1. kai tauthV etaracqh h kardia mou kai aperruh ek tou topou authV
2. akoue akohn en orgh qumou kuriou kai meleth ek stomatoV autou exeleusetai
3. upokatw pantoV tou ouranou arch autou kai to fwV autou epi pterugwn thV ghV
4. opisw autou bohsetai fwnh bronthsei en fwnh ubrewV autou kai ouk antallaxei autouV oti akousei fwnhn autou
5. bronthsei o iscuroV en fwnh autou qaumasia epoihsen gar megala a ouk hdeimen
6. suntasswn cioni ginou epi thV ghV kai ceimwn uetoV kai ceimwn uetwn dunasteiaV autou
7. en ceiri pantoV anqrwpou katasfragizei ina gnw paV anqrwpoV thn eautou asqeneian
8. eishlqen de qhria upo skephn hsucasan de epi koithV
9. ek tamieiwn epercontai dinai apo de akrwthriwn yucoV
10. kai apo pnohV iscurou dwsei pagoV oiakizei de to udwr wV ean boulhtai
11. kai eklekton kataplassei nefelh diaskorpiei nefoV fwV autou
12. kai autoV kuklwmata diastreyei en qeeboulaqw eiV erga autwn panta osa an enteilhtai autoiV tauta suntetaktai par' autou epi thV ghV
13. ean eiV paideian ean eiV thn ghn autou ean eiV eleoV eurhsei auton
14. enwtizou tauta iwb sthqi nouqetou dunamin kuriou
15. oidamen oti o qeoV eqeto erga autou fwV poihsaV ek skotouV
16. epistatai de diakrisin nefwn exaisia de ptwmata ponhrwn
17. sou de h stolh qermh hsucazetai de epi thV ghV
18. sterewseiV met' autou eiV palaiwmata iscurai wV orasiV epicusewV
19. dia ti didaxon me ti eroumen autw kai pauswmeqa polla legonteV
20. mh bibloV h grammateuV moi paresthken ina anqrwpon esthkwV katasiwphsw
21. pasin d' ouc oraton to fwV thlaugeV estin en toiV palaiwmasin wsper to par' autou epi nefwn
22. apo borra nefh crusaugounta epi toutoiV megalh h doxa kai timh pantokratoroV
23. kai ouc euriskomen allon omoion th iscui autou o ta dikaia krinwn ouk oiei epakouein auton
24. dio fobhqhsontai auton oi anqrwpoi fobhqhsontai de auton kai oi sofoi kardia
Lábjegyzetek:
37:1-5 - Elihu leírja azt a tiszteletet, amelyet Isten természetben való megnyilvánulásai előtt kell lennünk, hangsúlyozva, hogy hangja erős. Ez a megfigyelés emlékeztet bennünket Isten nagyságára és arra, hogy imádni kell Őt (lásd még Zsoltárok 29:4-9 és Róma 1:20).
37:6-9 - Elihu úgy beszél a természeti jelenségekről, mint a hó és a vihar, mint Isten cselekvésének jeleiről. Ez a nézet hangsúlyozza, hogy a teremtés felfedi Isten bölcsességét és hatalmát, ami elvezet bennünket, hogy felismerjük szuverenitását (lásd még Zsolt 104:1-5 és Máté 5:45).
37:10-13 - Elihu megemlíti, hogy a hideg és a viharok is Isten eszközei, az Ő dicsőségére és céljainak megvalósítására használják. Ez arra emlékeztet bennünket, hogy még a nehézségek is szerepet játszanak Isten munkájában (lásd még Róma 8:28 és Ésaiás 45:7).
37:14-16 - Elihu arra buzdítja Jóbot, hogy elmélkedjen Isten tettein és értse meg hatalmát. Ez az elmélkedésre való felhívás elengedhetetlen a lelki életben, mert segít felismernünk Isten nagyságát és az előtte való helytállásunkat (lásd még Zsolt 46:10 és Kolossé 3:2).
