1. dia touto dei perissoterwV hmaV prosecein toiV akousqeisin mhpote pararruwmen
2. ei gar o di aggelwn lalhqeiV logoV egeneto bebaioV kai pasa parabasiV kai parakoh elaben endikon misqapodosian
3. pwV hmeiV ekfeuxomeqa thlikauthV amelhsanteV swthriaV htiV archn labousa laleisqai dia tou kuriou upo twn akousantwn eiV hmaV ebebaiwqh
4. sunepimarturountoV tou qeou shmeioiV te kai terasin kai poikilaiV dunamesin kai pneumatoV agiou merismoiV kata thn autou qelhsin
5. ou gar aggeloiV upetaxen thn oikoumenhn thn mellousan peri hV laloumen
6. diemarturato de pou tiV legwn ti estin anqrwpoV oti mimnhskh autou h uioV anqrwpou oti episkepth auton
7. hlattwsaV auton bracu ti par aggelouV doxh kai timh estefanwsaV auton kai katesthsaV auton epi ta erga twn ceirwn sou
8. panta upetaxaV upokatw twn podwn autou en gar tw upotaxai autw ta panta ouden afhken autw anupotakton nun de oupw orwmen autw ta panta upotetagmena
9. ton de bracu ti par aggelouV hlattwmenon blepomen ihsoun dia to paqhma tou qanatou doxh kai timh estefanwmenon opwV cariti qeou uper pantoV geushtai qanatou
10. eprepen gar autw di on ta panta kai di ou ta panta pollouV uiouV eiV doxan agagonta ton archgon thV swthriaV autwn dia paqhmatwn teleiwsai
11. o te gar agiazwn kai oi agiazomenoi ex enoV panteV di hn aitian ouk epaiscunetai adelfouV autouV kalein
12. legwn apaggelw to onoma sou toiV adelfoiV mou en mesw ekklhsiaV umnhsw se
13. kai palin egw esomai pepoiqwV ep autw kai palin idou egw kai ta paidia a moi edwken o qeoV
14. epei oun ta paidia kekoinwnhken sarkoV kai aimatoV kai autoV paraplhsiwV metescen twn autwn ina dia tou qanatou katarghsh ton to kratoV econta tou qanatou toutestin ton diabolon
15. kai apallaxh toutouV osoi fobw qanatou dia pantoV tou zhn enocoi hsan douleiaV
16. ou gar dhpou aggelwn epilambanetai alla spermatoV abraam epilambanetai
17. oqen wfeilen kata panta toiV adelfoiV omoiwqhnai ina elehmwn genhtai kai pistoV arciereuV ta proV ton qeon eiV to ilaskesqai taV amartiaV tou laou
18. en w gar peponqen autoV peirasqeiV dunatai toiV peirazomenoiV bohqhsai
Lábjegyzetek:
2:5-9 - A szerző kifejti, hogy Krisztus, bár isteni volt, emberré lett, hogy elszenvedje a halált az emberiség kedvéért, győzelmet aratva a gonosz felett. Ez a szöveg Jézus Megváltóként és Megváltóként betöltött szerepét tükrözi (lásd még Filippi 2:7-8 és Máté 20:28).
2:10-12 - Krisztus méltóságát úgy emelik ki, mint aki sok fiút dicsőségbe hoz. A Jézus és a hívők közötti egység hangsúlyos, ami Krisztus testében fennálló bensőségességet és szolidaritást tükrözi (lásd még János 17:22-23 és 1Kor 12:12-13).
2:14-15 - Jézus elpusztította az ördög hatalmát, megszabadítva a halálfélelem alatt állókat. Kereszthalála a gonosz feletti végső győzelem és a szabadság ígérete minden hívő számára (lásd még Kolossé 2:15 és 1 János 3:8).
2:17-18 - Krisztus irgalmas és hűséges lett, tökéletesen alkalmas arra, hogy a bűnösökért közbenjáró főpap legyen. Emberi tapasztalata révén megért bennünket, és segítséget kínál nehézségeinkben (lásd még Zsidók 4:15-16 és 1János 2:1).
