1. lhmma logou kuriou epi ton israhl en ceiri aggelou autou qesqe dh epi taV kardiaV umwn
2. hgaphsa umaV legei kurioV kai eipate en tini hgaphsaV hmaV ouk adelfoV hn hsau tou iakwb legei kurioV kai hgaphsa ton iakwb
3. ton de hsau emishsa kai etaxa ta oria autou eiV afanismon kai thn klhronomian autou eiV domata erhmou
4. dioti erei h idoumaia katestraptai kai epistreywmen kai anoikodomhswmen taV erhmouV tade legei kurioV pantokratwr autoi oikodomhsousin kai egw katastreyw kai epiklhqhsetai autoiV oria anomiaV kai laoV ef' on paratetaktai kurioV ewV aiwnoV
5. kai oi ofqalmoi umwn oyontai kai umeiV ereite emegalunqh kurioV uperanw twn oriwn tou israhl
6. uioV doxazei patera kai douloV ton kurion autou kai ei pathr eimi egw pou estin h doxa mou kai ei kurioV eimi egw pou estin o foboV mou legei kurioV pantokratwr umeiV oi iereiV oi faulizonteV to onoma mou kai eipate en tini efaulisamen to onoma sou
7. prosagonteV proV to qusiasthrion mou artouV hlisghmenouV kai eipate en tini hlisghsamen autouV en tw legein umaV trapeza kuriou exoudenwmenh estin kai ta epitiqemena brwmata exoudenwmena
8. dioti ean prosagaghte tuflon eiV qusian ou kakon kai ean prosagaghte cwlon h arrwston ou kakon prosagage dh auto tw hgoumenw sou ei prosdexetai auto ei lhmyetai proswpon sou legei kurioV pantokratwr
9. kai nun exilaskesqe to proswpon tou qeou umwn kai dehqhte autou en cersin umwn gegonen tauta ei lhmyomai ex umwn proswpa umwn legei kurioV pantokratwr
10. dioti kai en umin sugkleisqhsontai qurai kai ouk anayete to qusiasthrion mou dwrean ouk estin mou qelhma en umin legei kurioV pantokratwr kai qusian ou prosdexomai ek twn ceirwn umwn
11. dioti ap' anatolwn hliou ewV dusmwn to onoma mou dedoxastai en toiV eqnesin kai en panti topw qumiama prosagetai tw onomati mou kai qusia kaqara dioti mega to onoma mou en toiV eqnesin legei kurioV pantokratwr
12. umeiV de bebhloute auto en tw legein umaV trapeza kuriou hlisghmenh estin kai ta epitiqemena exoudenwntai brwmata autou
13. kai eipate tauta ek kakopaqeiaV estin kai exefushsa auta legei kurioV pantokratwr kai eiseferete arpagmata kai ta cwla kai ta enocloumena kai ean ferhte thn qusian ei prosdexomai auta ek twn ceirwn umwn legei kurioV pantokratwr
14. kai epikataratoV oV hn dunatoV kai uphrcen en tw poimniw autou arsen kai euch autou ep' autw kai quei diefqarmenon tw kuriw dioti basileuV megaV egw eimi legei kurioV pantokratwr kai to onoma mou epifaneV en toiV eqnesin
Lábjegyzetek:
1:1-2 - Malakiás próféciáját azzal kezdi, hogy kijelenti Isten szeretetét Izrael iránt. Isten még a nép lázadása és engedetlensége közepette is emlékezteti Izraelt feltétlen szeretetére. Ez az üzenet kiemeli Isten hűségét az emberi hűtlenség ellenére (lásd még Jeremiás 31:3 és 1 János 4:10).
1:6-8 - Isten megfeddi a papokat a hibás áldozatok felajánlásáért, kiemelve a tisztaság és az őszinteség fontosságát az istentiszteletben. Az Istennek szánt felajánlásnak jó minőségűnek kell lennie, és tükröznie kell az Őt megillető tiszteletet, nem pedig olyat, amit hanyagul adnak (lásd még 3Mózes 22:17-25 és Máté 5:23-24).
1:10-11 - Isten nemtetszését fejezi ki amiatt, hogy az istentisztelet megromlott, és jelzi, hogy igaz imádatot kíván minden nemzettől. Ez felfedi Isten vágyát az őszinte imádat iránt, amely tiszteli szentségét és magasztalja nevét (lásd még János 4:23-24 és Ésaiás 56:7).
