Zsoltárok könyve, 147

1. (Alleluja!) Áldjátok az Urat, mert jó neki énekelni, Istenünknek kedves a dicsõítés!

2. Az Úr újjáépíti Jeruzsálemet, a szétszórt Izraelt összegyûjti.

3. Meggyógyítja a megtört szívûeket, és bekötözi sebeiket.

4. A csillagokat számon tartja, mindegyiket nevén szólítja.

5. Nagy az Úr, ereje hatalmas, és bölcsessége mérhetetlen.

6. Az Úr fölemeli a megalázottakat, de a gonoszokat földre tiporja.

7. Énekeljetek az Úrnak és adjatok neki hálát! Játsszatok hárfán Istenünknek,

8. aki az eget felhõvel borítja, és esõt juttat a földnek! A hegyeken füvet sarjaszt, és növényeket az emberek javára.

9. Ellátja táplálékkal az állatokat, a rikácsoló hollófiakat.

10. Nem a ló erejében telik öröme, nem leli tetszését a harcos izmaiban.

11. Azok tetszenek az Úrnak, akik félik õt, akik bíznak jóságában és kegyelmében.

12. Jeruzsálem, áldd az Urat, Sion, magasztald a te Istenedet!

13. Kapuid zárait megerõsítette, s megáldotta benned fiaidat.

14. Határaidat békében elrendezte, s a búza javával táplált téged.

15. Ítéletet küld a földre, szava gyorsan odaér.

16. Havat ad, mintha gyapjú hullna, a deret úgy hinti, mint a hamut.

17. A jégesõt úgy szórja, mint a morzsát, s faggyal dermeszti meg a vizeket.

18. Szava elhangzik, és olvadni kezd, feltámad a szél, és folynak a vizek.

19. Szavát kihirdette Jákobnak, igazságát és törvényét Izraelnek.

20. Egyetlen néppel sem tett így, senki másnak nem hirdette ki törvényeit.