Zsoltárok könyve, 90
1. (Mózesnek, az Isten emberének imája.) Uram, te voltál menedékünk nemzedékrõl nemzedékre,
2. mielõtt a hegyek kiemelkedtek, mielõtt a föld és a világ kialakult. Isten, te öröktõl fogva vagy, s örökké!
3. Te a halandót ismét porrá teszed. Így szólsz: "Emberek fiai, térjetek oda vissza!"
4. Mert ezer év elõtted annyi, mint a tegnapi nap, amely elmúlt. Vagy annyi, mint egy éjjeli õrállás.
5. Hamar elragadod õket, olyanok, mint a reggeli álom, mint a sarjadó fû:
6. reggel kihajt, kizöldül, estére lekaszálják és elszárad.
7. Valóban semmivé leszünk haragod elõtt, megzavarodunk neheztelésedtõl.
8. A szemed elé állítottad bûneinket, arcod világosságában látod vétkeinket.
9. Minden napunk haragodban múlt el, éveinket egyetlen sóhajként éltük át.
10. Éveinknek száma legföljebb hetven, s ha erõsek vagyunk, eljutunk nyolcvanig. Ebbõl is a legtöbb betegség, hiú fáradozás; gyorsan elszállnak, hamar végük szakad.
11. Ki mérheti föl haragod erejét, ki fél eléggé haragod hevétõl?
12. Taníts meg számba venni napjainkat, hogy eljussunk a szív bölcsességére!
13. Fordulj felénk újra, Uram! Miért késel oly soká? Légy irgalmas szolgáidhoz,
14. üdíts fel minket irgalmaddal, hogy ujjongjunk és örüljünk ezentúl minden nap.
15. Vidíts fel a napokért, amelyeken próbára tettél, az évekért, amelyekben nyomorogtunk.
16. Nyilvánítsd ki mûvedet szolgáidnak, s gyermekeik elõtt tárd fel dicsõséged!
17. Az Úr jósága virrasszon fölöttünk, õrizd meg a kezünk munkáját!