1. τοῖς δὲ ἀσεβέσιν μέχρι τέλους ἀνελεήμων θυμὸς ἐπέστη προῄδει γὰρ αὐτῶν καὶ τὰ μέλλοντα
2. ὅτι αὐτοὶ ἐπιτρέψαντες τοῦ ἀπιέναι καὶ μετὰ σπουδῆς προπέμψαντες αὐτοὺς διώξουσιν μεταμεληθέντες
3. ἔτι γὰρ ἐν χερσὶν ἔχοντες τὰ πένθη καὶ προσοδυρόμενοι τάφοις νεκρῶν ἕτερον ἐπεσπάσαντο λογισμὸν ἀνοίας καὶ οὓς ἱκετεύοντες ἐξέβαλον τούτους ὡς φυγάδας ἐδίωκον
4. εἷλκεν γὰρ αὐτοὺς ἡ ἀξία ἐπὶ τοῦτο τὸ πέρας ἀνάγκη καὶ τῶν συμβεβηκότων ἀμνηστίαν ἐνέβαλεν ἵνα τὴν λείπουσαν ταῖς βασάνοις προσαναπληρώσωσιν κόλασιν
5. καὶ ὁ μὲν λαός σου παράδοξον ὁδοιπορίαν πειράσῃ ἐκεῖνοι δὲ ξένον εὕρωσι θάνατον
6. ὅλη γὰρ ἡ κτίσις ἐν ἰδίῳ γένει πάλιν ἄνωθεν διετυποῦτο ὑπηρετοῦσα ταῖς σαῖς ἐπιταγαῖς ἵνα οἱ σοὶ παῖδες φυλαχθῶσιν ἀβλαβεῖς
7. ἡ τὴν παρεμβολὴν σκιάζουσα νεφέλη ἐκ δὲ προϋφεστῶτος ὕδατος ξηρᾶς ἀνάδυσις γῆς ἐθεωρήθη ἐξ ἐρυθρᾶς θαλάσσης ὁδὸς ἀνεμπόδιστος καὶ χλοηφόρον πεδίον ἐκ κλύδωνος βιαίου
8. δι’ οὗ πανεθνεὶ διῆλθον οἱ τῇ σῇ σκεπαζόμενοι χειρὶ θεωρήσαντες θαυμαστὰ τέρατα
9. ὡς γὰρ ἵπποι ἐνεμήθησαν καὶ ὡς ἀμνοὶ διεσκίρτησαν αἰνοῦντές σε κύριε τὸν ῥυσάμενον αὐτούς
10. ἐμέμνηντο γὰρ ἔτι τῶν ἐν τῇ παροικίᾳ αὐτῶν πῶς ἀντὶ μὲν γενέσεως ζῴων ἐξήγαγεν ἡ γῆ σκνῖπα ἀντὶ δὲ ἐνύδρων ἐξηρεύξατο ὁ ποταμὸς πλῆθος βατράχων
11. ἐφ’ ὑστέρῳ δὲ εἶδον καὶ γένεσιν νέαν ὀρνέων ὅτε ἐπιθυμίᾳ προαχθέντες ᾐτήσαντο ἐδέσματα τρυφῆς
12. εἰς γὰρ παραμυθίαν ἐκ θαλάσσης ἀνέβη αὐτοῖς ὀρτυγομήτρα
13. καὶ αἱ τιμωρίαι τοῖς ἁμαρτωλοῖς ἐπῆλθον οὐκ ἄνευ τῶν προγεγονότων τεκμηρίων τῇ βίᾳ τῶν κεραυνῶν δικαίως γὰρ ἔπασχον ταῖς ἰδίαις αὐτῶν πονηρίαις καὶ γὰρ χαλεπωτέραν μισοξενίαν ἐπετήδευσαν
14. οἱ μὲν γὰρ τοὺς ἀγνοοῦντας οὐκ ἐδέχοντο παρόντας οὗτοι δὲ εὐεργέτας ξένους ἐδουλοῦντο
15. καὶ οὐ μόνον ἀλλ’ ἤ τις ἐπισκοπὴ ἔσται αὐτῶν ἐπεὶ ἀπεχθῶς προσεδέχοντο τοὺς ἀλλοτρίους
16. οἱ δὲ μετὰ ἑορτασμάτων εἰσδεξάμενοι τοὺς ἤδη τῶν αὐτῶν μετεσχηκότας δικαίων δεινοῖς ἐκάκωσαν πόνοις
17. ἐπλήγησαν δὲ καὶ ἀορασίᾳ ὥσπερ ἐκεῖνοι ἐπὶ ταῖς τοῦ δικαίου θύραις ὅτε ἀχανεῖ περιβληθέντες σκότει ἕκαστος τῶν ἑαυτοῦ θυρῶν τὴν δίοδον ἐζήτει
