1. Nem! Nem rövid az Úr keze: meg tudna szabadítani, s a füle sem süket a hallásra.

2. Nem, hanem a ti gonoszságaitok ütöttek szakadékot köztetek és Istenetek között. Bûneitek fedik el arcát elõletek, hogy ne hallgasson meg benneteket.

3. Mert kezetek vértõl szennyes, ujjaitok meg gonoszságtól. Ajkatok hazugságot beszél, és álnokságot sugdos a nyelvetek.

4. Nincs, aki az igazsághoz híven tenne panaszt, és becsületesen folytatná a perét. Inkább haszontalanságokban bíznak és hazudoznak; bajt fogannak és gonoszságot szülnek.

5. Viperatojásokat költenek ki, és pókhálót szõnek. Aki tojásaikból eszik, meghal; ha feltör egyet, vipera támad belõle.

6. Pókhálójukból nem lesz ruha, sem takarózni nem lehet szõttesükkel. Munkáik hiábavaló munkák, és erõszakosság mûve van kezükben.

7. A lábuk gonoszságot hajhász, gyorsak az ártatlan vér ontásában. Gondolataik bûnös gondolatok; bárhol járnak: pusztulás és romlás kíséri õket.

8. Semmit sem tudnak a békesség útjáról; ösvényeiken a jog ismeretlen. Útjaikat tekervényessé teszik, aki rajtuk jár, nem ismeri a békességet.

9. Ezért van tõlünk távol a jog, és nem jut el hozzánk az igazság. Világosságra várunk, s íme sötét van; fényességre és mégis homályban járunk.

10. Mint a vakok, tapogatjuk a falat, és bukdácsolunk, mint akiknek nincsen szemük. Megbotlunk délben, mintha szürkület volna, homályban lakunk, mint a holtak.

11. Morgunk, mint a medve, mindnyájan, és nyögve búgunk, mint a galamb. Várjuk ugyanis a jogot, de nem közelít, a szabadulást, de távol marad tõlünk.

12. Mert sok a vétkünk a színed elõtt, és bûneink ellenünk tanúskodnak. Valóban, szemünk elõtt van sok gonoszságunk, és jól ismerjük bûneinket.

13. Hûtlenek vagyunk, megtagadtuk az Urat; elfordultunk a mi Istenünktõl. Árulásról és lázongásról beszéltünk, hazug szavak keltek a szívünkbõl.

14. Kiszorult nálunk a jog, s az igazságosságnak is meg kell hátrálnia. Összerogy az õszinteség az utcán, s az egyenesség nem leli a helyét.

15. Feledésbe ment az igazság, és aki kerüli a rosszat, azt kirabolják. Az Úr látta ezt és megneheztelt; azért, mert nincsen többé jog.

16. És látta, hogy nincs senki, csodálkozva látta, hogy nincs senki, aki közbelépne. Ezért saját karja sietett segítségére, és a maga igaz volta lett a támasza.

17. Páncél gyanánt felöltötte az igazságot, a fejére a szabadítás sisakját tette; fölvette öltözékül a bosszúállást, és mint palásttal, féltékenységgel födte be magát.

18. Megfizet mindenkinek érdeme szerint: haraggal ellenségeinek, s megtorlással ellenfeleinek.

19. Akkor meglátják majd a nyugatiak az Úr nevét, és a keletiek dicsõségét. Mert eljön, mint a sebes folyó, amelyet az Úr viharos szele hajt.

20. De Sion számára Megváltóként jön el, azok számára, akik Jákobból megtérnek gonoszságukból. Az Úr mondta ezt így!

21. Én pedig ilyen szövetséget kötök velük - mondja az Úr. A lelkem, amely rajtad nyugszik, és a szavaim, amelyeket ajkadra adtam, nem hagyják el ajkadat, sem gyermekeid ajkát, sem gyermekeid gyermekeinek ajkát, mostantól mindörökre - mondja az Úr.



Livros sugeridos


“Os corações fortes e generosos não se lamentam, a não ser por grandes motivos e,ainda assim,não permitem que tais motivos penetrem fundo no seu íntimo.(P.e Pio) São Padre Pio de Pietrelcina

Newsletter

Receba as novidades, artigos e noticias deste portal.