1. brotoV gar gennhtoV gunaikoV oligobioV kai plhrhV orghV
2. h wsper anqoV anqhsan exepesen apedra de wsper skia kai ou mh sth
3. ouci kai toutou logon epoihsw kai touton epoihsaV eiselqein en krimati enwpion sou
4. tiV gar kaqaroV estai apo rupou all' ouqeiV
5. ean kai mia hmera o bioV autou epi thV ghV ariqmhtoi de mhneV autou para soi eiV cronon eqou kai ou mh uperbh
6. aposta ap' autou ina hsucash kai eudokhsh ton bion wsper o misqwtoV
7. estin gar dendrw elpiV ean gar ekkoph eti epanqhsei kai o radamnoV autou ou mh ekliph
8. ean gar ghrash en gh h riza autou en de petra teleuthsh to stelecoV autou
9. apo osmhV udatoV anqhsei poihsei de qerismon wsper neofuton
10. anhr de teleuthsaV wceto peswn de brotoV ouketi estin
11. cronw gar spanizetai qalassa potamoV de erhmwqeiV exhranqh
12. anqrwpoV de koimhqeiV ou mh anasth ewV an o ouranoV ou mh surrafh kai ouk exupnisqhsontai ex upnou autwn
13. ei gar ofelon en adh me efulaxaV ekruyaV de me ewV an paushtai sou h orgh kai taxh moi cronon en w mneian mou poihsh
14. ean gar apoqanh anqrwpoV zhsetai suntelesaV hmeraV tou biou autou upomenw ewV an palin genwmai
15. eita kaleseiV egw de soi upakousomai ta de erga twn ceirwn sou mh apopoiou
16. hriqmhsaV de mou ta epithdeumata kai ou mh parelqh se ouden twn amartiwn mou
17. esfragisaV de mou taV anomiaV en ballantiw epeshmhnw de ei ti akwn parebhn
18. kai plhn oroV pipton diapeseitai kai petra palaiwqhsetai ek tou topou authV
19. liqouV eleanan udata kai kateklusen udata uptia tou cwmatoV thV ghV kai upomonhn anqrwpou apwlesaV
20. wsaV auton eiV teloV kai wceto epesthsaV autw to proswpon kai exapesteilaV
21. pollwn de genomenwn twn uiwn autou ouk oiden ean de oligoi genwntai ouk epistatai
22. all' h ai sarkeV autou hlghsan h de yuch autou epenqhsen
Lábjegyzetek:
14:1-2 - Jób leírja az emberi lények gyarlóságát, hangsúlyozva, hogy az élet rövid és tele van nehézségekkel. Ez a halandóságról való elmélkedés emlékeztet bennünket az élet mulandóságára és arra, hogy minden pillanatot meg kell becsülnünk (lásd még Zsoltárok 39:4–5 és Jakab 4:14).
14:3-4 - Jób megkérdőjelezi, hogy van-e remény az embernek a halállal szemben. Ez az egzisztenciális kétség a halál utáni életről és Isten irgalmáról való elmélkedéshez vezet, amelyek központi témája a bibliai teológia (lásd még Zsidók 9:27 és 1 Korinthus 15:19).
14:7-9 - Job egy olyan fa metaforáját használja, amely még kivágva is újra kihajthat. Ez a kép a kitartás és a megújulás reményét fejezi ki, jelképezi a helyreállítás lehetőségét még a kétségbeesés közepette is (lásd még Zsolt 1:3 és Ezékiel 37:1-14).
14:13-15 - Jób olyan közbenjáróra vágyik, aki közbenjárhat érte Isten előtt. Ez a közvetítő iránti igény tükrözi az emberi vágyat a megbékélésre és az istenivel való kommunikációra, ez a téma Krisztusban teljes mértékben megvalósul (lásd még 1Timótheus 2:5 és Zsidók 9:15).
