1. addidit quoque Job adsumens parabolam suam et dixit
2. quis mihi tribuat ut sim juxta menses pristinos secundum dies quibus Deus custodiebat me
3. quando splendebat lucerna ejus super caput meum et ad lumen ejus ambulabam in tenebris
4. sicut fui in diebus adulescentiæ meæ quando secreto Deus erat in tabernaculo meo
5. quando erat Omnipotens mecum et in circuitu meo pueri mei
6. quando lavabam pedes meos butyro et petra fundebat mihi rivos olei
7. quando procedebam ad portam civitatis et in platea parabant cathedram mihi
8. videbant me juvenes et abscondebantur et senes adsurgentes stabant
9. principes cessabant loqui et digitum superponebant ori suo
10. vocem suam cohibebant duces et lingua eorum gutturi suo adherebat
11. auris audiens beatificabat me et oculus videns testimonium reddebat mihi
12. quod liberassem pauperem vociferantem et pupillum cui non esset adiutor
13. benedictio perituri super me veniebat et cor viduæ consolatus sum
14. justitia indutus sum et vestivit me sicut vestimento et diademate judicio meo
15. oculus fui cæco et pes claudo
16. pater eram pauperum et causam quam nesciebam diligentissime investigabam
17. conterebam molas iniqui et de dentibus illius auferebam prædam
18. dicebamque in nidulo meo moriar et sicut palma multiplicabo dies
19. radix mea aperta est secus aquas et ros morabitur in messione mea
20. gloria mea semper innovabitur et arcus meus in manu mea instaurabitur
21. qui me audiebant expectabant sententiam et intenti tacebant ad consilium meum
22. verbis meis addere nihil audebant et super illos stillabat eloquium meum
23. expectabant me sicut pluviam et os suum aperiebant quasi ad imbrem serotinum
24. si quando ridebam ad eos non credebant et lux vultus mei non cadebat in terram
25. si voluissem ire ad eos sedebam primus cumque sederem quasi rex circumstante exercitu eram tamen mærentium consolator
Lábjegyzetek:
29:1-6 - Jób elmélkedik becsülettel és jóléttel teli múltjáról, leírja, hogyan tisztelték, és hogyan áldotta meg őt Isten. Ez az emlékezés rávilágít az emlékezés és a személyes bizonyságtétel fontosságára a hit útján (lásd még Zsoltárok 77:11-12 és Zsidók 10:32-34).
29:7-11 - Job leírása a rászorulók tanácsadójaként és védelmezőjeként kiemeli igazságos és együttérző jellemét. Az igazságosság és az együttérzés alapvető fontosságúak egy hívő életében, tükrözve Isten szívét (lásd még Példabeszédek 31:8-9 és Jakab 1:27).
29:12-17 - Jób megemlíti, hogyan védték meg a szegényeket és az elnyomottakat, megmutatva, hogy életük az isteni igazságosság tükörképe. Ez a példa rávilágít a hívő társadalmi felelősségére, hogy a marginalizáltak érdekében cselekedjen (lásd még Ésaiás 1:17 és Máté 25:35-40).
29:18-20 - Jób a tartós jövő reményét fejezi ki, megmutatva Istenbe vetett bizalmát. Ez a bizalom elengedhetetlen a hívők életében, még a nehézségek közepette is (lásd még Zsolt 16:9-11 és Róma 15:13).
29:21-25 - Pozitív befolyásának emléke és a kapott tisztelet aláhúzza azt a fájdalmat, amelyet Job most érez. Hangsúlyozzák a közösségi és emberi kapcsolatok fontosságát, megmutatva, hogy a szenvedés nemcsak az egyénre, hanem kapcsolati hálózatára is hatással lehet (lásd még Prédikátor 4:9-12 és Galata 6:2).
