1. Amikor elérkezett pünkösd napja, ugyanazon a helyen mindnyájan együtt voltak.

2. Egyszerre olyan zúgás támadt az égbõl, mintha csak heves szélvész közeledett volna, és egészen betöltötte a házat, ahol ültek.

3. Majd lángnyelvek jelentek meg nekik szétoszolva, és leereszkedtek mindegyikükre.

4. Mindannyiukat eltöltötte a Szentlélek, és különbözõ nyelveken kezdtek beszélni, úgy, ahogy a Lélek szólásra indította õket.

5. Ez idõ tájt vallásos férfiak tartózkodtak Jeruzsálemben, az ég alatt minden népbõl.

6. Amikor ez a zúgás támadt, nagy tömeg verõdött össze. Nagy volt a megdöbbenés, mert mindenki a saját nyelvén hallotta, amint beszéltek.

7. Nagy meglepetésükben csodálkozva kérdezgették: "Hát nem mind galileaiak, akik ott beszélnek?

8. Hogyan hallja hát õket mindegyikünk a saját anyanyelvén?

9. Mi pártusok, médek, elamiták és Mezopotámiának, Júdeának, Kappadóciának, Pontusznak, Ázsiának,

10. Frigiának, Pamfiliának, Egyiptomnak és Líbia Cirene körüli részének lakói, a Rómából való zarándokok, zsidók és prozeliták,

11. krétaiak és arabok: halljuk, hogy a mi nyelvünkön hirdetik Isten nagy tetteit."

12. Csodálkoztak, és ezt kérdezgették egymástól: "Mi lehet ez?"

13. Mások gúnyosan megjegyezték: "Teleitták magukat édes borral."

14. Péter a többi tizeneggyel elõlépett, és zengõ hangon beszédet intézett hozzájuk: "Zsidó férfiak és Jeruzsálem lakói mindnyájan! Vegyétek tudomásul és hallgassátok meg szavamat!

15. Nem részegek ezek, amint vélitek, hisz a napnak még csak a harmadik órájában vagyunk,

16. hanem ez az, amirõl Joel próféta szólt:

17. A végsõ napokban - mondja Isten - kiárasztok lelkembõl minden testre. Fiaitok és lányaitok prófétálni fognak, az ifjak látomásokat látnak, az öregek álmokat álmodnak.

18. Még szolgáimra és szolgálóimra is kiárasztom lelkemet ezekben a napokban, és prófétálni fognak.

19. Csodákat teszek fenn az égben, és jeleket adok lenn a földön: vért, tüzet és gomolygó füstöt.

20. A nap elsötétül, a hold vérbe borul, mielõtt eljön az Úrnak nagy és nyilvánvaló napja.

21. Aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül.

22. Izraelita férfiak! Halljátok meg szavamat! A názáreti Jézust az Isten igazolta elõttetek a hatalmas csodákkal és jelekkel, amelyeket - amint tudjátok - általa vitt végbe köztetek.

23. Ezt az embert az Isten elhatározott terve szerint kiszolgáltattátok, és gonosz kezek által keresztre feszítve elveszejtettétek.

24. Az Isten azonban feloldotta a halál bilincseit és feltámasztotta. Lehetetlen is volt, hogy a halál fogva tartsa,

25. hisz Dávid mondja róla: Szemem elõtt az Úr mindenkor, õ áll jobbomon, hogy meg ne inogjak.

26. Örül hát szívem és nyelvem énekel, sõt testem is reményben nyugszik el.

27. Mert nem hagyod a lelkem az alvilágban, nem engeded, hogy rothadás érje Szentedet.

28. Az élet útját mutattad meg nekem, és örömmel töltesz el színed elõtt.

29. Testvérek, férfiak! Hadd mondjam el nektek Dávid pátriárkáról nyíltan, hogy meghalt és eltemették, sírja mind a mai napig itt van köztünk.

30. Mivel azonban próféta volt, és tudta, hogy az Isten esküvel is megerõsítve ígéretet tett: az õ ágyékának gyümölcsébõl ültet majd valakit trónjára,

31. elõrelátva beszélt Krisztus feltámadásáról, hogy sem nem marad az alvilágban, sem testét nem éri rothadás.

32. Isten ezt a Jézust támasztotta fel, akinek mi mind tanúi vagyunk.

33. Azután, hogy az Isten jobbja fölmagasztalta, megkapta a Szentlélek ígéretét az Atyától, azt kiárasztotta, amint látjátok és halljátok.

34. Mert Dávid nem ment fel az égbe, mégis õ mondja: Így szólt az Úr az én Uramhoz: Ülj a jobbomra,

35. s ellenségeidet lábad elé teszem zsámolyul.

36. Tudja meg hát Izrael egész háza teljes bizonyossággal, hogy az Isten azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek, Úrrá és Krisztussá tette!"

37. E szavak szíven találták õket. Megkérdezték Pétert és a többi apostolt: "Mit tegyünk hát, emberek, testvérek?"

38. "Térjetek meg - felelte Péter -, és keresztelkedjék meg mindegyiktek Jézus Krisztus nevében bûnei bocsánatára. És megkapjátok a Szentlélek ajándékát.

39. Mert az ígéret nektek és fiaitoknak szól, meg azoknak, akiket - bár távol vannak - meghívott a mi Urunk, Istenünk."

40. Még más egyéb szavakkal is bizonyította ezt, és buzdította õket: "Meneküljetek ki ebbõl a romlott nemzedékbõl!"

41. Akik megfogadták szavát, megkeresztelkedtek. Aznap mintegy háromezer lélek megtért.

42. Állhatatosan kitartottak az apostolok tanításában és közösségében, a kenyértörésben és az imádságban.

43. Félelem fogott el mindenkit, mert az apostolok révén sok csoda és jel történt Jeruzsálemben.

44. A hívek mind ugyanazon a helyen tartózkodtak, és közös volt mindenük.

45. Birtokaikat és javaikat eladták, s az árát szétosztották azok közt, akik szükséget szenvedtek.

46. Egy szívvel-lélekkel mindennap összegyûltek a templomban. A kenyeret házaknál törték meg, s örömmel és egyszerû szívvel vették magukhoz az ételt.

47. Dicsõítették az Istent, és az egész nép szerette õket. Az Úr pedig naponként növelte az üdvözültek számát ugyanott.





“O meu passado, Senhor, à Tua misericórdia. O meu Presente, ao Teu amor. O meu futuro, à Tua Providência.” São Padre Pio de Pietrelcina