1:12-14 - A prófécia rámutat az áhítat hiányára az istentiszteletben, ahol az emberek azt ajánlják fel, ami tisztátalan. Isten tiszteletet és tiszteletet követel felajánlásaiban és tetteiben, és a tekintélyének meggyalázása súlyos következményekkel jár. Az isteni igazságosság nem tűri a felületességet az istentiszteletben (lásd még Jelenések 3:15-16 és Filippi 4:18).
Kapcsolódó versek Malaquias, 1:
Malakiás 1. fejezete Isten Izrael iránti szeretetéről szóló üzenettel kezdődik. Hogyan mutatja ki Isten szelektív szeretetét? Ez a prófétai szöveg szembeállítja a Jákób iránti isteni szeretetet Ézsau elutasításával, és arra készteti az embereket, hogy ismerjék fel Isten szeretetét és válaszoljanak rá. A fejezet a tökéletlen áldozatok felajánlása miatt is megrója a papokat, hangsúlyozva az Istennek járó tisztelet és tisztelet fontosságát. A Malakiás 1. fejezete a hűség, az őszinte imádat és az isteni szuverenitás témáit határozza meg. Merüljön el velünk öt bibliai részletben, amelyek megvilágítják ennek a kihívásokkal teli fejezetnek az időtlen alapelveit.
Róma 9:13: "Ahogy meg van írva: 'Jákóbot szerettem, Ézsaut pedig megvetettem.'" - Pál idézi a Malakiás 1:2-3-at, megerősítve Isten szuverenitását a kiválasztottságban.
Zsidók 12:16-17: "Senki ne legyen erkölcstelen vagy szentségtelen, mint Ézsau, aki egy tányér ételért eladta legidősebb fia jogait. Tudod, hogy később, amikor meg akarta örökölni az áldást, elutasították. A helyzeten nem lehetett változtatni, bár könnyek között kereste." - Ez a vers utal Malakiás Ézsaura való hivatkozására, kiterjesztve az elutasítás témáját.
1Péter 2:9: "Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten saját népe, hogy hirdessétek annak dicséretét, aki elhívott benneteket a sötétségből az ő csodálatos világosságára." - Ez visszhangozza Malakiás felhívását a papokhoz, hogy tiszteljék Istent, és minden hívőre vonatkoztatják.
Márk 1:11: "Ekkor hang hallatszott az égből: »Te vagy az én szeretett Fiam; Gyönyörködöm benned." - Ez ellentétben áll a Malakiás 1:6-ban található feddéssel, amely Jézust a tökéletes Fiúként mutatja be, aki tiszteli az Atyát.
Jelenések 5:8: "És amikor elvette a könyvet, a négy élőlény és a huszonnégy vén leborult a Bárány elé, mindegyiküknél egy-egy hárfa és tömjénnel teli aranytálak, amelyek a szentek imái." - A Malakiás 1:11-ben említett tiszta áldozatot szemlélteti, amely a mennyei imádatban teljesedik be.
FAQ:
Mit mondott Isten Izrael iránti szeretetéről a Malakiás 1. fejezetben?
Isten azzal fejezi ki Izrael iránti szeretetét, hogy kimondja, hogy szerette Jákóbot, de gyűlölte Ézsaut, ezzel mutatva meg különleges szeretetét és választását Izrael iránt. (Malakiás 1:2-3)
Miért kritizálja Isten a papokat a Malakiás 1-ben?
Isten kritizálja a papokat, mert hibás áldozatokat mutatnak be, tiszteletlenséget és hanyagságot tanúsítanak a vallási gyakorlatokban. (Malakiás 1:6-8)
Mit jelent Isten kijelentése arról, hogy neve nagy a nemzetek között?
Isten megjövendöli, hogy nevét az egész világon tisztelni fogják, Izraelen túl, és a pogányok is imádni fogják őt. (Malakiás 1:11)
Mit vár el Isten a papoktól és az emberektől a Malakiás 1-ben?
Isten elvárja a papoktól és a néptől, hogy igaz és méltó istentiszteletet nyújtsanak, anélkül, hogy képmutatást vagy törvényei megvetését. (Malakiás 1:10, 14)
Hogyan írja le Isten az izraeliták áldozatait?
Isten romlottnak és tisztátalannak írja le az izraeliták felajánlásait, hibás állatokkal, a tisztelet és az őszinteség hiányáról. (Malakiás 1:13-14)
