1. tade legei kurioV epi taiV trisin asebeiaiV mwab kai epi taiV tessarsin ouk apostrafhsomai auton anq' wn katekausan ta osta basilewV thV idoumaiaV eiV konian
2. kai exapostelw pur epi mwab kai katafagetai qemelia twn polewn authV kai apoqaneitai en adunamia mwab meta kraughV kai meta fwnhV salpiggoV
3. kai exoleqreusw krithn ex authV kai pantaV touV arcontaV authV apoktenw met' autou legei kurioV
4. tade legei kurioV epi taiV trisin asebeiaiV uiwn iouda kai epi taiV tessarsin ouk apostrafhsomai auton eneka tou apwsasqai autouV ton nomon kuriou kai ta prostagmata autou ouk efulaxanto kai eplanhsen autouV ta mataia autwn a epoihsan oiV exhkolouqhsan oi patereV autwn opisw autwn
5. kai exapostelw pur epi ioudan kai katafagetai qemelia ierousalhm
6. tade legei kurioV epi taiV trisin asebeiaiV israhl kai epi taiV tessarsin ouk apostrafhsomai auton anq' wn apedonto arguriou dikaion kai penhta eneken upodhmatwn
7. ta patounta epi ton coun thV ghV kai ekondulizon eiV kefalaV ptwcwn kai odon tapeinwn exeklinan kai uioV kai pathr autou eiseporeuonto proV thn authn paidiskhn opwV bebhlwswsin to onoma tou qeou autwn
8. kai ta imatia autwn desmeuonteV scoinioiV parapetasmata epoioun ecomena tou qusiasthriou kai oinon ek sukofantiwn epinon en tw oikw tou qeou autwn
9. egw de exhra ton amorraion ek proswpou autwn ou hn kaqwV uyoV kedrou to uyoV autou kai iscuroV hn wV druV kai exhra ton karpon autou epanwqen kai taV rizaV autou upokatwqen
10. kai egw anhgagon umaV ek ghV aiguptou kai perihgagon umaV en th erhmw tessarakonta eth tou kataklhronomhsai thn ghn twn amorraiwn
11. kai elabon ek twn uiwn umwn eiV profhtaV kai ek twn neaniskwn umwn eiV agiasmon mh ouk estin tauta uioi israhl legei kurioV
12. kai epotizete touV hgiasmenouV oinon kai toiV profhtaiV enetellesqe legonteV ou mh profhteushte
13. dia touto idou egw kuliw upokatw umwn on tropon kulietai h amaxa h gemousa kalamhV
14. kai apoleitai fugh ek dromewV kai o krataioV ou mh krathsh thV iscuoV autou kai o machthV ou mh swsh thn yuchn autou
15. kai o toxothV ou mh uposth kai o oxuV toiV posin autou ou mh diaswqh oude o ippeuV ou mh swsh thn yuchn autou
16. kai eurhsei thn kardian autou en dunasteiaiV o gumnoV diwxetai en ekeinh th hmera legei kurioV
Lábjegyzetek:
2:1-3 - Edom királyának csontjainak meggyalázása miatt hirdetnek ítéletet Moáb ellen. Ez a tiszteletlenség Moáb büszkeségét és gőgjét mutatja, amely figyelmen kívül hagyta a népek közötti tisztelet és becsület szövetségét (lásd még 2Királyok 3:26-27 és Jeremiás 48:7).
2:4-5 - Isten ítélete Júdára, a déli királyságra esik, amiért az elutasította Isten törvényét, és felkarolta a bálványimádást. Ez az ítélet rávilágít arra, hogy az Isten iránti engedetlenség még az Ő népe körében is súlyos következményekkel jár (lásd még 2Királyok 21:10-15 és Jeremiás 5:3-5).
2:6-8 - Izraelt elítélik a szegények kizsákmányolása és az igazságtalanságok gyakorlata, például az igazak ezüstért való eladása miatt. Isten elítéli a társadalmi elnyomást, ahol a legkiszolgáltatottabbakat megvetéssel kezelik, kiemelve a társadalmi igazságosság fontosságát Isten királyságában (lásd még Ésaiás 1:23 és Mikeás 6:12-16).
2:9-11 - Isten emlékezteti Izraelt az Ő védelmére és gondoskodására a múltban, amikor kihozta őket Egyiptomból, és hogyan támasztott prófétákat és nazírokat, hogy vezessék őket. A nemzet azonban elutasította ezeket az áldásokat, felfedve keménységüket és hálátlanságukat Isten előtt (lásd még 5Móz 8:11-20 és Jeremiás 7:25-26).