Kapcsolódó versek Liber Iob, 29:
Jób 29. fejezete felidézi Jób virágzó napjait. Hogyan írja le életét a szerencsétlenség előtt? Ebben a nosztalgikus beszédben Jób felidézi korábbi státuszát, a rászorulók iránti kedvességét és az őt megillető tiszteletet. A szöveg olyan témákkal foglalkozik, mint az isteni áldás, a társadalmi befolyás és a személyes integritás. A 29. Jób bepillantást enged Jób erényes életébe, amelyet szenvedései előtt élt. Nézzünk meg velünk öt bibliai részt, amelyek megvilágítják e visszatekintő fejezet felemelő témáit.
Példabeszédek 31:20: "Nyisd ki a kezed a szegényeknek, és nyújtsd kezeid a rászorulóknak." - Ez a vers Jóbnak a Jób 29:12-16-ban leírt cselekedeteit visszhangozza, ahol a szegények és rászorulók iránti együttérzéséről beszél.
Jakab 1:27: "A vallás, amelyet Isten, a mi Atyánk tisztanak és makulátlannak fogad el, a következő: gondoskodni az árvákról és özvegyekről nehézségeikben, és nem engedni, hogy a világ megrontsa." - Ez a szakasz tükrözi Jób által a Jób 29:12-13-ban kifejtett értékeket, ahol megemlíti az árvákról és özvegyekről való gondoskodását.
Zsoltárok 1:1-3: "Milyen boldog az, aki nem követi a gonoszok tanácsát, nem utánozza a bűnösök viselkedését, és nem ül a gúnyolódók székébe! Ellenkezőleg, elégedettsége az Úr törvényében van, és ezen a törvényen elmélkedik éjjel-nappal. Olyan, mint a folyóvíz által ültetett fa: a megfelelő időben terem, és levelei nem hervadnak el. Minden, amit csinál, boldogul!" - Ezek a versek Jób leírását tükrözik a megpróbáltatásai előtti virágzó és igaz életéről, ahogyan a Jób 29:2-6 leírja.
Példabeszédek 4:18: "Az igazak ösvénye olyan, mint a hajnal fénye, amely egyre fényesebben ragyog, amíg tökéletes nap nem lesz." - Ez a példabeszéd tükrözi Jób leírását virágzó napjairól a Jób 29:3-ban, ahol arról beszél, hogy Isten világossága ragyog rá.
Máté 5:14-16: "Te vagy a világ világossága. Egy dombra épült várost nem lehet elrejteni. És azt is, hogy senki sem gyújt lámpát, és nem teszi egy tál alá. Éppen ellenkezőleg, helyezze a megfelelő helyre, és így világítson meg mindenkit a házban. Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék mennyei Atyátokat." - Jézus szavai azt a vezető szerepet és példát tükrözik, amelyet Jób a közösségében leír, ahogyan a Jób 29:21-25 említi.
FAQ:
Hogyan írja le Jób életét a szenvedés előtt?
Jób emlékszik arra az időre, amikor Isten tisztelte, virágzott és megáldotta. Befolyása volt, segített a rászorulóknak, igazságos és bölcs vezetőnek tekintették. (Jób 29:2-6)
Miért tisztelték Jóbot a társadalomban?
Jóbot csodálták igazságosságáért és kedvességéért. Védte a szegényeket, segítette az árvákat és az özvegyeket, támogatta az igazságot és a méltányosságot. (Jób 29:7-17)
Mit hitt Jób a jövőjéről a szenvedése előtt?
Azt hitte, élete békével és hosszú élettel ér véget, áldásokkal körülvéve, mint egy dús, mély gyökerű fa. (Jób 29:18-20)
Hogyan tekintett Jób az Istennel való kapcsolatára a múltban?
Jób érezte Isten közelségét, és hitte, hogy az Ő fénye vezeti útját, jelezve az isteni közösséget és útmutatást. (Jób 29:3-5)
Milyen társadalmi hatása volt Jób jelenlétének?
Jelenléte reményt és biztonságot hozott. A bölcsesség és az igazságosság példaképe volt, segített az elnyomottakon és tanácsot adott a rászorulóknak. (Jób 29:21-25)
