Salmos, 31

1. De Davi. Hino. Feliz aquele cuja iniquidade foi perdoada, cujo pecado foi absolvido.*

1. (A karvezetõnek - Dávid zsoltára.)

2. Feliz o homem a quem o Senhor não argúi de falta, e em cujo coração não há dolo.*

2. Hozzád menekülök, Uram, ne hagyd, hogy szégyent valljak! Igazságodban szabadíts és ments meg engem,

3. Enquanto me conservei calado, meus ossos se mirraram, entre contínuos gemidos.

3. hallgass meg és siess hozzám! Légy megmentõ sziklám, erõs, szabadító váram!

4. Pois, dia e noite, vossa mão pesava sobre mim; minhas forças se esgotavam as forças como nos ardores do verão.

4. Valóban te vagy a sziklám és váram, nevedért vezess és irányíts engem!

5. Então eu vos confessei o meu pecado, e não mais dissimulei a minha culpa. Disse: “Sim, vou confessar ao Senhor a minha iniquidade”. E vós perdoastes a pena do meu pecado.

5. Kimentesz a hálóból, amit elém vetnek, te vagy szabadulásom.

6. Assim também todo fiel recorrerá a vós, no momento da necessidade. Quando transbordarem muitas águas, elas não chegarão até ele.

6. Kezedbe ajánlom lelkemet, te megváltasz, Uram. Te, hûség Istene,

7. Vós sois meu asilo, das angústias me preservareis e me envolvereis na alegria de minha salvação.

7. te gyûlölöd a silány bálványok tisztelõit, én azonban az Úrban bízom.

8. “Vou te ensinar – dizeis –, vou te mostrar o caminho que deves seguir; vou te instruir, fitando em ti os meus olhos:

8. Ujjonghatok és örülhetek jóságodon, mert kegyesen tekintettél nyomorúságomra, és segítettél kínjaimban.

9. não queiras ser sem inteligência como o cavalo, como o muar, que só ao freio e à rédea submetem seus ímpetos; de outro modo não se chegam a ti.”

9. Nem szolgáltattál ki ellenségem hatalmának, lábamat tágas helyre állítottad.

10. São muitos os sofrimentos do ímpio. Mas quem espera no Senhor, sua misericórdia o envolve.

10. Könyörülj rajtam, Uram, tele vagyok félelemmel, tekintetem komor a gondtól, testem, lelkem összetörve.

11. Ó justos, alegrai-vos e regozijai-vos no Senhor. Exultai todos vós, retos de coração.

11. Gondokban múlik életem, éveim sóhajokkal vannak tele. Erõm megtört a nyomorúságban, csontjaim mind megroppantak.

12.

12. Gúny tárgya lettem ellenségeimnek, szomszédaimnak szégyenük, barátaimnak félelmük. Akik az utcán látnak, kitérnek elõlem.

13.

13. A szívek elfeledkeznek rólam, mintha halott volnék. Olyan lettem, mint összetört edény.

14.

14. Hallottam a tömeg suttogását, körülöttem csupa borzadály, csoportokba verõdtek, és meg akartak ölni.

15.

15. De én benned bízom, Uram! Azt mondom: Te vagy Istenem!

16.

16. Az idõm a te kezedben van, ragadj ki ellenségeim és üldözõim hatalmából!

17.

17. Derítsd szolgádra arcodat, ments meg irgalmasságodban!

18.

18. Uram, ne hagyd, hogy szégyent valljak, hiszen téged hívlak! A gonoszok valljanak szégyent, némuljanak el és szálljanak sírba!

19.

19. Némuljanak el a hazug ajkak, amelyek az igaz ellen szólnak, rátarti gõggel és megvetéssel!

20.

20. Mily nagy a te jóságod, Uram, amit azoknak tartogatsz, akik félnek téged! Ki is nyilvánítod az emberek szeme láttára, azokon, akik hozzád menekülnek.

21.

21. Tekinteted pajzsával befödöd õket az emberek támadása elõl. Sátradban megvéded õket a nyelvek rágalma elõl.

22.

22. Áldott legyen az Úr (az erõs városban)! Csodálatosan megmutatta nekem irgalmát.

23.

23. Ijedtemben így beszéltem: "Elutasítottál szemed elõl." De te meghallottad könyörgõ szavam, amikor hozzád kiáltottam.

24.

24. Szeressétek az Urat mind, ti övéi! Akik hûek hozzá, azokat az Úr oltalmazza, de bõven megfizet azoknak, akik elbizakodva cselekszenek.

25.

25. Legyetek erõsek és bátor lelkûek, mindnyájan, akik az Úrban reménykedtek!