Kapcsolódó versek Hebreus, 2:
A Zsidókhoz írt levél 2. fejezete Krisztus emberségét tárja fel. Miért lett Jézus teljesen emberré? Ez a mélyreható szöveg óva int az üdvösség elhanyagolásától, és elmagyarázza, hogyan vált Krisztus az ő megtestesülése és szenvedése révén az emberiség tökéletes főpapjává és felszabadítójává. A fejezet olyan témákat tárgyal, mint Jézus hatalma az eljövendő világ felett, az emberiséggel való azonosulása és az ördög felett aratott győzelme. Vizsgáljunk meg velünk öt bibliai részt, amelyek megvilágítják az ebben a kulcsfontosságú fejezetben feltárt titkokat.
Zsoltárok 8:4-6: "Mi az az ember, hogy törődsz vele? És ember fia, miért aggódnod miatta? Kicsit alacsonyabb rendűvé tetted őt a mennyei lényeknél, és dicsőséggel és tisztelettel koronáztad meg. Uralkodtattad őt kezeid munkái felett; Mindent a lába alá tettél." - Ezt a részt idézi a Zsidók 2:6-8, hogy megvitassák Krisztus emberi természetét és az emberiség megváltásában betöltött szerepét.
Róma 8:17: "Ha gyerekek vagyunk, akkor örökösök vagyunk; Isten örökösei és Krisztus társörökösei, ha valóban osztozunk az ő szenvedésében, úgy, hogy mi is osztozunk az ő dicsőségében." - Ez a vers a Zsidókhoz írt levél 2. fejezetének témáját tükrözi, amely arról szól, hogy Krisztus megosztja emberi mivoltunkat, hogy örököstársaivá váljunk vele.
1Korinthus 15:54-55: "De amikor a romlandó felöltözik a romolhatatlanságba, a halandó pedig a halhatatlanságba, akkor beteljesedik az a beszéd, amely meg van írva: "A halált elpusztította a győzelem." – Hol van, ó, halál, a te győzelmed? Hol van, ó, halál, a fullánkod?" - Ez a rész visszhangozza a Zsidók 2:14-15 témáját, amely arról szól, hogy Krisztus megszabadítja a rabszolgákat a halálfélelemtől.
Filippi 2:7-8: "De ő kiüresítette magát, szolgává lett, és emberekhez hasonlóvá lett. És mivel emberi alakban találták, megalázta magát, és engedelmes lett a halálig, méghozzá a kereszthalálig!" - Ez a részlet a Zsidók 2. fejezetének témáját tükrözi Krisztus megtestesüléséről és az emberiséggel való azonosulásáról.
Ésaiás 53:12: "Ezért adok neki részt a nagyok között, és a zsákmányt megosztja az erősekkel, mert haláláig kiöntötte életét, és a vétkesek közé tartozott. Mert sokak bűnét hordozta, és közbenjárt a vétkesekért." - Ez a messiási prófécia összhangban van a Zsidókhoz írt levél 2. fejezetének leírásával, amely szerint Krisztus elszenvedi a halált, hogy sok fiút dicsőségbe vigyen.
FAQ:
Mit jelent az, hogy „Jézus az emberek hasonlatosságára teremtett”?
Jézus felvette az emberi természetet, hogy üdvösséget hozzon, azonosulva az emberiséggel, és emberként élve, bár bűn nélkül. (Zsidók 2:14-17)
Miért nevezik Jézus halálát üdvösségünkhöz nélkülözhetetlennek?
Jézus halála elpusztította az ördög hatalmát, és felszabadította azokat, akiket fogva tartott a halálfélelem, megváltást és szabadságot hozva. (Zsidók 2:14-15)
Mit jelent az, hogy Jézus a „tökéletes főpap”?
Jézus főpapként a végső áldozatot mutatta be az emberiség bűneiért, anélkül, hogy ismételt áldozatokra lett volna szükség. (Zsidók 2:17-18)
Mit emel ki Jézus hűsége a megváltásunkkal kapcsolatban?
Jézus, mivel hű volt Istenhez, befejezte küldetését, az emberek megmentését, és most a mi közbenjárónk Isten előtt. (Zsidók 2:17-18)
Hogyan buzdítja a Héberek levél szerzője a keresztényeket, hogy ne hanyagolják el a megváltást?
A szerző óva int attól, hogy figyelmen kívül hagyjuk a Jézus által hozott üdvösségüzenetet, hiszen ez az emberiség egyetlen reménye. (Zsidók 2:3)