2:12-16 - Isten végső ítélete Izrael felett teljes lesz, és a társadalom minden aspektusára kiterjed. Ez rávilágít arra, hogy az Isten iránti engedetlenséget nem lehet figyelmen kívül hagyni, és az isteni igazságosság kivétel nélkül teljes mértékben megvalósul (lásd még Róma 2:6-8 és Jelenések 20:12-13).
Kapcsolódó versek Amós, 2:
Ámosz 2. fejezete kiterjeszti az ítéletet Júdára és Izraelre. Miért ítéli el Isten a saját népét? Ez az éles szöveg Júda és különösen Izrael bűneit leleplezi. A fejezet kiemeli Izrael hálátlanságát Isten áldásai iránt, a szegények elnyomását és az erkölcsi korrupciót. Ámosz 2 felfedi, hogy az Istennel való különleges kapcsolat nagyobb felelősséggel jár. Nézzünk meg velünk öt bibliai részt, amelyek megvilágítják az isteni felelősségre vonás ebben a kihívásokkal teli fejezetben megfogalmazott alapelveit.
Ésaiás 16:6: "Hallottunk Moáb gőgjéről, túlzott gőgjéről és szemtelenségéről, de hiábavaló dicsekedése." - Ez a vers tükrözi Ámos ítéletét Moáb ellen az Ámós 2:1-3-ban, kiemelve a nemzeti büszkeség témáját.
Hóseás 4:1-2: "Halljátok az Úr szavát, ti izraeliták, mert az Úr vádat emel ellenetek, akik ezen a földön laktok: Nincs hűség, nincs szeretet, nincs Isten elismerése ezen a földön. Csak átkok, hazugságok és gyilkosságok, lopások és házasságtörések láthatók; túllép minden határt! A vérontás állandó." - Ez a rész megismétli Ámosz Izrael elleni vádjait az Ámosz 2:6-8-ban, kiemelve az erkölcsi és társadalmi korrupciót.
Jeremiás 9:23-24: "Ezt mondja az Úr: Ne dicsekedjék a bölcs az ő bölcsességével, se az erős az ő erejével, se a gazdag a gazdagságával, hanem aki dicsekszik, azzal dicsekedjen: hogy megért engem és ismer engem, mert én vagyok. az Úr, és én hűséggel, igazságosan és igazságosan cselekszem a földön, mert ezekben gyönyörködöm – mondja az Úr." - Ez a szakasz Ámós bírálatára vonatkozik, amely Izrael saját erejébe és gazdagságába vetett bizalmát bírálta (Ámós 2:14-16).
5Móz 24:17-18: "Ne ferdítsd el idegen vagy árva jogait, ne vedd zálogba az özvegy ruháját. Emlékezz arra, hogy rabszolgák voltál Egyiptomban, és az Úr, a te Istened kiszabadított onnan. Ezért parancsolom, hogy tedd ezt." - A mózesi törvénynek ezt a parancsát megsértik az izraeliták az Ámosz 2:6-7-ben, megmutatva, hogyan tértek el az isteni elvektől.
Mikeás 6:8: "Megmutatta neked, ó ember, mi a jó, és mit kér az Úr: Tégy igazságot, szeresd a hűséget, és alázatosan járj Isteneddel." - Ez a vers összefoglalja, hogy Isten milyen viselkedést várt el Izraeltől, ellentétben az Ámosz által az Ámós 2:6-8-ban elítélt cselekedetekkel.
FAQ:
Mit mondott Ámós Moábról?
Moáb elpusztul Edom királyának csontjainak elégetése és a szomszédos népek elleni erőszak miatt. (Ámós 2:1-3)
Miért ítélik el Júdát az Ámosz 2?
Júdát elítélnék, mert elutasította az Úr törvényét, és bálványokat követett, és nem engedelmeskedett Isten parancsolatainak. (Ámós 2:4-5)
Mit mondott Isten Izraelről a 2. fejezetben?
Izraelt megbüntetik a szegények elnyomása, a korrupció, a bálványimádás és az Isten törvénye iránti engedetlenség miatt. (Ámós 2:6-8)
Mit ítélt el Ámósz Izrael vezetőivel kapcsolatban?
Ámosz elítélte Izrael vezetőit, mert visszaéltek hatalmukkal, megvesztegették és kizsákmányolták a gyengéket. (Ámós 2:6-8)
Hogyan fejezi ki Isten haragját Izrael bűne ellen?
Isten azzal fejezi ki haragját, hogy megígéri, hogy Izrael városa elesik, és gazdagsága elveszik. (Ámós 2:13-16)
