Salmos, 18

1. Ao mestre de canto. Salmo de Davi.*

1. (A karvezetõnek - Dávidnak, az Úr szolgájának zsoltára. Ennek az éneknek szavait az Úrnak énekelte, miután az Úr kimentette ellenségeinek és Saulnak a kezébõl.)

2. Narram os céus a glória de Deus, e o firmamento anuncia a obra de suas mãos.

2. Így szólt: Szeretlek, Uram, erõsségem, [te megmentesz az erõszaktól].

3. O dia ao outro transmite essa mensagem, e uma noite à outra a repete.

3. Az Úr menedékem, váram, szabadítóm. Istenem, sziklám, hozzá menekülök. Védõpajzsom, üdvösségem záloga, mentsváram,

4. Não é uma língua nem são palavras, cujo sentido não se perceba,

4. akit magasztalok. Az Úrhoz kiáltok és biztonságban vagyok elleneimtõl.

5. porque por toda a terra se espalha o seu ruído, e até os confins do mundo a sua voz; aí armou Deus para o sol uma tenda.*

5. Körülvettek a halál örvényei, Béliál hullámai rémítettek,

6. E este, qual esposo que sai do seu tálamo, exulta, como um gigante, a percorrer seu caminho.

6. az alvilág kötelékei körülfontak, a halálos hurkok rám csapódtak.

7. Sai de um extremo do céu, e no outro termina o seu curso; nada se furta ao seu calor.

7. Kínomban az Úrhoz kiáltottam, Istenemhez emeltem szavam. Õ meghallotta hangomat szent templomából, panaszom elért a füléhez.

8. A Lei do Senhor é perfeita, reconforta a alma; a ordem do Senhor é segura, instrui o simples.

8. Akkor megingott a föld és megremegett, a hegyek alapjai megrendültek, (remegés fogta el õket lángoló haragjától.)

9. Os preceitos do Senhor são retos, deleitam o coração; o mandamento do Senhor é luminoso, esclarece os olhos.

9. Lehelete füstölgõ felhõ volt, szájából pusztító tûz lövellt, [izzóvá tette a parazsat].

10. O temor do Senhor é puro, subsiste eternamente; os juízos do Senhor são verdadeiros, todos igualmente justos.

10. Lehajtotta az egeket és leszállt, lába sötét felhõn nyugodott.

11. Mais desejáveis que o ouro, que uma barra de ouro fino; mais doces que o mel, que o puro mel dos favos.

11. Kerubtól hordozva szállt tova, a szelek szárnyán suhant.

12. Ainda que vosso servo neles atente, guardando-os com todo o cuidado;

12. Köntöse: sötétség, amely körülfogta, öltözéke: sötét víz, sûrû felhõ.

13. quem pode, entretanto, ver as próprias faltas? Purificai-me das que me são ocultas.

13. Az elõtte járó fényességbõl jégesõ és izzó parázs tört elõ.

14. Preservai, também, vosso servo do orgulho; não domine ele sobre mim, então serei íntegro e limpo de falta grave.

14. Mennydörgésben szólt az Úr az égbõl, a Magasságbeli hallatta szavát.

15. Aceitai as palavras de meus lábios e os pensamentos de meu coração, na vossa presença, Senhor, minha rocha e meu redentor.

15. Kilõtte nyilait és szétszórta ellenségeit, villámot lövellt és eltiporta õket.

16.

16. Akkor megnyíltak a tenger mélységei, a föld alapjai felszínre kerültek: a fenyegetésedtõl, Uram, leheletednek haragos zúgásától.

17.

17. Kinyújtotta kezét a magasból és felém nyúlt, kimentett a vizek mélyérõl.

18.

18. Elragadott ádáz ellenségeimtõl, gyûlölõimtõl, akik erõsebbek nálam.

19.

19. A veszély napjaiban rám támadtak, de az Úr védelmemre kelt.

20.

20. Kivezetett a szabadba, szabadulást hozott, mert szeretett.

21.

21. Így viszonozta az Úr igaz voltomat. Megjutalmazott, mert tiszta a kezem.

22.

22. Hiszen az Úr útjait követtem, nem fordultam el Istenemtõl.

23.

23. Minden parancsát szem elõtt tartottam, törvényét soha el nem utasítottam.

24.

24. Vétek nélkül jártam színe elõtt, a bûntõl távol tartottam magam.

25.

25. Így viszonozta az Úr igaz voltomat, mert látta, hogy tiszta a kezem.

26.

26. Jósággal közeledsz a jóhoz, az igazhoz igaz vagy.

27.

27. A tisztával tisztán bánsz, a hamissal azonban hamis módra.

28.

28. A leigázott népnek szabadulást hozol, a gõgös tekintetet megalázod.

29.

29. Igen, te vagy világosságom, Uram, Istenem, te megvilágítod sötétségemet.

30.

30. Veled bástyákat ostromlok, Istenemmel falakat ugrok át.

31.

31. Isten útja egyenes, az Úr szavát a tûz kipróbálta, pajzsa õ mindenkinek, aki nála keres menedéket.

32.

32. Ki az Isten, ha nem az Úr? Ki a szikla, ha nem a mi Istenünk?

33.

33. Isten felövezett erõvel, feddhetetlenné tette utamat.

34.

34. Lábam gyorssá tette, mint a szarvas lábát, biztos magaslatra vezetett fel.

35.

35. Kezemet harcra tanította, s hogy karom acélhúrt feszítsen, azt parancsolta.

36.

36. Üdvösséged pajzsát adtad nekem. [jobbod erõsen tartott], jóságod naggyá tett engem.

37.

37. Lépteim alá széles utat adtál, lábam nem botladozott.

38.

38. Üldöztem ellenségeimet s utolértem õket, nem tértem vissza, míg meg nem semmisültek.

39.

39. Lesújtottam õket, s nem keltek föl többé, a lábam alatt összeroskadtak.

40.

40. A harcra felöveztél bátorsággal, ellenfeleimet alám aláztad.

41.

41. Ellenségeimet megfutamítottad, s akik gyûlöltek, azokat semmivé tettem.

42.

42. Kiáltottak, de nem jött szabadító, hívták az Urat, de nem hallotta meg szavuk.

43.

43. Én pedig szétvertem õket, mint a szél a port, s mint az utca sarát, letapostam õket.

44.

44. Kiragadtál a lázongó tömegbõl, és a népek fejévé tettél. A népek, amelyeket nem ismertem, szolgáim lettek,

45.

45. és elsõ szavamra engedelmeskedtek. Az idegenek fiai kegyemet keresték,

46.

46. az idegenek fiai elsápadtak félelmükben, s remegve jöttek elõ váraikból.

47.

47. Éljen az Úr, áldott legyen az én sziklám, dicsõség üdvöm Istenének!

48.

48. Isten, aki elégtételt adott nekem, aki a népeket meghódoltatta elõttem.

49.

49. Te, aki haragos ellenfeleimtõl megmentettél s az erõszak emberétõl elragadtál.

50.

50. Ezért áldalak, Uram, a népek elõtt, dicsõséget zengek nevednek.

51.

51. Hiszen nagy gyõzelmet adtál királyodnak, kegyes voltál fölkentedhez, Dávidhoz és nemzetségéhez, mindörökké.