14:16-17 - Jób elismeri, hogy Isten ismeri minden lépését, és feljegyzi vétkeit. Isten mindentudásának ez a tudata elgondolkodtat az erkölcsi felelősségről és a bűnbánat fontosságáról (lásd még Zsoltárok 69:5 és Róma 14:12).
Kapcsolódó versek Jó, 14:
A Jób 14. fejezete Jób elmélkedését mutatja be a halandóságról. Hogyan látja az emberi élet rövidségét és törékenységét? Ez a költői szöveg az életet egy múlandó virághoz hasonlítja, és megkérdőjelezi a halál utáni élet lehetőségét. A fejezet olyan témákat tár fel, mint a bűn egyetemessége, az isteni ítélet elkerülésének vágya és a megújulás halvány reménye. A 14. Jób mély egzisztenciális kérdéseket fed fel. Gondolkodj el velünk öt bibliai részleten, amelyek megvilágítják az ebben a filozófiai fejezetben megfogalmazott gondolatokat.
Zsoltárok 103:15-16: "Az ember élete olyan, mint a fű; úgy virágzik, mint a mező virága; de amikor a szél áthalad rajta, eltűnik; és többé nem fogod tudni a helyed." - Ez visszhangozza Jób elmélkedéseit a Jób 14:1-2-ben az emberi élet rövidségéről.
Prédikátor 3:20: "Mindenki ugyanoda megy; mind a porból jön, és mind a porba tér vissza." - A Jób 14:10-12-hez kapcsolódik, amely az emberi élet véges voltáról beszél.
1Korinthus 15:42-43: "Így lesz ez a halottak feltámadásával is. A test, amelyet elvetettek, romlandó és feltámadt, romolhatatlan; gyalázatban vetik és dicsőségben feltámad; Gyengeségben vetik el, és erőben emelik fel." - Ez ellentétben áll Jób pesszimista nézetével a Jób 14:14-ben, és reménykeltő kilátást kínál a feltámadásban.
Róma 8:20-21: "A teremtett világ ugyanis alá van vetve a hiábavalóságnak, nem önként, hanem Ő miatta, aki alávetette, abban a reményben, hogy maga a teremtés is megváltozik a romlottság rabságából, Isten fiainak dicsőséges szabadságának." - A Jób 14:7-9-ben tárgyalt korrupció és megújulás témája szélesebb perspektíváját kínálja.
János 5:28-29: "Ne csodálkozz ezen, mert eljön az idő, amikor mindazok, akik a sírokban vannak, meghallják hangját, és kijönnek; Azok, akik jót tettek, életre kelnek, és akik rosszat tettek, feltámadnak, hogy elítéljék." - Ellentétben áll Jóbnak a Jób 14:14-ben található kétségeivel a halál utáni élet lehetőségével kapcsolatban.
FAQ:
Hogyan írja le Jób az emberi élet rövidségét?
Jób az életet egy gyorsan elhervadó virághoz és egy múló árnyékhoz hasonlítja, megmutatva törékenységét. (Jób 14:1-2)
Vajon Jób hisz a halál utáni élet lehetőségében?
Jób megkérdőjelezi, hogy az ember feléleszthető-e a halál után, és reményt ad Isten helyreállításában. (Jób 14:13-14)
Mit kérdez Jób Istentől az ember bűneivel kapcsolatban?
Jób arra kéri Istent, hogy bocsássa meg vétkeit, és ne mindig figyelje a bűneit. (Jób 14:3-4)
Mi a véleménye Jóbnak az emberi lények sorsáról?
Job azon kesereg, hogy az újra kihajtható fákkal ellentétben az ember meghal, és nem kel fel újra. (Jób 14:7-12)
Hogyan fejezi ki Jób aggodalmát az emberi állapot miatt?
Jób az életet rövidnek és szenvedéssel telinek látja, és azon töpreng, hogy Isten miért nem ad megkönnyebbülést az embernek. (Jób 14:13)
