1. Amikor Dávid már a házában lakott, így szólt Nátán prófétához: "Nézd, én már cédrusházban lakom, az Úr szövetségének ládája pedig sátor alatt van."

2. Nátán így felelt Dávidnak: "Valósítsd meg mind, amit elterveztél, hiszen az Isten veled van."

3. De Isten szava még azon az éjjelen felszólította Nátánt:

4. "Menj és mondd meg szolgámnak, Dávidnak: Ezt üzeni az Úr: Nem te fogsz nekem házat építeni lakásul.

5. Nem laktam házban attól az idõtõl kezdve, amikor kihoztam Izraelt, mind a mai napig, hanem sátorból sátorba, hajlékból hajlékba vonultam.

6. Az egész idõ alatt, amikor egész Izraellel vándoroltam, mondtam-e egynek is Izrael bírái közül, akiket mint pásztorokat népem élére állítottam: miért nem építettek nekem cédrusházat?

7. Ezt közöld tehát szolgámmal, Dáviddal: Ezt mondja a Seregek Ura: Én hoztalak el a legelõrõl, a juhok mögül, hogy népem fejedelme légy.

8. Veled voltam minden vállalkozásodban, és megsemmisítettem elõtted minden ellenségedet. Olyan hírnevet adok neked, amely fölér a legnagyobbakéval a földön.

9. Lakóhelyet adok népemnek, Izraelnek, letelepítem, hogy azon a helyen lakjék, s ne hányódjék tovább, s a gonoszok ne pusztítsák, mint azelõtt,

10. abban az idõben, amikor bírákat rendeltem népem, Izrael fölé. Leigázom minden ellenségét, téged pedig naggyá teszlek. Az Úr házat épít neked,

11. s ha majd betöltöd napjaidat és atyáidhoz térsz, megõrzöm utánad ivadékodat: egyik fiad lesz az, s én megerõsítem királyságát.

12. Õ épít majd nekem házat, s én örökre megszilárdítom trónját.

13. Atyja leszek, õ pedig fiam lesz, s nem vonom meg tõle kegyelmemet, mint ahogy megvontam elõdödtõl.

14. Megtartom mindörökre házamban, országomban, és trónja szilárd lesz örökre."

15. Nátán közölte Dáviddal ezeket a szavakat, az egész kinyilatkoztatást.

16. Ekkor Dávid bement, leült, az Úr elé, és így szólt: "Ki vagyok én, Uram, Istenem, és mi az én házam, hogy idáig vezettél?

17. De a te szemedben, Istenem, ez még kevés volt. Szolgád házának még a messze jövõre is adtál ígéretet. Akarod, hogy úgy nézzenek rám, mint az emberek csoportjára, akiket az Úr, az Isten fölemelt.

18. Mi többet kívánhatna még Dávid tõled, amikor látja a tõled kapott dicsõséget? Magad tüntetted ki szolgádat,

19. Uram, és szolgád, kutyád kedvéért végbevitted ezeket a nagy dolgokat.

20. Uram, nincs senki, aki hasonló volna hozzád. Rajtad kívül nincs más Isten, ezt saját fülünkkel hallottuk.

21. Van-e még olyan nép a földön, mint Izrael népe, amelyhez lehajolt az Isten, hogy kiszabadítsa és a maga népévé tegye, a nagyság és erõ dicsõségét szerezze meg neki azáltal, hogy Egyiptomból kiváltott néped elõl nemzeteket ûzzél el?

22. Népedet, Izraelt arra szemelted ki, hogy mindig a te néped legyen, és te, Uram az Istene lettél.

23. Nos, tehát Uram, legyen érvényes a szavad örökre, amellyel szolgádnak és házának ígéretet tettél. Tégy úgy, ahogy mondtad.

24. Ígéreted valósuljon meg, és a neved legyen nagy mindörökre, hogy elmondhassák: A Seregek Ura Izrael Istene, õ Izrael Istene. Szolgádnak, Dávidnak a háza szilárdan áll elõtted.

25. Te, Istenünk, tudattad szolgáddal, hogy házat építesz számára. Ezért vette szolgád a bátorságot, hogy imádkozzék hozzád.

26. Nos, tehát Uram, te Isten vagy, s te adtad szolgádnak ezt a dicsõséges ígéretet.

27. Jóságodban megáldottad szolgád házát, hogy örökre fennmaradjon elõtted. Igen, Uram, te áldottad meg, és áldott marad örökre."




Livros sugeridos



“Há duas razões principais para se orar com muita satisfação: primeiro para render a Deus a honra e a glória que Lhe são devidas. Segundo, para falar com São Padre Pio de Pietrelcina