1. pauloV apostoloV ihsou cristou dia qelhmatoV qeou kat epaggelian zwhV thV en cristw ihsou
2. timoqew agaphtw teknw cariV eleoV eirhnh apo qeou patroV kai cristou ihsou tou kuriou hmwn
3. carin ecw tw qew w latreuw apo progonwn en kaqara suneidhsei wV adialeipton ecw thn peri sou mneian en taiV dehsesin mou nuktoV kai hmeraV
4. epipoqwn se idein memnhmenoV sou twn dakruwn ina caraV plhrwqw
5. upomnhsin lambanwn thV en soi anupokritou pistewV htiV enwkhsen prwton en th mammh sou lwidi kai th mhtri sou euneikh pepeismai de oti kai en soi
6. di hn aitian anamimnhskw se anazwpurein to carisma tou qeou o estin en soi dia thV epiqesewV twn ceirwn mou
7. ou gar edwken hmin o qeoV pneuma deiliaV alla dunamewV kai agaphV kai swfronismou
8. mh oun epaiscunqhV to marturion tou kuriou hmwn mhde eme ton desmion autou alla sugkakopaqhson tw euaggeliw kata dunamin qeou
9. tou swsantoV hmaV kai kalesantoV klhsei agia ou kata ta erga hmwn alla kat idian proqesin kai carin thn doqeisan hmin en cristw ihsou pro cronwn aiwniwn
10. fanerwqeisan de nun dia thV epifaneiaV tou swthroV hmwn ihsou cristou katarghsantoV men ton qanaton fwtisantoV de zwhn kai afqarsian dia tou euaggeliou
11. eiV o eteqhn egw khrux kai apostoloV kai didaskaloV eqnwn
12. di hn aitian kai tauta pascw all ouk epaiscunomai oida gar w pepisteuka kai pepeismai oti dunatoV estin thn paraqhkhn mou fulaxai eiV ekeinhn thn hmeran
13. upotupwsin ece ugiainontwn logwn wn par emou hkousaV en pistei kai agaph th en cristw ihsou
14. thn kalhn parakataqhkhn fulaxon dia pneumatoV agiou tou enoikountoV en hmin
15. oidaV touto oti apestrafhsan me panteV oi en th asia wn estin fugelloV kai ermogenhV
16. dwh eleoV o kurioV tw onhsiforou oikw oti pollakiV me aneyuxen kai thn alusin mou ouk ephscunqh
17. alla genomenoV en rwmh spoudaioteron ezhthsen me kai euren
18. dwh autw o kurioV eurein eleoV para kuriou en ekeinh th hmera kai osa en efesw dihkonhsen beltion su ginwskeiV
Lábjegyzetek:
1:6-7 - Pál emlékezteti Timóteust, hogy élesítse újra Isten ajándékát, hangsúlyozva a Szentlélek fontosságát, aki erőt, szeretetet és önuralmat ad nekünk. A bátorság és a hit szükséges ajándék a keresztény misszióhoz (lásd még 1Korinthus 12:4-11 és Efézus 3:16).
1:8-10 - Pál arra buzdítja Timóteust, hogy ne szégyellje az evangéliumot, mert ez az üdvösség és az örök élet forrása. A Krisztusban való bizalom lehetővé teszi számunkra, hogy szembenézzünk az Ő miatta szenvedéssel és üldöztetéssel (lásd még Róma 1:16 és Filippi 1:29).
1:12 - Pál megerősíti Istenbe vetett bizalmát, aki az utolsó napig képes megőrizni a rábízott dolgokat. Az Isten erejébe vetett hit az alapja a keresztény hitben való kitartásunknak (lásd még Filippi 1:6 és 1Péter 1:5).
1:13-14 - Pál utasítja Timóteust, hogy a Szentlélekben bízva őrizze meg a kapott jó tanítást. A tiszta tanítás és a Lélekkel való kapcsolat elengedhetetlen a hithez való hűség fenntartásához (lásd még Titusz 1:9 és 1 Korinthus 4:2).
