1. toiV de asebesin mecri telouV anelehmwn qumoV epesth prohdei gar autwn kai ta mellonta
2. oti autoi epitreyanteV tou apienai kai meta spoudhV propemyanteV autouV diwxousin metamelhqenteV
3. eti gar en cersin econteV ta penqh kai prosoduromenoi tafoiV nekrwn eteron epespasanto logismon anoiaV kai ouV iketeuonteV exebalon toutouV wV fugadaV ediwkon
4. eilken gar autouV h axia epi touto to peraV anagkh kai twn sumbebhkotwn amnhstian enebalen ina thn leipousan taiV basanoiV prosanaplhrwswsin kolasin
5. kai o men laoV sou paradoxon odoiporian peirash ekeinoi de xenon eurwsi qanaton
6. olh gar h ktisiV en idiw genei palin anwqen dietupouto uphretousa taiV saiV epitagaiV ina oi soi paideV fulacqwsin ablabeiV
7. h thn parembolhn skiazousa nefelh ek de proufestwtoV udatoV xhraV anadusiV ghV eqewrhqh ex eruqraV qalasshV odoV anempodistoV kai clohforon pedion ek kludwnoV biaiou
8. di' ou paneqnei dihlqon oi th sh skepazomenoi ceiri qewrhsanteV qaumasta terata
9. wV gar ippoi enemhqhsan kai wV amnoi dieskirthsan ainounteV se kurie ton rusamenon autouV
10. ememnhnto gar eti twn en th paroikia autwn pwV anti men genesewV zwwn exhgagen h gh sknipa anti de enudrwn exhreuxato o potamoV plhqoV batracwn
11. ef' usterw de eidon kai genesin nean ornewn ote epiqumia proacqenteV hthsanto edesmata trufhV
12. eiV gar paramuqian ek qalasshV anebh autoiV ortugomhtra
13. kai ai timwriai toiV amartwloiV ephlqon ouk aneu twn progegonotwn tekmhriwn th bia twn keraunwn dikaiwV gar epascon taiV idiaiV autwn ponhriaiV kai gar calepwteran misoxenian epethdeusan
14. oi men gar touV agnoountaV ouk edeconto parontaV outoi de euergetaV xenouV edoulounto
15. kai ou monon all' h tiV episkoph estai autwn epei apecqwV prosedeconto touV allotriouV
16. oi de meta eortasmatwn eisdexamenoi touV hdh twn autwn meteschkotaV dikaiwn deinoiV ekakwsan ponoiV
17. eplhghsan de kai aorasia wsper ekeinoi epi taiV tou dikaiou quraiV ote acanei periblhqenteV skotei ekastoV twn eautou qurwn thn diodon ezhtei
18. di' eautwn gar ta stoiceia meqarmozomena wsper en yalthriw fqoggoi tou ruqmou to onoma diallassousin pantote menonta hcw oper estin eikasai ek thV twn gegonotwn oyewV akribwV
19. cersaia gar eiV enudra meteballeto kai nhkta metebainen epi ghV
20. pur iscuen en udati thV idiaV dunamewV kai udwr thV sbestikhV fusewV epelanqaneto
21. flogeV anapalin eufqartwn zwwn ouk emaranan sarkaV emperipatountwn oude thkton krustalloeideV euthkton genoV ambrosiaV trofhV
22. kata panta gar kurie emegalunaV ton laon sou kai edoxasaV kai ouc upereideV en panti kairw kai topw paristamenoV .
Lábjegyzetek:
19:1-3 - Az egyiptomiak szívének megkeményedése még annyi csapás után is az isteni igazságosság jele. Isten megengedi nekik, hogy kitartsanak makacsságukban, ami a Vörös-tengerben végsõ pusztulásukhoz vezet (lásd még 2 Mózes 14:17-18 és Róma 9:18).
19:6-7 - A teremtés együttműködik Istennel, hogy felszabadítsa népét, megváltoztatva természeti törvényeit, hogy az igazak javára váljanak. A tenger részei lehetővé teszik az izraeliták áthaladását, ami azt mutatja, hogy a természet is alá van vetve Isten akaratának (lásd még 2 Mózes 14:21-22 és Józsué 3:13-17).
19:9-10 - Az izraeliták úgy haladnak át a tengeren, mintha szárazon járnának, míg az egyiptomiak végzetükre számítanak. Biztonságos átkelésük Isten üdvösségét és az Ő védelmébe vetett bizalmát jelképezi (lásd még 2Móz 14:29-31 és Zsidók 11:29).
19:13-14 - Az egyiptomiakat azért szenvedik el a csapások, mert üldözték Isten népét. Azok, akik elutasítják Isten irgalmát és üldözik az igazakat, az Úr kérlelhetetlen igazságosságával szembesülnek (lásd még 2Móz 15:4-5 és Róma 12:19).
