1. Új eget és új földet láttam. Az elsõ ég és az elsõ föld ugyanis elmúltak, és tenger sincs többé.

2. Akkor láttam, hogy a szent város, az új Jeruzsálem alászállt az égbõl, az Istentõl. Olyan volt, mint a võlegényének fölékesített menyasszony.

3. Akkor hallottam, hogy a trón felõl megszólal egy hangos szózat, ezt mondva: "Íme, Isten hajléka az emberek között! Velük fog lakni és õk az õ népe lesznek, és maga az Isten lesz velük.

4. Letöröl szemükrõl minden könnyet. Nem lesz többé halál, sem gyász, sem jajgatás, sem fáradság, mert az elsõk elmúltak."

5. Akkor a trónon ülõ megszólalt: "Íme, újjáteremtek mindent!" Majd hozzám fordult: "Írd fel: ezek a szavak hitelesek és igazak."

6. Aztán folytatta: "Megtörténtek. Én vagyok az alfa és az ómega, a kezdet és a vég. A szomjazónak ingyen adok az élet forrásának a vizébõl.

7. Ez lesz a gyõztes öröksége: az Istene leszek, és õ az én fiam lesz.

8. A gyávák, hitetlenek, gonoszok, gyilkosok, kicsapongók, csalók, bálványimádók és hazugok mind a lánggal égõ kénköves tóba kerülnek. Ez lesz a második halál."

9. Akkor odajött hozzám a hét angyal közül az egyik, az, akinél az utolsó hét csapással teli hét csésze volt, és megszólított: "Gyere, megmutatom neked a menyasszonyt, a Bárány hitvesét!"

10. És lélekben elvitt egy nagy magas hegyre, s ott megmutatta nekem a mennybõl, az Istentõl alászállt szent várost, Jeruzsálemet.

11. Isten dicsõségét sugározta. Ragyogott, mint a drágakõ, mint a kristálytiszta jáspis.

12. Széles, magas fala volt, rajta tizenkét kapu. A kapuk fölött tizenkét angyal. Nevek voltak rájuk írva, mégpedig Izrael fiai tizenkét törzsének a nevei.

13. Keleten három kapu, északon három kapu, délen három kapu és nyugaton három kapu.

14. A város falának tizenkét alapköve volt, rajtuk a Bárány tizenkét apostolának tizenkét neve.

15. Annál, aki beszélt velem, arany mérõnád volt, hogy megmérje a várost, kapuit és falát.

16. A város négyszögben épült, a hossza annyi volt, mint a szélessége. Megmérte a várost e náddal: tizenkétezer stádium. Hossza, szélessége és magassága ugyanannyi volt.

17. Megmérte a falat: száznegyvennégy könyök emberi mérték szerint, ami egyenlõ az angyal mértékével is.

18. Falai jáspiskõbõl épültek, a város pedig kristályhoz hasonló színaranyból.

19. A város falainak alapjait mindenféle drágakõ díszítette. Az elsõ alapkõ jáspis, a második zafír, a harmadik kalcedon, a negyedik smaragd,

20. az ötödik szárdonix, a hatodik kárneol, a hetedik topáz, a nyolcadik berill, a kilencedik topáz, a tizedik krizopráz, a tizenegyedik jácint, a tizenkettedik ametiszt.

21. A tizenkét kapu tizenkét gyöngy: mindegyik kapu egy-egy gyöngy. A város utcái tükörfényes színaranyból voltak.

22. De templomot nem láttam benne, mert a Mindenható, az Úr, az Isten és a Bárány a temploma.

23. A városnak nincs szüksége sem Napra, sem Holdra, hogy világítsanak, mert az Isten dicsõsége ragyogja be, világossága pedig a Bárány.

24. Fényében járnak a nemzetek, és a föld királyai elhozzák bele dicsõségüket.

25. Kapuit nem zárják be soha, hisz ott nincs éjszaka.

26. A népek odahordják kincseiket és értékeiket.

27. Nem jut oda be tisztátalan, sem gonosztevõ, sem hazug, csak azok, akik be vannak írva a Bárány életkönyvébe.





Por que a tentação passada deixa na alma uma certa perturbação? perguntou um penitente a Padre Pio. Ele respondeu: “Você já presenciou um tremor de terra? Quando tudo estremece a sua volta, você também é sacudido; no entanto, não necessariamente fica enterrado nos destroços!” São Padre Pio de Pietrelcina