1:15-18 - Pál megemlíti azokat, akik elszakadtak a hittől, de köszönetet mond Oneziforusnak is hűségéért és támogatásáért. Az evangéliumhoz és a Krisztusban hittestvérekhez való hűség kulcsfontosságú az egyház számára (lásd még 2Korinthus 1:15-16 és Filippi 2:20-21).
Kapcsolódó versek II Timóteo, 1:
2Timótheus 1. fejezete Pál utolsó levelét kezdi. Milyen örökséget hagy az apostol a tanítványának? Ez a megindító szöveg Pál Timóteus iránti szeretetét fejezi ki, felidézve öröklött hitét és felszentelését. A fejezet olyan témákkal foglalkozik, mint a bátorság az üldöztetéssel szemben, az evangélium ereje és a hit jó megőrzésének fontossága. Pál megemlíti azokat is, akik elhagyták őt, és azokat, akik hűségesek maradtak. Merüljön el velünk öt bibliai részletben, amelyek megvilágítják ennek az inspiráló fejezetnek a maradandó alapelveit.
ApCsel 16:1: "Megérkezett Derbébe, majd Lisztrába, ahol egy Timóteus nevű tanítvány élt, egy zsidó és hívő anya fia, de görög apa." - Ez a vers összefüggést ad a 2Timótheus 1:5-ben említett Timóteus eredetéről.
Róma 1:16: "Nem szégyellem az evangéliumot, mert ez Isten ereje üdvösségre mindenkinek, aki hisz: először a zsidónak, majd a görögnek." - Ez a rész a 2 Timóteus 1:8 témáját visszhangozza, ahol Pál arra biztatja Timóteust, hogy ne szégyellje az evangéliumot.
1Korinthus 4:17: "Emiatt elküldöm hozzátok Timóteust, az én szeretett és hűséges fiamat az Úrban, aki emlékeztetni fog benneteket a Krisztus Jézusban való életemre, aszerint, amit tanítok mindenütt, minden gyülekezetben." - Ez a vers bemutatja Pál és Timóteus szoros kapcsolatát, amelyet a 2Timótheus 1:2 tükröz.
Filippi 1:20: "Nagyon várom, és remélem, semmi esetre sem leszek zavarban. Ellenkezőleg, minden eltökéltséggel, mint mindig, Krisztus most is felmagasztalódik testemben, akár élet, akár halál által." - Pál kifejezi a Krisztusba vetett bizalmát, ezt a témát Timóteusnál bátorítja a 2Timótheus 1:12-ben.
1Péter 4:16: "Ha azonban keresztényként szenvedsz, ne szégyelld, hanem dicsőítsd Istent ezen a néven keresztül." - Ez a vers megerősíti Pálnak a 2Timótheus 1:8-ban írt Timóteusnak szóló buzdítását, hogy ne szégyellje az evangéliumért szenvedni.
FAQ:
Mire gondolt Pál, amikor „Isten ajándékáról” beszélt a 2Timótheus 1:6-ban?
Pál arra biztatta Timóteust, hogy serkentse fel a kézrátétellel kapott lelki ajándékát, emlékeztetve őt, hogy bátorságot és buzgóságot gyakoroljon a szolgálatban. (2Timótheus 1:6)
Miért mondta Pál, hogy Isten nem adta nekünk a félelem lelkét?
Isten a hatalom, a szeretet és a józan elme lelkét adta nekünk, hogy szembenézzünk a kihívásokkal és bátran tanúskodjunk. A félelem nem Istentől származik. (2Timótheus 1:7)
Mi az evangélium jelentősége Pál szerint a 2Timótheus 1-ben?
Az evangélium az üdvösség és az örök élet forrása. Pál arra biztatja Timóteust, hogy ne szégyellje ezt, még az üldöztetés ellenére sem. (2Timótheus 1:8-10)
Ki volt Oneziforusz, és miért említi Pál?
Oneziforusz segített Pálnak nehézségeiben, és nem szégyellte bebörtönzését, példát mutatva a keresztény hűségből. (2Timótheus 1:16-18)
Hogyan írja le Pál az Istenbe vetett bizalmát?
Pál kijelenti, hogy tudja, kinek hitt, és biztos abban, hogy Isten mindvégig megtartja a hitét. (2Timótheus 1:12)
