1. Nézzétek, a szolgám, akit támogatok, a választottam, akiben kedvem telik. Kiárasztom rá lelkemet, hogy igazságot vigyen a nemzeteknek.

2. Nem kiált majd, s nem emeli föl a hangját, szava se hallatszik az utcákon.

3. A megtört nádszálat nem töri össze, a pislákoló mécsbelet nem oltja ki. Hûségesen elviszi az igazságot,

4. nem lankad el, sem kedvét el nem veszti, míg az igazságot meg nem szilárdítja a földön. Az õ tanítására várnak a szigetek.

5. Ezt mondja az Isten, az Úr, aki megteremtette az egeket és kifeszítette, aki megszilárdította a földet s rajta kisarjasztotta a növényeket, aki éltetõ leheletet ad a földön lakó népnek, és életet mindennek, ami csak jár-kel rajta:

6. Én, az Úr, hívtalak meg az igazságban, én fogtam meg a kezed, és én formáltalak. Megtettelek a népnek szövetségül, és a nemzeteknek világosságul,

7. hogy nyisd meg a vakok szemét, és szabadítsd ki a börtönbõl a foglyokat és a tömlöcbõl azokat, akik a sötétségben ülnek.

8. Én vagyok az Úr, ez a nevem! Dicsõségemet nem engedem át másnak, sem tiszteletemet a bálványoknak.

9. Nézzétek: a régebbiek beteljesedtek, és új dolgokat hirdetek elõre, mielõtt megtörténnének, tudtotokra adom õket.

10. Énekeljetek az Úrnak új éneket! A föld határáig dicséretét! Dicsõítse a tenger, s ami benne él, a szigetek és minden lakójuk.

11. Ujjongjon a puszta és minden városa a falvakkal együtt, ahol Kedár lakik. Ujjongjanak a kõszirt lakói, harsogjanak a hegyek tetejérõl.

12. Adják meg az Úrnak a tiszteletet, és a szigetek hirdessék dicsõségét.

13. Az Úr kivonul, mint a hõs, haragja fellobban, mint a harcosé. Felrivall, csatakiáltást hallat, úgy vonul ki férfiként ellenségei ellen.

14. Sokáig hallgattam, csöndben voltam, szinte visszafogtam magam... De most nyögök, mint a vajúdó asszony, fújok és lihegek egyszerre.

15. A hegyeket-halmokat pusztává teszem, ellankasztok mindent, ami zöldell. A folyókat pocsolyává változtatom, a tavakat meg kiszárítom.

16. Elkísérem útjukon a vakokat, és vezetem õket ösvényükön; világosságra változtatom elõttük a sötétet, és a göröngyös utat elegyengetem. Ezt teszem majd velük, és nem hagyom el õket.

17. De akik a bálványokban bíznak: meghátrálnak és szégyent vallanak. Így járnak mind, akik így szólnak öntött szobraikhoz: ti vagytok a mi isteneink.

18. Süketek, halljatok! Ti vakok, nézzetek ide és lássatok!

19. Ki vak, ha nem a szolgám? És ki süket, ha nem a követem, akit küldök? [Ki olyan vak, mint a küldöttem, s ki olyan süket, mint az Úr szolgája?]

20. Sok mindent láttál, de nem figyeltél oda, a füled nyitva volt, mégse hallottál.

21. Igazságosságában az Úr magasztossá s dicsõvé akarta tenni a törvényt.

22. Ám ez egy kifosztott, kirabolt nép, bilincsbe van verve, tömlöcbe van zárva; prédává lettek, s nincs szabadítójuk, kifosztották õket, de senki se szól, hogy: "Add vissza!"

23. Ki hallja meg közületek, ki figyel föl rá és gondol a jövõvel?

24. Ki szolgáltatta ki Jákobot a fosztogatónak, és Izraelt a pusztítónak? Nemde az Úr? Bizony vétkeztünk ellene. Nem akartunk az útjain járni, és törvényének engedelmeskedni.

25. Ezért szabadította rá ádáz haragját és a háború borzalmait. Lángba borította, de hát nem vette szívére, felgyújtotta, de hát nem tért észre.



Livros sugeridos


“Onde há mais sacrifício, há mais generosidade.” São Padre Pio de Pietrelcina

Newsletter

Receba as novidades, artigos e noticias deste portal.