1. kai emnhsqh o qeoV tou nwe kai pantwn twn qhriwn kai pantwn twn kthnwn kai pantwn twn peteinwn kai pantwn twn erpetwn osa hn met' autou en th kibwtw kai ephgagen o qeoV pneuma epi thn ghn kai ekopasen to udwr
2. kai epekalufqhsan ai phgai thV abussou kai oi katarraktai tou ouranou kai sunesceqh o uetoV apo tou ouranou
3. kai enedidou to udwr poreuomenon apo thV ghV enedidou kai hlattonouto to udwr meta penthkonta kai ekaton hmeraV
4. kai ekaqisen h kibwtoV en mhni tw ebdomw ebdomh kai eikadi tou mhnoV epi ta orh ta ararat
5. to de udwr poreuomenon hlattonouto ewV tou dekatou mhnoV en de tw endekatw mhni th prwth tou mhnoV wfqhsan ai kefalai twn orewn
6. kai egeneto meta tessarakonta hmeraV hnewxen nwe thn qurida thV kibwtou hn epoihsen
7. kai apesteilen ton koraka tou idein ei kekopaken to udwr kai exelqwn ouc upestreyen ewV tou xhranqhnai to udwr apo thV ghV
8. kai apesteilen thn peristeran opisw autou idein ei kekopaken to udwr apo proswpou thV ghV
9. kai ouc eurousa h peristera anapausin toiV posin authV upestreyen proV auton eiV thn kibwton oti udwr hn epi panti proswpw pashV thV ghV kai ekteinaV thn ceira autou elaben authn kai eishgagen authn proV eauton eiV thn kibwton
10. kai episcwn eti hmeraV epta eteraV palin exapesteilen thn peristeran ek thV kibwtou
11. kai anestreyen proV auton h peristera to proV esperan kai eicen fullon elaiaV karfoV en tw stomati authV kai egnw nwe oti kekopaken to udwr apo thV ghV
12. kai episcwn eti hmeraV epta eteraV palin exapesteilen thn peristeran kai ou proseqeto tou epistreyai proV auton eti
13. kai egeneto en tw eni kai exakosiostw etei en th zwh tou nwe tou prwtou mhnoV mia tou mhnoV exelipen to udwr apo thV ghV kai apekaluyen nwe thn steghn thV kibwtou hn epoihsen kai eiden oti exelipen to udwr apo proswpou thV ghV
14. en de tw mhni tw deuterw ebdomh kai eikadi tou mhnoV exhranqh h gh
15. kai eipen kurioV o qeoV tw nwe legwn
16. exelqe ek thV kibwtou su kai h gunh sou kai oi uioi sou kai ai gunaikeV twn uiwn sou meta sou
17. kai panta ta qhria osa estin meta sou kai pasa sarx apo peteinwn ewV kthnwn kai pan erpeton kinoumenon epi thV ghV exagage meta seautou kai auxanesqe kai plhqunesqe epi thV ghV
18. kai exhlqen nwe kai h gunh autou kai oi uioi autou kai ai gunaikeV twn uiwn autou met' autou
19. kai panta ta qhria kai panta ta kthnh kai pan peteinon kai pan erpeton kinoumenon epi thV ghV kata genoV autwn exhlqosan ek thV kibwtou
20. kai wkodomhsen nwe qusiasthrion tw qew kai elaben apo pantwn twn kthnwn twn kaqarwn kai apo pantwn twn peteinwn twn kaqarwn kai anhnegken olokarpwseiV epi to qusiasthrion
21. kai wsfranqh kurioV o qeoV osmhn euwdiaV kai eipen kurioV o qeoV dianohqeiV ou prosqhsw eti tou katarasasqai thn ghn dia ta erga twn anqrwpwn oti egkeitai h dianoia tou anqrwpou epimelwV epi ta ponhra ek neothtoV ou prosqhsw oun eti pataxai pasan sarka zwsan kaqwV epoihsa
22. pasaV taV hmeraV thV ghV sperma kai qerismoV yucoV kai kauma qeroV kai ear hmeran kai nukta ou katapausousin
Lábjegyzetek:
8:1-3 - Isten emlékszik Noéra, és elkezdi apadni az özönvizet. Ez Isten hűségét tükrözi ígéreteinek betartásában és irgalmasságát a teremtés helyreállításában, még súlyos ítélet után is (lásd még Zsoltárok 136:23 és Ésaiás 54:9).
8:4-5 - A bárka az Ararát hegyein nyugszik, jelezve az új, özönvíz utáni korszak kezdetét. Az Ararát hegyei a helyreállítási pontot és Isten gondviselését jelképezik, emlékeztetve minket arra, hogy Neki mindig van egy terve az üdvösségre (lásd még Zsolt 104:6-9).
