Salmos, 89

1. Prece de Moisés, homem de Deus. Senhor, fostes nosso refúgio de geração em geração.*

1. (Az eszrachita Etán tanítókölteménye.)

2. Antes que se formassem as montanhas, a terra e o universo, desde toda a eternidade vós sois Deus.

2. Az Úr kegyelmérõl énekelek örökkön-örökké. Hûségedet hirdeti ajkam minden nemzedéken át.

3. Reduzis o homem à poeira, e dizeis: “Filhos dos homens, retornai ao pó”,*

3. Így szóltam ugyanis: Kegyelmed alapját örökre megvetetted a szövetségben, hûségedet megszilárdítottad a mennyben.

4. porque mil anos, diante de vós, são como o dia de ontem que já passou, como uma só vigília da noite.

4. "Szövetséget kötöttem választottammal, megesküdtem szolgámnak, Dávidnak:

5. Vós os arrebatais: eles são como um sonho da manhã, como a erva virente,

5. nemzetségedet minden idõkre alapítom, trónodat minden nemzedékre megszilárdítom."

6. que viceja e floresce de manhã, mas que à tarde é cortada e seca.

6. Az egek dicsõítik csodáidat, Uram, a szentek közössége áldja hûségedet.

7. Sim, somos consumidos pela vossa severidade, e acabrunhados pela vossa cólera.

7. Hiszen ki olyan a felhõk közt, mint az Úr, az istenek fiai közül ki hasonlít hozzá?

8. Colocastes diante de vós as nossas culpas, e nossos pecados ocultos à vista de vossos olhos.

8. Isten hatalmas a szentek tanácsában, nagy és félelmetes minden fölött, ami körötte van.

9. Ante a vossa ira, passaram todos os nossos dias. Nossos anos se dissiparam como um sopro.

9. Seregek Ura! Ki olyan, mint te? Hatalmas az Úr, hûsége körülvesz téged.

10. Setenta anos é o total de nossa vida, os mais fortes chegam aos oitenta. A maior parte deles, sofrimento e vaidade, porque o tempo passa depressa e desaparecemos.

10. Te parancsolsz a háborgó tengernek, tobzódó hullámait megfékezed,

11. Quem avalia a força de vossa cólera, e mede a vossa ira com o temor que vos é devido?

11. Rachabot átszúrtad és eltiportad, ellenségeidet szétverte karod ereje.

12. Ensinai-nos a bem contar os nossos dias, para alcançarmos o saber do coração.*

12. Tied az ég és tied a föld, a földkerekség minden bõsége, hiszen te alkottad.

13. Voltai-vos, Senhor – quanto tempo tardareis? E sede propício a vossos servos.

13. Észak és Dél a te mûved, a Tábor és a Hermon téged dicsõít.

14. Cumulai-nos desde a manhã com as vossas misericórdias, para exultarmos alegres em toda a nossa vida.

14. Karodban hatalom van, kezed erõs, jobbod fölemelve.

15. Consolai-nos tantos dias quantos nos afligistes, tantos anos quantos nós sofremos.

15. Trónod igazságon és jogon nyugszik, elõtted kegyelem és hûség menetel.

16. Manifestai vossa obra aos vossos servidores, e a vossa glória aos seus filhos.

16. Boldog a nép, amely ünnepelhet, és arcod fényében járhat, Uram!

17. Que o beneplácito do Senhor, nosso Deus, repouse sobre nós. Favorecei as obras de nossas mãos. Sim, fazei prosperar o trabalho de nossas mãos.

17. Mindvégig örülnek nevednek, ujjonganak igazságosságod miatt.

18.

18. Hisz te vagy hatalmuk fénye, kegyelmedbõl emeljük föl fejünk.

19.

19. Pajzsunk az Úré, Izrael Szentjéé, a mi Királyunké.

20.

20. Egykor látomásban beszéltél, s így szóltál szentjeidhez: "Egy erõsre tettem a koronát, fölemeltem, akit kiválasztottam a népbõl.

21.

21. Kiválasztottam szolgámat, Dávidot, szent olajommal fölkentem,

22.

22. hogy kezem mindig segítse és karom erõt öntsön belé.

23.

23. Nehogy rászedje ellenfele, s a gonosz hatalmaskodjék fölötte.

24.

24. Nem, szétzúzom elõtte ellenségeit, és akik gyûlölik, azokat megverem.

25.

25. Hûségem és kegyelmem kíséri majd, nevemben fölemeli fejét.

26.

26. Kezét kinyújtom a tengerig, jobbját kiterjesztem a folyamokig.

27.

27. Így szólít majd engem: Atyám vagy, Istenem és üdvöm sziklája!

28.

28. Én pedig elsõszülöttemmé teszem, nagyobbá a föld minden uránál.

29.

29. Örökre megõrzöm számára kegyelmem, szövetségem vele nem szûnik meg.

30.

30. Nemzetségét megtartom mindvégig, s trónja olyan lesz, mint az ég napjai.

31.

31. Ha fiai nem tartják többé törvényemet, és nem élnek parancsaim szerint,

32.

32. ha megszegik rendelkezéseim, s nem követik útmutatásomat,

33.

33. vesszõvel büntetem vétküket, és ostorral minden bûnüket.

34.

34. De kegyelmem nem vonom meg tõle, s nem tagadom meg tõle hûségemet.

35.

35. Szövetségemet nem szegem meg, ajkam szózatát nem másítom meg.

36.

36. Ahogyan szent vagyok s ahogy megesküdtem, Dávidnak hazudni biztosan nem fogok.

37.

37. Nemzetsége örökre megmarad, trónja elõttem lesz, miként a nap.

38.

38. S mint a hold, amely mindig megmarad, mint hûséges tanú a felhõk között."

39.

39. Most azonban eltaszítottad, elvetetted, s erõsen haragszol fölkentedre.

40.

40. A szolgáddal kötött szövetséget félredobtad, koronáját pedig megaláztad.

41.

41. Falait mind leromboltad, romhalmazzá tetted várait.

42.

42. Kifosztották, akik az úton arra mentek, gúny tárgya lett a szomszédok elõtt.

43.

43. Ellenségeinek karját fölemelted, örömet szereztél minden ellenfélnek.

44.

44. Kardjának élét kicsorbítottad, nem álltál többé mellette a harcban.

45.

45. Dicsõséges jogarát hagytad lekonyulni, trónját a földre döntötted.

46.

46. Megrövidítetted ifjúsága napjait, õt magát meg szégyennel töltötted el.

47.

47. Meddig, Uram? Örökre el akarsz rejtõzni? Haragod úgy ég majd, mint a tûz?

48.

48. Emlékezzél arra, hogy milyen az életem, milyen mulandónak alkottad az embert!

49.

49. Hol van egy élõ is, aki nem lát halált, aki az alvilág markától megmenthetné lelkét?

50.

50. Hol vannak, én Uram, régi kegyeid, ahogy hûségedben Dávidnak esküt tettél?

51.

51. Emlékezzél, Uram, szolgáid gyalázatára: a népek minden gyûlöletét el kell viselnem.

52.

52. Hisz ellenségeid ócsárolnak minket, Uram, s kigúnyolják fölkented nyomait.

53.

53. Legyen áldott az Úr örökké! Úgy legyen! Úgy legyen!