1. (A karvezetõnek - Korach fiainak tanítókölteménye.)

2. Ahogy a szarvasünõ a forrás vizére kívánkozik, úgy vágyakozik a lelkem utánad, Uram.

3. Lelkem szomjazik az Isten után, az élõ Isten után. Mikor mehetek már, hogy lássam Isten arcát?

4. Könny a kenyerem nappal és éjjel, ha naponta mondják: "Hol marad Istened?"

5. A szívem megdobban, ha arra gondolok, hogyan vonultam be a fönséges sátorba, az Úr házába, ujjongás és énekszó közepette a vidám ünnepi közösséggel.

6. Lelkem, miért vagy szomorú és miért háborogsz? Remélj az Úrban és majd újra dicsõítem, mint arcom felderítõjét

7. és Istenemet! A lelkem roskadozik, amikor a Jordán földjén a Hermon felõl rád gondolok, te kicsi hegy.

8. Örvény hívja az örvényt vizeid zuhogásában, s minden örvényed és hullámod rám zúdul.

9. Nappal az Úr adja kegyelmét és éjjel neki énekelek, áldom éltetõ Istenemet.

10. Így szólok Istenhez: Sziklám vagy, miért feledkeztél meg rólam? Miért kell szomorúan járnom, ellenségtõl szorongatva?

11. A velõmbe hatol, ha ellenségeim gúnyolódnak, ha naponta mondják: "Hol maradt Istened?"

12. De miért vagy szomorú, lelkem, és miért háborogsz? Remélj Istenben és majd újra dicsõítem, mint arcom felderítõjét és Istenemet!





“Onde há mais sacrifício, há mais generosidade.” São Padre Pio de Pietrelcina