1. Jaj neked, pusztító, aki még nem pusztultál el! Jaj neked, te kifosztatlanul maradt fosztogató! Ha majd végzel a pusztítással, elpusztítanak, és ha beteltél a fosztogatással, téged is kifosztanak.

2. Uram, irgalmazz nekünk, mert benned remélünk! Reggelente légy erõs karunk, és gyámolunk a szükség idején.

3. Fenyegetõ szavadra megfutamodnak a népek, ha fölkelsz, szétszóródnak a nemzetek,

4. és úgy kapkodják zsákmányukat, ahogyan a szöcske kapkod, úgy nekiesnek, mint a sáska szokott.

5. Magasztos az Úr, mert a magasban lakik, s betölti Siont joggal és igazsággal.

6. Biztonságban telnek majd napjai, bõvében lesz jólétnek, bölcsességnek és tudománynak, és az Úr félelme lesz a kincse.

7. Nézzétek, hogy jajveszékel odakinn Áriel! A béke követei keservesen sírnak.

8. Elhagyottak az utak, s az ösvényeken nem jár senki: megszegték a szövetséget, megvetették a tanúkat, semmibe veszik az embereket.

9. Gyászol az ország és senyved, szégyenében hervadozik a Libanon. Sáron síksága olyan lett, mint a sivatag, a Básán és a Kármel, akár a lombja vesztett fa.

10. Most fölkelek - mondja az Úr -, felállok és fölemelkedem.

11. Csak pelyva az, amit fogantatok, szalma, amit szültök. Ezért leheletem, mint a tûz, megemészt benneteket.

12. A népek mésszé égnek, s mint a kivágott tüskebokor, elhamvadnak a tûzben.

13. Akik távol vagytok, halljátok: mit vittem végbe, és akik közel vagytok: ismerjétek meg hatalmamat!

14. Rémület fogta el Sionban a bûnösöket, az istenteleneket félelem szállta meg: Ki lakhat közülünk együtt az emésztõ tûzzel, s melyikünk maradhat az örök lángokhoz közel?

15. Aki igazságban jár és igazat beszél, aki megveti az erõszakkal szerzett nyereséget, s elhárítja kezével a megvesztegetést; aki süketté teszi a fülét, nehogy vérontásról halljon, és behunyja a szemét, nehogy rosszat lásson:

16. az ilyen a magasságban fog lakni, sziklák csúcsán lesz biztonságos vára, megkapja kenyerét, s nem fogy ki a vize.

17. Szemed teljes díszben látja majd a királyt, és tágas országot tekint át.

18. Szíved visszaemlékezik elmúlt félelmeire: Hol van már, aki számolt, hol van, aki mérlegelt, és hol van, aki megszámolta a tornyokat?

19. Nem látod már többé a gõgös népet, a homályos, értelmetlen beszédû népet, amelynek dadogó nyelvét nem tudtad megérteni.

20. Emeld tekinteted a Sionra, ünnepeink városára! Szemed Jeruzsálemet látja, a biztos lakóhelyet, a sátrat, amely már nem vándorol, cövekeit nem szedik föl soha, és egyetlen kötele sem szakad el.

21. Mert ott mutatja meg nekünk fölségét az Úr! Széles folyóvizek veszik körül ezt a helyet, de evezõs hajó nem jár rajtuk, sem büszke gálya nem szeli õket. (23a) Mert kötelei megtágultak: nem tartják feszesen az árbocrudat, és a zászlót sem vonják fel rajta.

22. Mert az Úr a bíránk, az Úr a törvényhozónk. Õ a királyunk, õ ment meg minket.

23. Akkor tömérdek zsákmányon osztoznak majd, még a sánták is zsákmányolnak.

24. Egyetlen lakója sem mondja: beteg vagyok - a nép, amely lakja, elnyeri bûnei bocsánatát.



Livros sugeridos


“Os talentos de que fala o Evangelho são os cinco sentidos, a inteligência e a vontade. Quem tem mais talentos, tem maior dever de usá-los para o bem dos outros.” São Padre Pio de Pietrelcina

Newsletter

Receba as novidades, artigos e noticias deste portal.