37:22-24 - Elihu arra a következtetésre jut, hogy félnünk kell Istent, aki fenséges és hatalmas. Ez a tisztelet alapvető az emberiségnek a Teremtővel való kapcsolatában, hangsúlyozva, hogy az Úr félelme a bölcsesség kezdete (lásd még Példabeszédek 1:7 és Zsoltárok 111:10).
Kapcsolódó versek Jó, 37:
Jób 37. fejezete Elihu beszédét Isten természeti erejéről szóló himnuszával zárja. Hogyan fedi fel a teremtés az isteni fenséget? Ez a költői szöveg élénken írja le a természeti jelenségeket, mint például a zivatarokat, hóviharokat és szeleket, Isten erejének és bölcsességének megnyilvánulásaként mutatja be őket. A fejezet olyan témákat dolgoz fel, mint Isten felfoghatatlan nagysága, áhítatos félelme és emberi alázat a teremtés előtt. Jób 37 megadja a terepet Isten válaszához. Gondolkozz el velünk öt bibliai részleten, amelyek megvilágítják ennek az inspiráló fejezetnek a fenséges témáit.
Zsoltárok 29:3-4: "Az Úr hangja zeng a vizek fölött; mennydörög a dicsőség Istene, mennydörög az Úr sok vizek fölött. Az Úr hangja erős; az Úr hangja fenséges." - Ez a zsoltár Elihunak a Jób 37-ben leírt leírását visszhangozza Isten viharokban megnyilvánuló erejéről.
2Móz 19:16: "Harmadnap hajnalban mennydörgött és villámlott, sűrű felhő borította a hegyet, és harsány harsona szólt. A táborban mindenki remegett." - Ez a kivonulási szakasz tükrözi Elihu leírását a Jób 37-ben a természeti jelenségekről, mint az isteni hatalom megnyilvánulásairól.
Náhum 1:3: "Az Úr nagyon türelmes, de nagy az ereje; az Úr nem hagyja büntetlenül a vétkeseket. Útja a forgószélben és a viharban jár, és a felhők a por, ami felemeli a lábát." - Nahum a Jób 37-ben szereplő Elihuhoz hasonló képzeteket használ Isten természeti erejének leírására.
Zsoltárok 147:16-18: "Úgy szórja a havat, mint a gyapjút, és úgy osztja szét a fagyot, mint a hamut. Darabokra töri a jeget. Ki bírja a hidegedet? Szavát küldi és megolvasztja a havat; Fújja a szelet, és árad a víz." - Ez a zsoltár a Jób 37-ben Elihuhoz hasonló nyelvezetet használ, hogy leírja Isten uralmát az elemek felett.
Jeremiás 10:13: "Amikor hallatja a hangját, zúgnak a vizek az égen; ő hozza fel a felhőket a föld széléről. Villámokat küld az esővel, és a szelet kihozza lerakódásaiból." - Jeremiás olyan képeket használ, amelyek felidézik Elihu leírását a Jób 37-ben Istennek a meteorológiai jelenségek feletti hatalmáról.
FAQ:
Hogyan írja le Elihu Isten hatalmát a természetben?
Mennydörgésről, hóról és viharról beszél, megmutatva, hogy Isten ezeket a jelenségeket használja fel, hogy felfedje nagyságát. (Jób 37:5-7)
Mit mond Elihu Isten szuverenitásáról?
Azt tanítja, hogy Isten kikutathatatlan módon cselekszik, és az embernek félelemmel és tisztelettel kell elismernie őt. (Jób 37:23-24)
Hogyan látja Elihu az emberi bölcsességet Istennel kapcsolatban?
Azt mondja, hogy az emberi tudás korlátozott, és senki sem tudja teljesen felfogni Isten cselekedeteit. (Jób 37:14-16)
Mit tanulhatunk a természeti jelenségekből?
Elihu azt tanítja, hogy a teremtés Isten hatalmáról és bölcsességéről tanúskodik, és tanulnunk kell belőle. (Jób 37:7-13)
Miért ragaszkodik Elihu az istenfélelemhez?
Beszédét azzal zárja, hogy Istent nem lehet emberi mércével megítélni, és a tőle való félelem a bölcsesség kezdete. (Jób 37:23-24)
