1. dikaiwqenteV oun ek pistewV eirhnhn ecomen proV ton qeon dia tou kuriou hmwn ihsou cristou
2. di ou kai thn prosagwghn eschkamen th pistei eiV thn carin tauthn en h esthkamen kai kaucwmeqa ep elpidi thV doxhV tou qeou
3. ou monon de alla kai kaucwmeqa en taiV qliyesin eidoteV oti h qliyiV upomonhn katergazetai
4. h de upomonh dokimhn h de dokimh elpida
5. h de elpiV ou kataiscunei oti h agaph tou qeou ekkecutai en taiV kardiaiV hmwn dia pneumatoV agiou tou doqentoV hmin
6. eti gar cristoV ontwn hmwn asqenwn kata kairon uper asebwn apeqanen
7. moliV gar uper dikaiou tiV apoqaneitai uper gar tou agaqou taca tiV kai tolma apoqanein
8. sunisthsin de thn eautou agaphn eiV hmaV o qeoV oti eti amartwlwn ontwn hmwn cristoV uper hmwn apeqanen
9. pollw oun mallon dikaiwqenteV nun en tw aimati autou swqhsomeqa di autou apo thV orghV
10. ei gar ecqroi onteV kathllaghmen tw qew dia tou qanatou tou uiou autou pollw mallon katallagenteV swqhsomeqa en th zwh autou
11. ou monon de alla kai kaucwmenoi en tw qew dia tou kuriou hmwn ihsou cristou di ou nun thn katallaghn elabomen
12. dia touto wsper di enoV anqrwpou h amartia eiV ton kosmon eishlqen kai dia thV amartiaV o qanatoV kai outwV eiV pantaV anqrwpouV o qanatoV dihlqen ef w panteV hmarton
13. acri gar nomou amartia hn en kosmw amartia de ouk ellogeitai mh ontoV nomou
14. all ebasileusen o qanatoV apo adam mecri mwsewV kai epi touV mh amarthsantaV epi tw omoiwmati thV parabasewV adam oV estin tupoV tou mellontoV
15. all ouc wV to paraptwma outwV kai to carisma ei gar tw tou enoV paraptwmati oi polloi apeqanon pollw mallon h cariV tou qeou kai h dwrea en cariti th tou enoV anqrwpou ihsou cristou eiV touV pollouV eperisseusen
16. kai ouc wV di enoV amarthsantoV to dwrhma to men gar krima ex enoV eiV katakrima to de carisma ek pollwn paraptwmatwn eiV dikaiwma
17. ei gar tw tou enoV paraptwmati o qanatoV ebasileusen dia tou enoV pollw mallon oi thn perisseian thV caritoV kai thV dwreaV thV dikaiosunhV lambanonteV en zwh basileusousin dia tou enoV ihsou cristou
18. ara oun wV di enoV paraptwmatoV eiV pantaV anqrwpouV eiV katakrima outwV kai di enoV dikaiwmatoV eiV pantaV anqrwpouV eiV dikaiwsin zwhV
19. wsper gar dia thV parakohV tou enoV anqrwpou amartwloi katestaqhsan oi polloi outwV kai dia thV upakohV tou enoV dikaioi katastaqhsontai oi polloi
20. nomoV de pareishlqen ina pleonash to paraptwma ou de epleonasen h amartia upereperisseusen h cariV
21. ina wsper ebasileusen h amartia en tw qanatw outwV kai h cariV basileush dia dikaiosunhV eiV zwhn aiwnion dia ihsou cristou tou kuriou hmwn
Lábjegyzetek:
5:1-2 - A hit által megigazult keresztények békében élnek Istennel, és hozzáférhetnek az Ő kegyelméhez. A megigazulás nem cselekedetek által történik, hanem a Krisztusba vetett hit által, hangsúlyozva az Isten ígéreteibe vetett bizalmat (lásd még Efézus 2:8-9 és Galata 2:16).
5:6-8 - Krisztus halála értünk, amikor még bűnösök voltunk, Isten mérhetetlen szeretetét mutatja. A kegyelem mindenkinek adatik, nem azért, mert megérdemeljük, hanem az Ő irgalmából (lásd még 1 János 4:9-10 és János 15:13).
5:12 - A bűn Ádámon keresztül lépett be a világba, halált hozva minden embernek. Ez a vers szembeállítja az eredendő bűnt a Krisztus által hozott üdvösséggel (lásd még 1Mózes 3:6-19 és 1Korinthus 15:22).
5:15-17 - A Krisztusban kapott kegyelmi ajándék nagyobb Ádám bűnénél. A törvényszegés halált hoz, de Isten Jézus általi kegyelme megigazulást és örök életet hoz (lásd még 1Korinthus 15:45 és 2Kor 5:19).
