1. upolabwn de iwb legei
2. eita umeiV este anqrwpoi h meq' umwn teleuthsei sofia
3. kamoi men kardia kaq' umaV estin
4. dikaioV gar anhr kai amemptoV egenhqh eiV cleuasma
5. eiV cronon gar takton htoimasto pesein upo allouV oikouV te autou ekporqeisqai upo anomwn
6. ou mhn de alla mhdeiV pepoiqetw ponhroV wn aqwoV esesqai osoi parorgizousin ton kurion wV ouci kai etasiV autwn estai
7. alla dh eperwthson tetrapoda ean soi eipwsin peteina de ouranou ean soi apaggeilwsin
8. ekdihghsai de gh ean soi frash kai exhghsontai soi oi icqueV thV qalasshV
9. tiV ouk egnw en pasi toutoiV oti ceir kuriou epoihsen tauta
10. ei mh en ceiri autou yuch pantwn twn zwntwn kai pneuma pantoV anqrwpou
11. ouV men gar rhmata diakrinei larugx de sita geuetai
12. en pollw cronw sofia en de pollw biw episthmh
13. par' autw sofia kai dunamiV autw boulh kai sunesiV
14. ean katabalh tiV oikodomhsei ean kleish kata anqrwpwn tiV anoixei
15. ean kwlush to wdwr xhranei thn ghn ean de epafh apwlesen authn katastreyaV
16. par' autw kratoV kai iscuV autw episthmh kai sunesiV
17. diagwn bouleutaV aicmalwtouV kritaV de ghV exesthsen
18. kaqizanwn basileiV epi qronouV kai periedhsen zwnh osfuaV autwn
19. exapostellwn iereiV aicmalwtouV dunastaV de ghV katestreyen
20. diallasswn ceilh pistwn sunesin de presbuterwn egnw
21. ekcewn atimian ep' arcontaV tapeinouV de iasato
22. anakaluptwn baqea ek skotouV exhgagen de eiV fwV skian qanatou
23. planwn eqnh kai apolluwn auta katastrwnnuwn eqnh kai kaqodhgwn auta
24. diallasswn kardiaV arcontwn ghV eplanhsen de autouV odw h ouk hdeisan
25. yhlafhsaisan skotoV kai mh fwV planhqeihsan de wsper o mequwn
Lábjegyzetek:
12:1-3 - Jób gúnyosan válaszol Zopharnak, azt állítva, hogy ő is rendelkezik bölcsességgel és megértéssel. Ez a reakció kiemeli a méltóságért folytatott küzdelmet a szenvedés és a meghallgatás iránti igény közepette (lásd még Prédikátor 7:21–22 és Példabeszédek 18:13).
12:4-6 - Jób észreveszi, hogy a gonoszok boldogulnak, megkérdőjelezve azt a feltételezést, hogy az igazságosság mindig ebben az életben nyilvánul meg. Ez a megfigyelés a szenvedés összetettségét és a gonoszok látszólagos jólétét tükrözi, amely visszatérő téma a Szentírásban (lásd még Zsoltárok 73:12 és Prédikátor 8:14).
12:7-10 - Jób felkéri barátait, hogy tanuljanak a teremtésből, hangsúlyozva, hogy még az állatok és a madarak is megértik Isten cselekedetét. Ez a természetről mint az isteni erőről tanúskodó elmélkedés a teremtésben rejlő bölcsesség megerősítése (lásd még Zsoltárok 19:1-4 és Róma 1:20).
12:11-13 - Az a kijelentés, hogy a fül úgy értékeli a szavakat, mint a szájpadlás az ételeket, rávilágít a lelki megkülönböztetés fontosságára. Az igazság keresése figyelmet és mérlegelést igényel, különösen nehéz időkben (lásd még 1Thesszalonika 5:21 és Zsidók 5:14).
