1. upolabwn de elifaV o qaimanithV legei
2. poteron ouci o kurioV estin o didaskwn sunesin kai episthmhn
3. ti gar melei tw kuriw ean su hsqa toiV ergoiV amemptoV h wfeleia oti aplwshV thn odon sou
4. h logon sou poioumenoV elegxei se kai suneiseleusetai soi eiV krisin
5. poteron ouc h kakia sou estin pollh anariqmhtoi de sou eisin ai amartiai
6. hnecurazeV de touV adelfouV sou dia kenhV amfiasin de gumnwn afeilou
7. oude udwr diywntaV epotisaV alla peinwntwn esterhsaV ywmon
8. eqaumasaV de tinwn proswpon wkisaV de touV epi thV ghV
9. chraV de exapesteilaV kenaV orfanouV de ekakwsaV
10. toigaroun ekuklwsan se pagideV kai espoudasen se polemoV exaisioV
11. to fwV soi skotoV apebh koimhqenta de udwr se ekaluyen
12. mh ouci o ta uyhla naiwn efora touV de ubrei feromenouV etapeinwsen
13. kai eipaV ti egnw o iscuroV h kata tou gnofou krinei
14. nefh apokrufh autou kai ouc oraqhsetai kai guron ouranou diaporeusetai
15. mh tribon aiwnion fulaxeiV hn epathsan andreV adikoi
16. oi sunelhmfqhsan awroi potamoV epirrewn oi qemelioi autwn
17. oi legonteV kurioV ti poihsei hmin h ti epaxetai hmin o pantokratwr
18. oV de eneplhsen touV oikouV autwn agaqwn boulh de asebwn porrw ap' autou
19. idonteV dikaioi egelasan amemptoV de emukthrisen
20. ei mh hfanisqh h upostasiV autwn kai to kataleimma autwn katafagetai pur
21. genou dh sklhroV ean upomeinhV eit' o karpoV sou estai en agaqoiV
22. eklabe de ek stomatoV autou exhgorian kai analabe ta rhmata autou en kardia sou
23. ean de epistrafhV kai tapeinwshV seauton enanti kuriou porrw epoihsaV apo diaithV sou to adikon
24. qhsh epi cwmati en petra kai wV petra ceimarrouV wfir
25. estai oun sou o pantokratwr bohqoV apo ecqrwn kaqaron de apodwsei se wsper argurion pepurwmenon
26. eita parrhsiasqhsh enanti kuriou anableyaV eiV ton ouranon ilarwV
27. euxamenou de sou proV auton eisakousetai sou dwsei de soi apodounai taV eucaV
28. apokatasthsei de soi diaitan dikaiosunhV epi de odoiV sou estai feggoV
29. oti etapeinwsen auton kai ereiV uperhfaneusato kai kufonta ofqalmoiV swsei
30. rusetai aqwon kai diaswqhti en kaqaraiV cersin sou
Lábjegyzetek:
22:1-5 - Elifáz válaszol Jóbnak, és azt állítja, hogy szenvedése bűnei következménye. Ez a megközelítés a megtorló teológiát tükrözi, amely a szenvedést a büntetéshez köti anélkül, hogy figyelembe venné az emberi szenvedés összetettségét (lásd még Zsoltárok 94:11 és Ezékiel 18:30).
22:6-9 - Elifáz kapzsi és elnyomó Jóbot vádolja, és azt sugallja, hogy nyomorúsága saját tettei eredménye. Ez a vád Isten igazságosságának felszínes megértését tükrözi, és figyelmen kívül hagyja az ártatlan szenvedés valóságát (lásd még Lukács 6:37-38 és Jakab 2:13).
22:10-11 - Elifáz megemlíti, hogy Jóbot csapdák veszik körül, megerősítve azt az elképzelést, hogy isteni ítélet alatt áll. Ez a nézet korlátozza Isten cselekvésének megértését, és figyelmen kívül hagyja szeretetét és irgalmát (lásd még Zsolt 139:7-10 és Róma 8:38-39).
22:12-14 - Elifáz Isten nagyságáról beszél, hangsúlyozva, hogy Ő mindenütt jelen van és mindentudó. Ez a kijelentés megerősíti azt az elképzelést, hogy Jób nem kerülheti el az isteni ítéletet, ugyanakkor kiemeli Isten fenségét és szuverenitását (lásd még Zsoltárok 139:1-6 és Ésaiás 66:1-2).
