1. (Egy szenvedõ imája, aki nyomorúságában elpanaszolja baját az Úrnak.)

2. Hallgasd meg imámat, Uram, kiáltásom jusson színed elé!

3. Ne rejtsd el elõlem arcodat megpróbáltatásom napján! Fordítsd felém füled, ha hozzád kiáltok, hallgasd meg sietve szavam!

4. Mert napjaim tovatûnnek, mint a füst, tagjaim égnek, mint a tûz.

5. Kiaszott, mint a fû, s kiszáradt a szívem, elfelejtettem megenni kenyerem.

6. Sóhajtozván emésztem magam, bõröm csontomra tapadt.

7. Hasonlítok a pusztában lakó pelikánhoz, olyan lettem, mint a bagoly a romok közt.

8. Az álom elkerül és panaszkodom, mint elhagyott madár a háztetõn.

9. Ellenségeim folyton gúnyolnak, akik dicsérnek, azok nevemmel átkozódnak.

10. Kenyerem úgy eszem, mint a hamut, és italom könnyeimmel vegyül.

11. Mert haragszol rám, s megvonod kegyelmed. Magadhoz emeltél, de most újra elvetsz,

12. napjaim olyanok, mint a sûrûsödõ árnyék, magam meg elszáradok, mint a fû.

13. Ám te, Uram, örökké megmaradsz, és neved fennmarad minden nemzedéken át.

14. Kelj föl és könyörülj meg Sionon, mert eljött az idõ, hogy irgalmas légy hozzá; már itt van az óra.

15. Sion kövei kedvesek szolgáidnak, sírás fogja el õket romjain.

16. Akkor majd félik a pogányok az Úr nevét, és a föld minden királya meghajol Fölséged elõtt:

17. Ha majd az Úr újra fölépíti Siont, ha megjelenik fönségében,

18. ha meghallja a szegények kiáltását, és nem veti el többé imájukat.

19. Jegyezzék fel ezt a jövõ nemzedéknek, és egy újjáéledt nép zeng majd dicséretet az Úrnak.

20. Mert az Úr letekintett fönséges szentélyébõl, rátekintett a földre az égbõl.

21. Meghallotta a foglyok sóhajtását, és megszabadította a halálra szántakat.

22. hogy az Úr nevét hirdessék a Sionon és Jeruzsálemben dicsõségét,

23. ha majd összegyûlnek ott a népek, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.

24. Útközben megtört az erõm: Engedd tudnom, mily kevés napjaimnak (száma).

25. Ne ragadj el életem derekán, te, akinek évei túlnõnek minden nemzedéken.

26. Az idõ kezdetén te teremtetted a földet, és az ég a te kezed alkotása.

27. Ezek elmúlnak, de te megmaradsz, és mint a köntös, elavulnak mind. Cseréled õket, mint a ruhát, és megváltoznak.

28. De te ugyanaz maradsz, és éveid nem érnek véget.

29. Szolgáid fiai akkor biztonságban élnek, és törzsük megmarad színed elõtt mindörökre,



Livros sugeridos


“E’ na dor que o amor se torna mais forte.” São Padre Pio de Pietrelcina

Newsletter

Receba as novidades, artigos e noticias deste portal.