1. Azon a napon ezt az éneket éneklik Júda földjén: Erõs várunk van, védelmül kõfal és bástya szolgál.

2. Nyissátok ki a kapukat! Hadd vonuljon be az igaz nemzet, amely mindvégig hûséges,

3. amelynek szíve állhatatos és megõrzi a békét, mert benned van bizalma.

4. Bízzatok az Úrban örökkön-örökké, mert az Úr örökké megmaradó Szikla!

5. Letaszította a magasban lakókat, és a büszke várost megalázta, és földig alázta, a porba sújtotta,

6. úgyhogy most láb tiporja, a szegények lába, a szûkölködõk talpa.

7. Egyenes az igazak útja, az igaz ember ösvényét te egyengeted.

8. Ítéleteid útját jártuk s benned reméltünk, Urunk. Neved és emlékezeted után vágyódott a lelkünk.

9. Utánad vágyódik éjszaka a szívem, s téged keres a lelkem bensõmben. Mert ha ítéleted utoléri a földet, a mindenség lakói megtanulják az igazságot.

10. Ha kegyelmet kap az istentelen, nem tanulja meg az igazságot. Az igazak földjén is gonoszságot mûvel, s nem törõdik az Úr fölségével.

11. Uram, magasra emeled a kezed, de õk nem látják meg. Majd egyszer meglátják, mennyire szereted ezt a népet, és megszégyenülnek; az ellenségeidnek készített tûz megemészti õket.

12. Uram, te békességet adsz nekünk, mert ahogy tetteinkkel megérdemeljük, úgy bánsz velünk.

13. Urunk, Istenünk! Más urak parancsoltak nekünk, nem te, de mi csak a te nevedet dicsérjük.

14. A holtak nem kelnek életre s az árnyak nem támadnak fel, mert megbüntetted s megsemmisítetted õket, még az emléküket is eltörölted.

15. Gyarapítsd, Uram népedet, gyarapítsd! Adj dicsõséget népednek, s terjeszd ki országa határait!

16. A szorongattatásban téged keresünk, Urunk, az elnyomatás nyomorával te fenyítettél meg minket.

17. Amint a vajúdó asszony, aki közel van a szüléshez, felkiált gyötrõ fájdalmában, úgy voltunk mi is, Uram színed elõtt.

18. Terhesek voltunk, s vajúdtunk, de csak szelet szültünk: szabadulást nem szereztünk az országnak, s nem születtek új lakói a földnek.

19. Életre kelnek majd halottaid, és holttestük feltámad. Keljetek föl, és ujjongjatok mind, akik a porban nyugosztok! Mert világosság harmata a te harmatod, és az árnyak országa szülni fog.

20. Menj be kamrádba, én népem, s zárd magadra az ajtót! Rejtõzz el egy rövid idõre, míg el nem múlik a harag.

21. Mert az Úr hamarosan kilép hajlékából, és megbünteti a föld lakóit gonoszságukért. A föld felfedi a vért, és nem rejti tovább a megölteket.



Livros sugeridos


“Quanto maiores forem os dons, maior deve ser sua humildade, lembrando de que tudo lhe foi dado como empréstimo.” São Padre Pio de Pietrelcina

Newsletter

Receba as novidades, artigos e noticias deste portal.