1. Az Úr megkönyörül Jákobon, ismét kiválasztja Izraelt, s nyugalmat ad nekik földjükön. Akkor majd idegenek csatlakoznak hozzájuk, s Jákob házához szegõdnek.

2. A népek megragadják és a szülõföldjükre vezetik õket. Ám Izrael háza megszerzi õket rabszolgának és rabszolganõnek az Úr földjén. Így akik elhurcolták õket, a foglyaikká válnak, és uralkodni fognak zsarnokaikon.

3. Azon a napon, amikor az Úr majd nyugalmat ad neked szenvedésed, gyötrelmed és kemény rabszolgaságod után, amelyet rád kényszerítettek,

4. ezt a gúnydalt fogod majd zengeni Babilon királyáról: Hogy eltûnt az elnyomó, és megszûnt az elnyomás!

5. Összetörte az Úr a kevélyek botját s a zsarnokok vesszejét,

6. amely veszettül verte a népeket verést verésre halmozva, s nemzeteket igázott le haragjában, kíméletlenül üldözve õket.

7. Megnyugszik az egész föld, végre megpihen, s ujjongó öröméneket hallat.

8. Még a ciprusok s Libanon cédrusai is így ujjonganak bukásodon: "Mióta ledõltél, nem jön fel senki sem, hogy kiirtson minket."

9. Miattad az alvilág is megmozdul odalenn, érkezésedet várva. Tiszteletedre felriasztja az árnyakat, a föld minden fejedelmét. A nemzetek királyainak mind fel kell elõtted trónjukról állaniuk.

10. Mindnyájan megszólalnak és ezt mondják neked: "Így hát te is semmivé lettél, akárcsak mi, te is hozzánk hasonlóvá lettél.

11. A te dicsõséged is az alvilágba szállt hárfáid zengõ hangjával együtt. Rothadás lett a fekvõhelyed és férgek lettek a takaród.

12. Hogy is hullottál le az égbõl, te fényes csillag, hajnalnak fia? Hogyan buktál a földre, te, aki szolgaságba döntötted a nemzeteket?

13. Azt gondoltad magadban: én az égbe megyek föl, az Isten csillagai fölé állítom trónomat. Az egybegyûlés hegyén telepszem majd meg, messze fenn, északon.

14. Felszállok a felhõk magasába, hasonló leszek a Fölségeshez!

15. És lám! Az alvilágba zuhantál alá, a mélységes szakadékba."

16. Akik meglátnak, rád emelik tekintetük, és nézelõdve elgondolják: "Hát ez az az ember, aki a földet megrendítette, s megingatta a birodalmakat?

17. Aki a világot pusztasággá tette, városait lerombolta, és aki foglyainak börtönét soha ki nem nyitotta?"

18. A föld nemzeteinek királyai mind dicsõségben pihennek, ki-ki a saját sírjában.

19. De téged messze kidobnak sírodból, mint valami szennyes hulladékot. A harcban elesettek temetnek maguk alá, s azok, akik kard élén vesztek el. Odadobnak a vizesárok köveire, mint egy széttaposott hullát.

20. Neked nem lesz részed, mint nekik, temetésben, mert elpusztítottad saját országodat, és saját néped gyilkosa voltál; a gonoszok ivadéka nem hagy nevet maga után.

21. Rajta! Rendezzetek öldöklést fiai között atyáik vétkeiért, hogy soha föl ne keljenek a föld meghódítására, s el ne lepjék a földkerekség színét.

22. Fölkelek ellenük - a Seregek Ura mondja -, és megsemmisítem Babilon nevét és maradékát, sarjadékát és ivadékát - a Seregek Ura mondja.

23. A sündisznó örökségévé és mocsárrá teszem, és elsöpröm a pusztítás seprûjével - a Seregek Ura mondja.

24. Megesküdött a Seregek Ura, mondván: Valóban úgy lesz, ahogy elgondoltam, s ahogy elhatároztam, úgy történik.

25. Összetöröm Asszíriát országomban, és eltaposom a hegyeimen, hogy lekerüljön róluk igája, és terhe eltûnjön vállukról.

26. Ez az a határozat, amelyet hoztam az egész föld ellen. És ez az a kéz, amelyet kinyújtottam minden nemzet ellen.

27. Ha a Seregek Ura elhatároz valamit, ki merészelné azt meghiúsítani? S ha õ kinyújtja kezét, ki tudná elfordítani?

28. Acház király halála évében hangzott el ez a fenyegetõ jövendölés:

29. Ne örülj annyira, Filisztea földje, hogy összetört a pálca, amely vert. Mert a kígyó magvából vipera támad, annak meg szárnyas sárkány lesz az ivadéka.

30. De a szegények jóllaknak majd legelõimen, és a szûkölködõk biztonságban pihennek. Ám a te sarjadékodat éhínséggel pusztítom el, maradékodat pedig megölöm.

31. Jajgass, kapu! Kiálts, város! Reszkess, egész Filisztea! Mert észak felõl füst közeleg, senki el nem hagyja ott hûtlenül csapatát.

32. Mit kell majd felelni ama nép követeinek? "Az Úr rakta le Sion alapjait, és népének szegényei menedéket találnak benne."





“Sejam como pequenas abelhas espirituais, que levam para sua colméia apenas mel e cera. Que, por meio de sua conversa, sua casa seja repleta de docilidade, paz, concórdia, humildade e piedade!” São Padre Pio de Pietrelcina