22:15-20 - Elifáz felkéri Jóbot, hogy forduljon Istenhez bűnbánattal, ezzel arra utalva, hogy a helyreállítás az ő hozzáállásán múlik. Ez a megközelítés alábecsüli Isten kegyelmét és a bűn, a bűnbánat és a szenvedés közötti kapcsolat bonyolultságát (lásd még 1 János 1:9 és Jakab 4:7-8).
Kapcsolódó versek Jó, 22:
A Jób 22. fejezete Elifáz harmadik beszédét hozza. Hogyan fokozza a Jób elleni vádjait? Ebben a kemény beszédben Elifáz konkrét bűnökkel vádolja Jóbot, azzal érvelve, hogy szenvedése állítólagos vétkeinek közvetlen következménye. A szöveg olyan témákkal foglalkozik, mint az elhamarkodott ítélet, az igazi istenfélelem természete és a bűnbánat fontossága. A 22. Jób rávilágít a mások szenvedésének okairól szóló elhamarkodott következtetések veszélyére. Nézzünk meg velünk öt bibliai részt, amelyek ennek a provokatív fejezetnek a vitatott témáihoz kapcsolódnak.
Ésaiás 58:7: "Nem az, hogy megosztod az ételt az éhezővel, menedéket adsz a tehetetlen szegényeknek, felöltözteted a meztelent, akit találsz, és nem tagadod meg a segítséget felebarátodtól?" - Ez a vers Elifáznak a Jób 22-ben megfogalmazott vádjait tükrözi Jób jótékonyságának állítólagos hiányával kapcsolatban.
Példabeszédek 22:22-23: "Ne zsákmányoljátok ki a szegényeket azért, mert szegények, és ne nyomjátok el a szegényeket a bíróság előtt, mert az Úr lesz a szószólójuk, és megrabolja azokat, akik életüktől megrabolják őket." - Ezek a közmondások Elifáz vádjait visszhangozzák a Jób 22-ben, de azt a figyelmeztetést is, hogy Isten megvédi a szegényeket.
Máté 25:35-36: "Mert éhes voltam, és enni adtatok; Szomjas voltam, és adtál innom; Idegen voltam, és te szívesen fogadtál; Ruhára volt szükségem, és te felöltöztél; Beteg voltam, és te vigyáztál rám; Börtönben voltam, és meglátogattál." - Jézus hangsúlyozza a jó cselekedetek fontosságát, ezt a témát Elifáz azzal vádolja, hogy Jób elhanyagolja Jób 22-ben.
Jakab 2:15-16: "Ha egy testvérnek ruhára és napi táplálékra van szüksége, és egyikőtök azt mondja neki: "Menj békével, légy meleg és tápláld magad, amíg meg nem elégedsz", de nem adsz neki semmit?" - Jakab kiemeli a konkrét jótékonysági cselekedetek fontosságát, ezt a témát Elifáz azzal vádolja, hogy Jóbot elhanyagolja a Jób 22-ben.
1János 3:17: "Ha valakinek anyagi forrásai vannak, és látva, hogy testvére szüksége van rá, nem érez együtt vele, hogyan maradhat meg benne Isten szeretete?" - János hangsúlyozza a gyakorlati együttérzés fontosságát, tükrözve Elifáz vádjait a Jób 22-ben.
FAQ:
Mivel vádolja Elifáz Jóbot?
Elifáz igazságtalansággal, a szegények elnyomásával és kapzsisággal vádolja Jóbot, azzal érvelve, hogy szenvedése isteni büntetés állítólagos tetteiért. (Jób 22:5-9)
Hogyan magyarázza Elifáz Jób szenvedését?
Ragaszkodik ahhoz, hogy Jób azért szenved, mert vétkezett, és azt sugallja, hogy ha megbánja, Isten helyreállítja életét és jólétét. (Jób 22:23-25)
Mit javasol Elifáz Jóbnak, hogy béküljön ki Istennel?
Azt tanácsolja Jóbnak, hogy keresse Istent, forduljon el a bűntől, és bízzon az Úrban, megígérve, hogy ez helyreállítást és áldásokat hoz. (Jób 22:21-30)
Hogyan értelmezi Elifáz az isteni igazságosságot?
Isten igazságosságát azonnalinak tekinti, hisz abban, hogy Isten megjutalmazza az igazakat, és megbünteti a gonoszokat a földön, figyelmen kívül hagyva Jób szenvedésének összetettségét. (Jób 22:3-5)
Miben különbözik Elifáz látomása Jób látomásától?
Elifáz úgy véli, hogy Jób rejtett bűnökben szenved, míg Jób megkérdőjelezi a bűn és a szenvedés közötti közvetlen kapcsolatot, választ keresve Istentől. (Jób 22:5-30)
