1. Szállj le és ülj a porba, Babilon szûzi leánya! Ülj le a földre! Nincs többé trónod, káldeusok leánya. Többé már nem mondanak bájosnak és gyönyörûnek.

2. Vedd a malmot, õrölj lisztet, vesd le fátyladat, emeld föl hosszú ruhádat, fedd föl lábad szárát, s úgy gázolj át a folyókon!

3. Vetkõzz meztelenre, hadd lássák szégyened! Mert bosszút akarok állni, és ettõl nem tarthat vissza senki.

4. Megváltónk, akit a Seregek Urának hívnak, Izrael Szentje mondja:

5. Ülj csendben, húzódj a sötétségbe, káldeusok leánya, mert már nem hívnak többé országok úrnõjének.

6. Megharagudtam népemre, megfosztottam szentségétõl örökségemet, és a kezedbe adtam õket, de te nem voltál irántuk könyörülettel, még az öregekre is súlyos igát raktál,

7. és azt gondoltad: "Örökre úrnõ leszek". Soha nem hánytad-vetetted meg szívedben, és nem gondoltad meg, hogy mi lesz ennek a vége.

8. Hallgass hát ide, te könnyûvérû, aki oly biztonságban élsz és azt mondod szívedben: "Én vagyok, és rajtam kívül nincsen más, én nem leszek soha özvegy, és a gyermektelenséget nem ismerem."

9. Bizony utolér mind a kettõ, hirtelenül, egyetlen napon. A gyermektelenség és az özvegység rád nehezedik teljesen, és nem segítenek varázsigéid, sem a hathatósnak hitt igézõ szózatok.

10. Mily vakmerõ voltál gonoszságodban, amikor így szóltál: "Nincs senki, aki látna." Ez az okoskodás és nagy tudományod vezetett téged félre. Azt is mondtad magadban: "Én vagyok, és rajtam kívül nincsen más."

11. Ezért rád tör majd a csapás, s nem háríthatod el varázslattal. Rád ront a veszedelem, s nem fordíthatod el magadtól. Hirtelen ér utol a romlás, még mielõtt eszedbe vehetnéd.

12. Állj hát elõ igézõ szózataiddal és töméntelen varázslatoddal, amelyekkel ifjúságodtól fogva annyit veszõdtél. Gondolod, hogy segítségedre lehetnek? Gondolod, hogy bárkit visszariaszthatnak?

13. Hogy agyonfárasztott számtalan tanácsadód! Lépjenek most elõ és mentsenek meg! Mentsenek meg, akik az eget fürkészik, akik a csillagokat lesik, és akik az újhold napján jelentik, hogy mi vár rád a közeljövõben.

14. Bizony, olyanok lesznek ezek, mint a pelyva: tûz emészti meg õket. Nem menthetik meg életüket a lángok erejétõl, mert nem izzó parázs lesz az, amelynél melegedni lehet, és nem is tûzhely, amely mellé odaülhetnének.

15. Lásd, így járnak varázslóid, akikkel ifjúkorod óta veszõdtél. Elfutnak mind, ki-ki a maga útján, nem lesz senki, aki segíthetne rajtad.





“Tenhamos sempre horror ao pecado mortal e nunca deixemos de caminhar na estrada da santa eternidade.” São Padre Pio de Pietrelcina