18. δι’ ἑαυτῶν γὰρ τὰ στοιχεῖα μεθαρμοζόμενα ὥσπερ ἐν ψαλτηρίῳ φθόγγοι τοῦ ῥυθμοῦ τὸ ὄνομα διαλλάσσουσιν πάντοτε μένοντα ἤχῳ ὅπερ ἐστὶν εἰκάσαι ἐκ τῆς τῶν γεγονότων ὄψεως ἀκριβῶς
19. χερσαῖα γὰρ εἰς ἔνυδρα μετεβάλλετο καὶ νηκτὰ μετέβαινεν ἐπὶ γῆς
20. πῦρ ἴσχυεν ἐν ὕδατι τῆς ἰδίας δυνάμεως καὶ ὕδωρ τῆς σβεστικῆς φύσεως ἐπελανθάνετο
21. φλόγες ἀνάπαλιν εὐφθάρτων ζῴων οὐκ ἐμάραναν σάρκας ἐμπεριπατούντων οὐδὲ τηκτὸν κρυσταλλοειδὲς εὔτηκτον γένος ἀμβροσίας τροφῆς
22. κατὰ πάντα γάρ κύριε ἐμεγάλυνας τὸν λαόν σου καὶ ἐδόξασας καὶ οὐχ ὑπερεῖδες ἐν παντὶ καιρῷ καὶ τόπῳ παριστάμενος
Lábjegyzetek:
19:1-3 - Az egyiptomiak szívének megkeményedése még annyi csapás után is az isteni igazságosság jele. Isten megengedi nekik, hogy kitartsanak makacsságukban, ami a Vörös-tengerben végsõ pusztulásukhoz vezet (lásd még 2 Mózes 14:17-18 és Róma 9:18).
19:6-7 - A teremtés együttműködik Istennel, hogy felszabadítsa népét, megváltoztatva természeti törvényeit, hogy az igazak javára váljanak. A tenger részei lehetővé teszik az izraeliták áthaladását, ami azt mutatja, hogy a természet is alá van vetve Isten akaratának (lásd még 2 Mózes 14:21-22 és Józsué 3:13-17).
19:9-10 - Az izraeliták úgy haladnak át a tengeren, mintha szárazon járnának, míg az egyiptomiak végzetükre számítanak. Biztonságos átkelésük Isten üdvösségét és az Ő védelmébe vetett bizalmát jelképezi (lásd még 2Móz 14:29-31 és Zsidók 11:29).
19:13-14 - Az egyiptomiakat azért szenvedik el a csapások, mert üldözték Isten népét. Azok, akik elutasítják Isten irgalmát és üldözik az igazakat, az Úr kérlelhetetlen igazságosságával szembesülnek (lásd még 2Móz 15:4-5 és Róma 12:19).
19:22 - Mindezen eseményekben Isten megmutatja igazságosságát és irgalmát. Határozottan cselekszik, hogy megmentse az igazakat és megbüntesse a gonoszokat, megmutatva, hogy gondviselése tökéletes, és ítélete tévedhetetlen (lásd még Zsoltárok 145:17 és 2 Péter 2:9).