8:6-12 - Noé kiküld egy galambot, hogy lássa, apadt-e a víz. Az olajággal való visszatérés a reményt, a békét és a megújulást szimbolizálja, és a szövetség és a jólét szimbólumává válik (lásd még Zakariás 9:11 és Róma 8:19-21).
8:13-17 - Noé és családja elhagyja a bárkát, amikor a föld kiszáradt, ahogy Isten megparancsolta. Ez egy új kezdetet jelképez az emberiség számára, amely hasonló egy új teremtéshez, amelyet Isten engedelmessége és áldása jellemez (lásd még 2 Korinthus 5:17).
8:20-22 - Noé oltárt épít, és áldozatot mutat be Istennek, aki elégedett az illattal. Isten megígéri, hogy soha többé nem pusztítja el a földet özönvízzel, ezzel kimutatva irgalmát és elkötelezettségét az emberiség iránt, még akkor is, ha elismeri a bűn tartósságát (lásd még Róma 12:1 és Ésaiás 54:9).
Kapcsolódó versek Gênesis, 8:
A Genezis 8. fejezete az özönvíz végét és az új kezdetet meséli el. Hogyan újítja meg Isten teremtését? Ez a reményteljes szöveg a vizek visszavonulását, a bárka partraszállását és Noé távozását írja le A fejezet kiemeli Noé Istenre való emlékezését, a szél és a galamb szerepét, valamint az özönvíz utáni első istentiszteletet. Az 1 Mózes 8. fejezete a megújulás, az isteni hűség és a természet folyamatos körforgása témáit határozza meg. Nézzünk meg velünk öt bibliai részt, amelyek e döntő fejezet megváltó témáihoz kapcsolódnak.
1Péter 3:20: "akik régen nem engedelmeskedtek, amikor Isten türelmesen várt Noé idejében, miközben a bárkát építették. Csak néhány embert, nevezetesen nyolcat mentettek meg a vízen keresztül" - Péter a bárkában megmentettek számára hivatkozik, amint azt az 1Mózes 8. fejezete említi.
Ésaiás 54:9: "Számomra ez olyan, mint Noé napjaiban, amikor megesküdtem, hogy Noé vize soha többé nem borítja be a földet. Ugyanígy most esküszöm, hogy soha nem fogok rád haragudni, sem megdorgálni." - Ésaiás Isten özönvíz utáni ígéretét (1Mózes 8:21-22) használja az irgalmasság új ígéretének alapjaként.
2Péter 2:5: "ha nem kímélte az ókori világot, amikor az özönvizet egy gonosz világra hozta, hanem megőrizte Noét, az igazság prédikátorát és hét másikat;" - Péter megemlíti Noé és családja megőrzését az özönvíz idején, utalva az 1Móz 8 eseményeire.
Zsidók 11:7: "Noé hit által, amikor még nem látott dolgokra figyelmeztették, szent félelemtől megindítva bárkát épített, hogy megmentse családját. Hitével elítélte a világot, és örököse lett a hitből származó igazságnak." - A Zsidókhoz írt levél szerzője Noé és családja üdvösségét (1Móz 8) hitük eredményeként értelmezi.
Ezékiel 14:14: "Még ha ez a három ember – Noé, Dániel és Jób – benne lenne is, csak az ő igazságuk révén tudnák megmenteni magukat – mondja a Szuverén Úr." - Ezékiel Noét az igazságosság példájaként használja, utalva az özönvíz idején megmentésére az 1Móz 8-ban.
FAQ:
Mi történt, amikor az árvíz apadni kezdett?
A vizek 150 nap múlva apadni kezdtek, és a bárka megállt az Ararát hegyén. A vizek fokozatosan visszahúzódtak, mígnem kiszáradt a föld. (1Mózes 8:3-4)
Hogyan ellenőrizte Noé, hogy a vizek apadtak-e?
Noé kiküldött egy hollót és egy galambot, hogy lássák, leapadt-e a víz. A galamb egy olajfalevéllel tért vissza, jelezve, hogy a föld kezd kiszáradni. (1Mózes 8:6-11)
Mi volt az első dolga, amit Noé tett, amikor elhagyta a bárkát?
A bárkát elhagyva Noé oltárt épített és áldozatokat mutatott be Istennek, megköszönve neki a megváltást és a földi élet megújulását. (1Mózes 8:20)
Mit ígért Isten Noénak az özönvíz után?
Isten megígérte, hogy soha többé nem pusztítja el a földet özönvízzel, szövetséget köt Noéval és minden élőlénnyel, és e szövetség jeléül a szivárványt helyezi el. (1Mózes 8:21-22; 9:12-17)
Hogyan volt kedves Noé áldozata Istennek?
Noé áldozata kedves volt Istennek, mert az engedelmességet és a hálát szimbolizálta. Isten elfogadta az áldozatot, és megígérte, hogy fenntartja a föld természetes rendjét. (1Mózes 8:20-22)
