1. eti de prosqeiV iwb eipen tw prooimiw
2. tiV an me qeih kata mhna emprosqen hmerwn wn me o qeoV efulaxen
3. wV ote hugei o lucnoV autou uper kefalhV mou ote tw fwti autou eporeuomhn en skotei
4. ote hmhn epibriqwn odoiV ote o qeoV episkophn epoieito tou oikou mou
5. ote hmhn ulwdhV lian kuklw de mou oi paideV
6. ote eceonto mou ai odoi bouturw ta de orh mou eceonto galakti
7. ote exeporeuomhn orqrioV en polei en de plateiaiV etiqeto mou o difroV
8. idonteV me neaniskoi ekrubhsan presbutai de panteV esthsan
9. adroi de epausanto lalounteV daktulon epiqenteV epi stomati
10. oi de akousanteV emakarisan me kai glwssa autwn tw laruggi autwn ekollhqh
11. oti ouV hkousen kai emakarisen me ofqalmoV de idwn me exeklinen
12. dieswsa gar ptwcon ek ceiroV dunastou kai orfanw w ouk hn bohqoV ebohqhsa
13. eulogia apollumenou ep' eme elqoi stoma de chraV me euloghsen
14. dikaiosunhn de enededukein hmfiasamhn de krima isa diploidi
15. ofqalmoV hmhn tuflwn pouV de cwlwn
16. egw hmhn pathr adunatwn dikhn de hn ouk hdein exicniasa
17. sunetriya de mulaV adikwn ek de mesou twn odontwn autwn arpagma exespasa
18. eipa de h hlikia mou ghrasei wsper stelecoV foinikoV polun cronon biwsw
19. h riza mou dihnoiktai epi udatoV kai drosoV aulisqhsetai en tw qerismw mou
20. h doxa mou kainh met' emou kai to toxon mou en ceiri autou poreusetai
21. emou akousanteV prosescon esiwphsan de epi th emh boulh
22. epi de tw emw rhmati ou proseqento pericareiV de eginonto opotan autoiV elaloun
23. wsper gh diywsa prosdecomenh ton ueton outwV outoi thn emhn lalian
24. ean gelasw proV autouV ou mh pisteuswsin kai fwV tou proswpou mou ouk apepipten
25. exelexamhn odon autwn kai ekaqisa arcwn kai kateskhnoun wsei basileuV en monozwnoiV on tropon paqeinouV parakalwn
Lábjegyzetek:
29:1-6 - Jób elmélkedik becsülettel és jóléttel teli múltjáról, leírja, hogyan tisztelték, és hogyan áldotta meg őt Isten. Ez az emlékezés rávilágít az emlékezés és a személyes bizonyságtétel fontosságára a hit útján (lásd még Zsoltárok 77:11-12 és Zsidók 10:32-34).
29:7-11 - Job leírása a rászorulók tanácsadójaként és védelmezőjeként kiemeli igazságos és együttérző jellemét. Az igazságosság és az együttérzés alapvető fontosságúak egy hívő életében, tükrözve Isten szívét (lásd még Példabeszédek 31:8-9 és Jakab 1:27).
29:12-17 - Jób megemlíti, hogyan védték meg a szegényeket és az elnyomottakat, megmutatva, hogy életük az isteni igazságosság tükörképe. Ez a példa rávilágít a hívő társadalmi felelősségére, hogy a marginalizáltak érdekében cselekedjen (lásd még Ésaiás 1:17 és Máté 25:35-40).
29:18-20 - Jób a tartós jövő reményét fejezi ki, megmutatva Istenbe vetett bizalmát. Ez a bizalom elengedhetetlen a hívők életében, még a nehézségek közepette is (lásd még Zsolt 16:9-11 és Róma 15:13).
29:21-25 - Pozitív befolyásának emléke és a kapott tisztelet aláhúzza azt a fájdalmat, amelyet Job most érez. Hangsúlyozzák a közösségi és emberi kapcsolatok fontosságát, megmutatva, hogy a szenvedés nemcsak az egyénre, hanem kapcsolati hálózatára is hatással lehet (lásd még Prédikátor 4:9-12 és Galata 6:2).