5:20-21 - Ahol a bűn bővelkedett, ott Isten kegyelme még inkább bővelkedett. A bűn és a kegyelem közötti kontraszt rávilágít az isteni szeretet bőségére, amely képes legyőzni minden emberi mulasztást (lásd még 1 János 1:7 és Titusz 2:11).
Kapcsolódó versek Romanos, 5:
A Róma 5. fejezete a megigazulás gyümölcseit ünnepli, és szembeállítja Ádámot Krisztussal. Milyen áldások áradnak Istennel való békénkből? Ez az örömteli szöveg a hívő biztonságát, Isten kereszten megmutatkozó szeretetét és a keresztény reményt írja le. A fejezet bemutatja az eredendő bűn tanát és a Krisztusban való kegyelem bőségét is. A Róma 5. fejezete felfedi, hogy Krisztus munkája végtelenül felülmúlja Ádám bűnének hatásait. Gondolkodj el velünk öt bibliai szakaszon, amelyek megvilágítják ennek az átalakuló fejezetnek a dicsőséges témáit.
János 3:16: "Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." - Ez a vers a Róma 5:8-ban tárgyalt Isten szeretetének témáját tükrözi Krisztuson keresztül.
1Péter 3:18: "Mert Krisztus is szenvedett egyszer a bűnökért, az igaz a hamisakért, hogy Istenhez vezessen. Testében megölték, de a Lélek életre keltette." - Ez a rész visszaköszön Pál érvelésének a Róma 5:6-8-ban arról, hogy Krisztus meghal a bűnösökért.
Efézus 2:14-16: "Mert ő a mi békénk, aki eggyé tett és lerombolta a gátat, az ellenségeskedés falát, megsemmisítve testében a parancsolatoknak a rendeletekben kifejezett törvényét. Célja az volt, hogy a kettő közül egy új embert teremtsen magában, békét teremtve, és a kettőt egy testben, a kereszten keresztül kiengesztelje Istennel, amellyel elpusztította az ellenségeskedést." - Ezek a versek a Róma 5:10-11-ben tárgyalt Krisztuson keresztüli kiengesztelődés témájához kapcsolódnak.
1Korinthus 15:21-22: "Mivel a halál egy emberen keresztül jött, a halottak feltámadása is egy emberen keresztül történt. Mert ahogy Ádámban mindenki meghal, úgy Krisztusban is mindenki életre kel." - Ez a rész tükrözi az Ádám és Krisztus közötti ellentétet, amelyet a Róma 5:12-21 mutat be.
Jakab 1:2-4: "Testvéreim, tekintsétek nagy öröm forrásának, amikor különféle megpróbáltatásokon mentek keresztül, mert tudjátok, hogy hitetek próbája kitartást szül. A kitartásnak pedig teljes cselekvésre van szüksége, hogy érett és teljes legyél, semmi hiánya nélkül." - Ezek a versek Pál érvelésére vonatkoznak a Róma 5:3-5-ben a szenvedés értékéről a keresztény életben.
FAQ:
Mit tanít Pál az Istennel való békéről a Róma 5-ben?
A Róma 5-ben Pál azt tanítja, hogy Jézus Krisztus által békességünk van Istennel, miután hit által megigazultunk, és most élvezzük a nekünk adott kegyelmet. (Róma 5:1)
Hogyan írja le Pál a bűn és a kegyelem kapcsolatát a Róma 5. fejezetében?
Pál azt tanítja, hogy míg a bűn egy emberen (Ádámon) keresztül lépett be a világba, addig Isten kegyelme Jézus Krisztus által tovább győzte le a bűnt, életet és megigazulást hozva. (Róma 5:12-21)
Mit jelent a Róma 5. fejezetében hit által megigazulni?
A hit által megigazulva hozzájuthatunk Isten kegyelméhez és a megváltás biztosítékához, amely elvezet bennünket Isten dicsőségének reménységéhez. (Róma 5:1-2)
Pál szerint a szenvedés hogyan járul hozzá a lelki növekedéshez?
Pál megerősíti, hogy a szenvedés kitartást, jellemet és reményt szül, ami az Istenbe vetett mélyebb bizalomhoz vezet. (Róma 5:3-5)
Mit jelent az Istennel való megbékélés Jézus Krisztus által?
A kiengesztelődés azt jelenti, hogy Krisztus halála által helyreálltunk Istennel való kapcsolatunkba, ellenségeinkből Isten szeretett gyermekeivé változtunk. (Róma 5:10)