19:22 - Mindezen eseményekben Isten megmutatja igazságosságát és irgalmát. Határozottan cselekszik, hogy megmentse az igazakat és megbüntesse a gonoszokat, megmutatva, hogy gondviselése tökéletes, és ítélete tévedhetetlen (lásd még Zsoltárok 145:17 és 2 Péter 2:9).
Kapcsolódó versek Sabedoria, 19:
A Bölcsesség 19. fejezete zárja az Exodus elbeszélését, megerősítve, hogy Isten gondoskodik Izraelről. Hogyan szolgálja a teremtés isteni célokat? Ez a betetőző szöveg összefoglalja az Exodus csodáit, hangsúlyozva, hogyan rendezte át Isten a természetet, hogy megmentse népét és ítélje meg ellenségeit. A fejezet megerősíti az isteni igazságosság és irgalom témáit. A 19. Bölcsesség a könyvet azzal fejezi be, hogy ünnepli Isten szuverenitását és választott népe iránti szeretetét. Gondolkozz el velünk öt bibliai részleten, amelyek összhangban állnak ennek a fejezetnek az Isten hűségéről szóló zárótémáival.
2Móz 14:21-22: "Mózes kinyújtotta kezét a tenger fölé, és az Úr elűzte a tengert erős keleti széllel, amely egész éjjel fújt, és a tengert szárazzá változtatta. A vizek kettéváltak, és az izraeliták szárazon keltek át a tenger közepén, jobb és bal felől egy vízfallal." - Ez a rész a Vörös-tengeren való átkelést írja le, amely a Bölcsesség 19 központi eseménye.
1Korinthus 10:1-2: "Testvéreim, nem szeretném, ha tudatlanok lennétek a tényről, hogy minden ősünk a felhő alatt volt, és mindannyian a tengeren mentek át. Mózesben mindnyájan megkeresztelkedtek a felhőben és a tengerben." - Pál a Vörös-tengeren való átkelést a keresztség egy fajtájaként értelmezi, és a 19. Bölcsességhez hasonló lelki értelmezést kínál.
Zsidók 11:29: "A nép hit által kelt át a Vörös-tengeren, mint a szárazon; de amikor az egyiptomiak megpróbálták ezt megtenni, elnyelte őket a tenger." - A Zsidókhoz írt levél szerzője a Vörös-tengeren való átkelést a Bölcsesség 19 témáit visszhangzó hit cselekedeteként értelmezi.
Zsoltárok 106:9-11: "Megdorgálta a Vörös-tengert, és az kiszáradt, és átvezette őket a mélységen, mint a sivatagon. Megmentette őket annak kezéből, aki gyűlölte őket; Kiváltotta őket az ellenség kezéből. A vizek elborították ellenségeiket; egy sem szökött meg közülük." - Ez a zsoltár a Vörös-tengeren való átkelésre reflektál, amely a Bölcsesség 19 központi eseménye.
Jelenések 15:3: "és énekelték Mózesnek, az Isten szolgájának énekét és a Bárány énekét: „Nagyok és csodálatosak a te műveid, mindenható Uram, Istenem. Igazak és igazak a te utaid, ó, nemzetek királya." - Ez a rész a „Mózes énekére” hivatkozik, amely a Vörös-tengernél ünnepli a szabadulást, amely a Bölcsesség 19 központi eseménye.
FAQ:
Mit mond a Bölcsesség 19. fejezete az egyiptomiak büntetéséről?
A 19. bölcsesség leírja, hogy az isteni büntetés igazságos és súlyos volt, mivel az egyiptomiak nem ismerték fel Isten nagyságát, és továbbra is üldözték az izraelitákat. (Bölcsesség 19:1-4)
Hogyan nyilvánul meg Isten bölcsessége a 19. bölcsesség csapásaiban?
Isten bölcsessége nyilvánvaló a csapásokban, mert pontosan alkalmazták őket, bizonyítva, hogy Isten abszolút uralja mindent. (Bölcsesség 19:5-9)
Mit tanít a Bölcsesség könyve 19 a jó és a rossz közötti harcról?
A könyv rávilágít arra, hogy a jót (Izrael képviselte) Isten védte, míg a rosszat (amelyet az egyiptomiak képviseltek) jogosan büntetett meg. (Bölcsesség 19:13-16)
Mit tanulhatunk meg Isten jelleméről a csapásokból?
A csapások azt mutatják, hogy Isten igazságos, szuverén, és minden helyzetet irányít, megbünteti a gonoszt és megvédi az igazakat. (Bölcsesség 19:1-9)
Hogyan használta Isten a természetet arra, hogy megbüntesse az egyiptomiakat a Bölcsesség 19-ben?
Isten a természet elemeit, például a tüzet és az esőt használta az egyiptomiak megbüntetésére, bemutatva az elemek feletti hatalmát és az ítélkezési képességét. (Bölcsesség 19:17-19)