Kapcsolódó versek Jó, 29:
Jób 29. fejezete felidézi Jób virágzó napjait. Hogyan írja le életét a szerencsétlenség előtt? Ebben a nosztalgikus beszédben Jób felidézi korábbi státuszát, a rászorulók iránti kedvességét és az őt megillető tiszteletet. A szöveg olyan témákkal foglalkozik, mint az isteni áldás, a társadalmi befolyás és a személyes integritás. A 29. Jób bepillantást enged Jób erényes életébe, amelyet szenvedései előtt élt. Nézzünk meg velünk öt bibliai részt, amelyek megvilágítják e visszatekintő fejezet felemelő témáit.
Példabeszédek 31:20: "Nyisd ki a kezed a szegényeknek, és nyújtsd kezeid a rászorulóknak." - Ez a vers Jóbnak a Jób 29:12-16-ban leírt cselekedeteit visszhangozza, ahol a szegények és rászorulók iránti együttérzéséről beszél.
Jakab 1:27: "A vallás, amelyet Isten, a mi Atyánk tisztanak és makulátlannak fogad el, a következő: gondoskodni az árvákról és özvegyekről nehézségeikben, és nem engedni, hogy a világ megrontsa." - Ez a szakasz tükrözi Jób által a Jób 29:12-13-ban kifejtett értékeket, ahol megemlíti az árvákról és özvegyekről való gondoskodását.
Zsoltárok 1:1-3: "Milyen boldog az, aki nem követi a gonoszok tanácsát, nem utánozza a bűnösök viselkedését, és nem ül a gúnyolódók székébe! Ellenkezőleg, elégedettsége az Úr törvényében van, és ezen a törvényen elmélkedik éjjel-nappal. Olyan, mint a folyóvíz által ültetett fa: a megfelelő időben terem, és levelei nem hervadnak el. Minden, amit csinál, boldogul!" - Ezek a versek Jób leírását tükrözik a megpróbáltatásai előtti virágzó és igaz életéről, ahogyan a Jób 29:2-6 leírja.
Példabeszédek 4:18: "Az igazak ösvénye olyan, mint a hajnal fénye, amely egyre fényesebben ragyog, amíg tökéletes nap nem lesz." - Ez a példabeszéd tükrözi Jób leírását virágzó napjairól a Jób 29:3-ban, ahol arról beszél, hogy Isten világossága ragyog rá.
Máté 5:14-16: "Te vagy a világ világossága. Egy dombra épült várost nem lehet elrejteni. És azt is, hogy senki sem gyújt lámpát, és nem teszi egy tál alá. Éppen ellenkezőleg, helyezze a megfelelő helyre, és így világítson meg mindenkit a házban. Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék mennyei Atyátokat." - Jézus szavai azt a vezető szerepet és példát tükrözik, amelyet Jób a közösségében leír, ahogyan a Jób 29:21-25 említi.
FAQ:
Hogyan írja le Jób életét a szenvedés előtt?
Jób emlékszik arra az időre, amikor Isten tisztelte, virágzott és megáldotta. Befolyása volt, segített a rászorulóknak, igazságos és bölcs vezetőnek tekintették. (Jób 29:2-6)
Miért tisztelték Jóbot a társadalomban?
Jóbot csodálták igazságosságáért és kedvességéért. Védte a szegényeket, segítette az árvákat és az özvegyeket, támogatta az igazságot és a méltányosságot. (Jób 29:7-17)
Mit hitt Jób a jövőjéről a szenvedése előtt?
Azt hitte, élete békével és hosszú élettel ér véget, áldásokkal körülvéve, mint egy dús, mély gyökerű fa. (Jób 29:18-20)
Hogyan tekintett Jób az Istennel való kapcsolatára a múltban?
Jób érezte Isten közelségét, és hitte, hogy az Ő fénye vezeti útját, jelezve az isteni közösséget és útmutatást. (Jób 29:3-5)
Milyen társadalmi hatása volt Jób jelenlétének?
Jelenléte reményt és biztonságot hozott. A bölcsesség és az igazságosság példaképe volt, segített az elnyomottakon és tanácsot adott a rászorulóknak. (Jób 29:21-25)