Kapcsolódó versek Sabedoria, 19:
A Bölcsesség 19. fejezete zárja az Exodus elbeszélését, megerősítve, hogy Isten gondoskodik Izraelről. Hogyan szolgálja a teremtés isteni célokat? Ez a betetőző szöveg összefoglalja az Exodus csodáit, hangsúlyozva, hogyan rendezte át Isten a természetet, hogy megmentse népét és ítélje meg ellenségeit. A fejezet megerősíti az isteni igazságosság és irgalom témáit. A 19. Bölcsesség a könyvet azzal fejezi be, hogy ünnepli Isten szuverenitását és választott népe iránti szeretetét. Gondolkozz el velünk öt bibliai részleten, amelyek összhangban állnak ennek a fejezetnek az Isten hűségéről szóló zárótémáival.
2Móz 14:21-22: "Mózes kinyújtotta kezét a tenger fölé, és az Úr elűzte a tengert erős keleti széllel, amely egész éjjel fújt, és a tengert szárazzá változtatta. A vizek kettéváltak, és az izraeliták szárazon keltek át a tenger közepén, jobb és bal felől egy vízfallal." - Ez a rész a Vörös-tengeren való átkelést írja le, amely a Bölcsesség 19 központi eseménye.
1Korinthus 10:1-2: "Testvéreim, nem szeretném, ha tudatlanok lennétek a tényről, hogy minden ősünk a felhő alatt volt, és mindannyian a tengeren mentek át. Mózesben mindnyájan megkeresztelkedtek a felhőben és a tengerben." - Pál a Vörös-tengeren való átkelést a keresztség egy fajtájaként értelmezi, és a 19. Bölcsességhez hasonló lelki értelmezést kínál.
Zsidók 11:29: "A nép hit által kelt át a Vörös-tengeren, mint a szárazon; de amikor az egyiptomiak megpróbálták ezt megtenni, elnyelte őket a tenger." - A Zsidókhoz írt levél szerzője a Vörös-tengeren való átkelést a Bölcsesség 19 témáit visszhangzó hit cselekedeteként értelmezi.
Zsoltárok 106:9-11: "Megdorgálta a Vörös-tengert, és az kiszáradt, és átvezette őket a mélységen, mint a sivatagon. Megmentette őket annak kezéből, aki gyűlölte őket; Kiváltotta őket az ellenség kezéből. A vizek elborították ellenségeiket; egy sem szökött meg közülük." - Ez a zsoltár a Vörös-tengeren való átkelésre reflektál, amely a Bölcsesség 19 központi eseménye.
Jelenések 15:3: "és énekelték Mózesnek, az Isten szolgájának énekét és a Bárány énekét: „Nagyok és csodálatosak a te műveid, mindenható Uram, Istenem. Igazak és igazak a te utaid, ó, nemzetek királya." - Ez a rész a „Mózes énekére” hivatkozik, amely a Vörös-tengernél ünnepli a szabadulást, amely a Bölcsesség 19 központi eseménye.
FAQ:
Mit mond a Bölcsesség 19. fejezete az egyiptomiak büntetéséről?
A 19. bölcsesség leírja, hogy az isteni büntetés igazságos és súlyos volt, mivel az egyiptomiak nem ismerték fel Isten nagyságát, és továbbra is üldözték az izraelitákat. (Bölcsesség 19:1-4)
Hogyan nyilvánul meg Isten bölcsessége a 19. bölcsesség csapásaiban?
Isten bölcsessége nyilvánvaló a csapásokban, mert pontosan alkalmazták őket, bizonyítva, hogy Isten abszolút uralja mindent. (Bölcsesség 19:5-9)
Mit tanít a Bölcsesség könyve 19 a jó és a rossz közötti harcról?
A könyv rávilágít arra, hogy a jót (Izrael képviselte) Isten védte, míg a rosszat (amelyet az egyiptomiak képviseltek) jogosan büntetett meg. (Bölcsesség 19:13-16)
Mit tanulhatunk meg Isten jelleméről a csapásokból?
A csapások azt mutatják, hogy Isten igazságos, szuverén, és minden helyzetet irányít, megbünteti a gonoszt és megvédi az igazakat. (Bölcsesség 19:1-9)
Hogyan használta Isten a természetet arra, hogy megbüntesse az egyiptomiakat a Bölcsesség 19-ben?
Isten a természet elemeit, például a tüzet és az esőt használta az egyiptomiak megbüntetésére, bemutatva az elemek feletti hatalmát és az ítélkezési képességét. (Bölcsesség 19:17-19)
