Zsoltárok könyve, 46
1. (A karvezetõnek - Korach fiainak éneke oboára.)
2. Isten a menedékünk és az erõnk, nagyszerû támaszunk a szorongattatásban.
3. Ezért nem aggódunk, ha remeg is a föld, ha a hegyek a tengerbe omlanak,
4. ha vizei zúgnak, tajtékoznak is, és viharától megrendülnek a hegyek. [Velünk a Seregek Ura, Jákob Istene a mentsvárunk!]
5. A folyam ágai felüdítik Isten városát, õ megszenteli a Fölséges hajlékát.
6. Nem inog meg, Isten lakik benne, Isten már hajnalban is védelmezi.
7. A népek lázadoztak, birodalmak megrendültek, de mennydörgõ szózatától rettegés fogta el a földet.
8. Velünk a Seregek Ura, Jákob Istene a mentsvárunk!
9. Gyertek, lássátok, mit mûvel az Úr! Rettegésbe taszítja a földet,
10. megálljt parancsol a hadaknak a föld határáig, szétzúzza az íjakat, összetöri a lándzsákat, s a pajzsokat tûzben elégeti.
11. Álljatok meg és ismerjétek el: Én vagyok az Isten! Fönséges a népek fölött, fönséges a föld felett.
12. Velünk a Seregek Ura, Jákob Istene a mentsvárunk!