a hegyeken a szél elõtt, s a forgatag a vihar elõtt.

14. Este meglepi õket a rémület, s mire felvirrad a reggel, nincsenek többé. Ez lett a jutalma pusztítóinknak, ez lett a sorsa fosztogatóinknak.





“Temos muita facilidade para pedir, mas não para agradecer”. São Padre Pio de Pietrelcina