Salmos, 22

1. Salmo de Davi. O Senhor é meu pastor, nada me faltará.*

1. (A karvezetõnek a "Szarvasünõ reggel..." dallamára - Dávid zsoltára.)

2. Em verdes prados ele me faz repousar. Conduz-me junto às águas refrescantes,

2. Istenem, Istenem, miért hagytál el, miért maradsz távol megmentésemtõl, panaszos énekemtõl?

3. restaura as forças de minha alma. Pelos caminhos retos ele me leva, por amor do seu nome.

3. Szólítalak nappal, Istenem, s nem hallod, szólítalak éjjel, s nem adsz feleletet.

4. Ainda que eu atravesse o vale escuro, nada temerei, pois estais comigo. Vosso bordão e vosso báculo são o meu amparo.

4. Mégis te vagy a Szent, aki Izrael szentélyében lakik.

5. Preparais para mim a mesa à vista de meus inimigos. Derramais o perfume sobre minha cabeça, e transborda minha taça.

5. Atyáink benned reménykedtek, reméltek, s te megszabadítottad õket.

6. A vossa bondade e misericórdia hão de seguir-me por todos os dias de minha vida. E habitarei na casa do Senhor por longos dias.

6. Hozzád kiáltottak és megmenekültek, benned bíztak és nem csalatkoztak.

7.

7. De én csak féreg vagyok, nem ember, az emberek gúnytárgya s a népek megvetettje.

8.

8. Mind, aki lát, gúnyt ûz belõlem, elhúzza száját és csóválja fejét.

9.

9. "Az Úrban bízott, hát mentse meg, segítsen rajta, ha szereti!"

10.

10. Te hoztál elõ az anyaméhbõl, jóvoltodból gond nélkül pihenhettem, anyám ölén.

11.

11. A tiéd vagyok kezdettõl fogva, anyám méhétõl fogva te vagy az én Istenem.

12.

12. Ne maradj távol szükségemben, légy közel, mert sehol sincs segítség!

13.

13. Hatalmas tulkok vesznek körül, Básán bikái körülfognak.

14.

14. Szájuk kitátva, mint zsákmányra éhes ordító oroszláné.

15.

15. Olyan vagyok, mint a kiöntött víz. Csontjaimat szétszedték, szívem, mint a viasz, szétfolyt bensõmben.

16.

16. Torkom kiszáradt, mint a cserép, nyelvem ínyemhez tapadt.

17.

17. Kutyák falkája ólálkodik körülöttem, s gonosztevõknek serege zár körül. Kezemet és lábamat összekötözték, (16c) és a halál porába fektettek.

18.

18. Megszámlálhatom minden csontomat; õk néznek és bámulnak,

19.

19. elosztják maguk közt ruhámat, köntösömre pedig sorsot vetnek.

20.

20. Ne maradj hát távol, Uram, te vagy segítségem, siess mentésemre!

21.

21. Mentsd meg lelkemet a kardnak élétõl, a kutyák karmából ragadd ki életemet!

22.

22. Szabadíts ki az oroszlán torkából, védj meg engem, szegényt, a tulkok szarvától!

23.

23. Nevedet hirdetni fogom testvéreim elõtt, és a közösségben dicsõítlek téged.

24.

24. Ti, akik félitek az Urat, áldjátok, Jákob fiai, magasztaljátok! Félje õt Izrael minden törzse!

25.

25. Hiszen õ nem szégyellte, nem vetette meg a szegény nyomorát, nem rejtette el elõle arcát, meghallgatta, amikor hozzá kiáltott.

26.

26. A tied dicséretem a nagy közösségben, azok elõtt, akik félnek téged, beváltom fogadalmam.

27.

27. A szegények esznek és jóllaknak. Dicsõítsék az Urat mind, akik keresik: szívük élni fog mindörökké!

28.

28. A föld határai errõl emlékeznek és az Úrhoz térnek mind. Leborul elõtte a pogányok minden törzse,

29.

29. hiszen az Úré a királyság, õ uralkodik a népeken.

30.

30. Csak õelõtte borul le a földnek minden hatalmassága, elõtte hajolnak meg mind, akik a porba visszatérnek, és lelkem neki fog élni.

31.

31. Nemzetségem neki fog szolgálni. Az Úrról beszélnek majd az eljövendõ nemzedéknek,

32.

32. igazságosságát hirdetik a jövõ népének: õ vitte ezt végbe.