Zsoltárok könyve, 5
1. (A karvezetõnek, fuvolára - Dávid zsoltára.)
2. Hallgasd meg szavamat, Uram, figyelj esdeklésemre!
3. Hangos imádságom jusson eléd, Királyom és Istenem! Hiszen hozzád könyörgök,
4. Uram, virradatkor már hallod kiáltozásomat, már reggel eléd tárom kérésemet és várok.
5. Te nem olyan Isten vagy, akinek az álnokság tetszik. A rossznak nincs maradása elõtted,
6. az elvakultak nem állhatnak meg színed elõtt. A gonosztevõket gyûlölöd mind,
7. és megsemmisíted a képmutatókat. A véres kezû, az álnok ember irtózatos az Úr szemében.
8. De én kegyelmed bõségébõl házadba léphetek, és szent templomod elõtt leborulhatok félelmeddel telve.
9. Uram, te igaz vagy, vezess hát, ellenségeim ellenére is, s tedd járhatóvá elõttem ösvényedet!
10. Szájukban nincs igazság, szívükben gonoszat forralnak. Torkuk nyitott sír, nyelvük hízelgésre hajlik.
11. Büntesd meg õket érte, Istenem, hadd essenek saját csapdájukba! Számtalan gonoszságuk miatt taszítsd el õket, mivel ellened szegültek.
12. De örüljenek azok, akik hozzád menekülnek, ujjongjanak mindörökké! Oltalmazd õket s add, hogy benned leljék örömüket, akik tisztelik nevedet!
13. Hiszen te megáldod, Uram, az igazat, kegyelmed pajzsként borul föléje.