12:14-25 - Jób kijelenti, hogy Isten az uralkodó, aki mindent irányít, beleértve a gonoszok elpusztítását is. Az isteni szuverenitás megerősítése emlékeztet a megingathatatlan hitre, amelynek a szenvedéssel együtt kell járnia (lásd még Zsoltárok 115:3 és Jelenések 19:6).
Kapcsolódó versek Jó, 12:
A Jób 12. fejezetében kezdődik Jób válasza a három barátnak. Hogyan kérdőjelezi meg a hagyományos bölcsességedet? Ez a szarkasztikus szöveg bírálja vigasztalóinak felületes tudását, és megerősíti Isten szuverenitását az egész teremtés felett. A fejezet olyan témákat tár fel, mint az igazi bölcsesség, az isteni hatalom és a látszólagos igazságtalanság a világban. A 12. állás azt mutatja be, hogy Job azzal érvel, hogy a valóság összetettebb, mint azt a barátai sugallják. Gondolkozz el velünk öt bibliai részleten, amelyek megvilágítják ennek a kihívásokkal teli fejezetnek a mély témáit.
Prédikátor 9:11: "Azt is megfigyeltem, hogy a nap alatt nem a faj a gyorsaké, nem a harc a bátraké, sem a kenyér a bölcseké, sem a gazdagság a bölcseké, sem a kegyelem az okosoké; Azonban minden az időn és a lehetőségen múlik." - Jóbnak a Jób 12:13-25-ben megfogalmazott megfigyeléseit visszhangozza arról, hogy Isten hogyan irányítja mindenki sorsát.
Zsoltárok 104:29-30: "Amikor elrejti az arcát, megzavarják őket; amikor eláll a lélegzetük, meghalnak, és újra porrá térnek. Amikor elküldöd Lelkedet, létrejönnek, és megújítod a föld színét." - A Jób 12:10-hez kapcsolódik, amely arról beszél, hogy minden teremtmény élete Isten kezében van.
Példabeszédek 2:6: "Mert az Úr az, aki bölcsességet ad; Az ő szájából származik a tudás és a belátás." - Kapcsolódik a Jób 12:13-hoz, amely kimondja, hogy a bölcsesség és az erő Istené.
Dániel 2:21: "Megváltoztatja az időket és az évszakokat; letaszítja a királyokat és megalapítja őket. Adj bölcsességet a bölcseknek és tudást azoknak, akik tudják, hogyan kell megkülönböztetni." - Jób kijelentéseit tükrözi a Jób 12:16-25-ben arról, hogy Isten uralja a vezetőket és a nemzeteket.
Róma 11:33: "Ó, Isten bölcsessége és tudása gazdagságának mélysége! Milyen kifürkészhetetlenek az ő ítéletei, és milyen kifürkészhetetlenek az útjai!" - Jób 12 témáját visszhangozza Isten kifürkészhetetlen bölcsességéről.
FAQ:
Mit mond Jób a bölcsességről és a megértésről?
Jób azt állítja, hogy a bölcsesség és az értelem Istené, és még az emberi bölcsek is korlátozottak és esendőek. (Jób 12:13-16)
Hogyan írja le Jób Isten bölcsességét?
Jób azt állítja, hogy Isten bölcsessége határtalan, és egyedül Ő képes irányítani a természetet és a földi eseményeket. (Jób 12:7-10)
Mit mond Jób a gonoszok boldogulásáról?
Jób megfigyeli, hogy a gonoszok gyakran boldogulnak, az igazak pedig szenvednek, megkérdőjelezve Isten közvetlen igazságosságát. (Jób 12:6)
Hogyan reagál Jób barátai kritikájára?
Jób barátai kritikájára azzal válaszol, hogy nem értik meg Isten igazi nagyságát és az emberi szenvedést. (Jób 12:4-5)
Mit mond Jób Isten uralmáról a nemzetek felett?
Jób azt állítja, hogy Isten szuverén uralja a nemzeteket, és senki sem szállhat szembe a terveivel. (Jób 12:23-25)
