1. Most hát ezt mondja az Úr, a teremtõd, Jákob, az alkotód, Izrael: Ne félj, mert megváltalak; neveden szólítalak: az enyém vagy.

2. Ha tengereken kelsz át, veled leszek; és ha folyókon, nem borítanak el, ha tûzön kell átmenned, nem égsz meg, és a láng nem perzsel meg.

3. Mert én, az Úr vagyok, a te Istened, Izrael Szentje, a Megváltód. Váltságodul odaadom Egyiptomot, Kust és Szebát cserébe érted.

4. Mert drága vagy a szememben, mert becses vagy nekem és szeretlek. Embereket adok oda érted, és nemzeteket az életedért.

5. Ne félj hát, mert veled vagyok! Napkeletrõl idehozom nemzetségedet, és összegyûjtelek napnyugatról.

6. Azt mondom majd északnak: Add vissza õket! És délnek: ne tartsd vissza õket! Hozd vissza fiaimat a távolból, és leányaimat a föld határairól.

7. Mind, akik az én nevemet viselik, akiket dicsõségemre teremtettem, akiket én formáltam és én alkottam.

8. Lépjen elõ a nép, amelynek van szeme, mégis vak, és bár van füle, mégis süket.

9. Gyûljenek egybe a nemzetek, és a népek gyülekezzenek össze. Ki hirdetett ilyet valaha közülük, és ki adhatta volna tudtunkra a rég volt dolgokat? Hozzák elõ tanúikat, hogy bizonyítsák igazukat, s így, aki hallja õket, azt mondhassa: Úgy van!

10. Magatok vagytok a tanúim - mondja az Úr, a szolgáim, akiket kiválasztottam, hogy az emberek megtudják és higgyenek nekem, és megértsék, hogy én vagyok. Elõttem isten nem alkottatott, és utánam sem támad soha.

11. Egyedül én vagyok az Úr, rajtam kívül nincsen szabadító.

12. Én hirdettem elõre és hoztam szabadulást, én nyilatkoztattam ki, amikor még nem volt idegen isten körötökben. Ti vagytok a tanúim - mondja az Úr.

13. Én vagyok az Isten, öröktõl fogva én vagyok. Nincs senki, aki elkerülhetné kezemet. S ha valamit teszek, ki változtathatja meg?

14. Ezt mondja az Úr, a ti Megváltótok, Izrael Szentje: Elküldök értetek Babilonba, leverem a börtönök zárait, és a káldeusok jajkiáltásban törnek ki.

15. Én vagyok az Úr, a ti Szentetek; Izrael Teremtõje, a ti Királyotok.

16. Ezt mondja az Úr, aki utat csinált egykor a tengeren át, és ösvényt a nagy vizekben,

17. aki kivezette a harci szekereket és a lovakat, az egész hatalmas sereget, amely elbukott és nem kelt föl többé, odaveszett és kialudt, mint a mécses lángja.

18. Most már ne arra gondoljatok, ami régen történt, és ne a múlt dolgokra figyeljetek.

19. Nézzétek: én valami újat viszek végbe, már éppen készülõben van; nem látjátok? Valóban, utat csinálok a pusztában, és ösvényt a járatlan földön.

20. Dicsõíteni fog a mezõ minden vadja, a sakálok és a struccok, mert vizet fakasztok a pusztában, [és folyókat a sivatag földön], hogy inni adjanak népemnek, választottaimnak.

21. A nép, amelyet magamnak alkottam, hirdetni fogja dicsõségemet.

22. Nem hívtál segítségül, Jákob, és nem törõdtél velem, Izrael!

23. Nem hoztad el nekem bárányaidat égõáldozatul, és véres áldozatokkal sem dicsõítettél. Nem terheltelek ételáldozatot követelve, azzal se fárasztottalak, hogy illatáldozatot kérjek.

24. Nem vettél nekem pénzen jószagú nádat, és áldozataid hájával sem tartottál jól. Csak bûneiddel terheltél, és gonoszságaiddal fárasztottál.

25. Én magam vagyok az, aki ezeket mind eltörlöm, és bûneidre nem emlékezem többé.

26. Emlékezz csak vissza! És vitassuk meg egymással a dolgot: hozd elõ ügyedet és igazold magad.

27. Õsatyád vétkezett, tanítóid fellázadtak ellenem,

28. fejedelmeid meggyalázták szentélyemet. Ezért adtam Jákobot pusztulásra, és Izraelt gyalázatra.



Livros sugeridos


“Todas as graças que pedimos no nome de Jesus são concedidas pelo Pai eterno.” São Padre Pio de Pietrelcina

Newsletter

Receba as novidades, artigos e noticias deste portal.