1. tauta ta onomata twn uiwn israhl twn eispeporeumenwn eiV aigupton ama iakwb tw patri autwn ekastoV panoikia autwn eishlqosan
2. roubhn sumewn leui ioudaV
3. issacar zaboulwn kai beniamin
4. dan kai nefqali gad kai ashr
5. iwshf de hn en aiguptw hsan de pasai yucai ex iakwb pente kai ebdomhkonta
6. eteleuthsen de iwshf kai panteV oi adelfoi autou kai pasa h genea ekeinh
7. oi de uioi israhl huxhqhsan kai eplhqunqhsan kai cudaioi egenonto kai katiscuon sfodra sfodra eplhqunen de h gh autouV
8. anesth de basileuV eteroV ep' aigupton oV ouk hdei ton iwshf
9. eipen de tw eqnei autou idou to genoV twn uiwn israhl mega plhqoV kai iscuei uper hmaV
10. deute oun katasofiswmeqa autouV mhpote plhqunqh kai hnika an sumbh hmin polemoV prosteqhsontai kai outoi proV touV upenantiouV kai ekpolemhsanteV hmaV exeleusontai ek thV ghV
11. kai epesthsen autoiV epistataV twn ergwn ina kakwswsin autouV en toiV ergoiV kai wkodomhsan poleiV ocuraV tw faraw thn te piqwm kai ramessh kai wn h estin hliou poliV
12. kaqoti de autouV etapeinoun tosoutw pleiouV eginonto kai iscuon sfodra sfodra kai ebdelussonto oi aiguptioi apo twn uiwn israhl
13. kai katedunasteuon oi aiguptioi touV uiouV israhl bia
14. kai katwdunwn autwn thn zwhn en toiV ergoiV toiV sklhroiV tw phlw kai th plinqeia kai pasi toiV ergoiV toiV en toiV pedioiV kata panta ta erga wn katedoulounto autouV meta biaV
15. kai eipen o basileuV twn aiguptiwn taiV maiaiV twn ebraiwn th mia autwn h onoma sepfwra kai to onoma thV deuteraV foua
16. kai eipen otan maiousqe taV ebraiaV kai wsin proV tw tiktein ean men arsen h apokteinate auto ean de qhlu peripoieisqe auto
17. efobhqhsan de ai maiai ton qeon kai ouk epoihsan kaqoti sunetaxen autaiV o basileuV aiguptou kai ezwogonoun ta arsena
18. ekalesen de o basileuV aiguptou taV maiaV kai eipen autaiV ti oti epoihsate to pragma touto kai ezwogoneite ta arsena
19. eipan de ai maiai tw faraw ouc wV gunaikeV aiguptou ai ebraiai tiktousin gar prin h eiselqein proV autaV taV maiaV kai etikton
20. eu de epoiei o qeoV taiV maiaiV kai eplhqunen o laoV kai iscuen sfodra
21. epeidh efobounto ai maiai ton qeon epoihsan eautaiV oikiaV
22. sunetaxen de faraw panti tw law autou legwn pan arsen o ean tecqh toiV ebraioiV eiV ton potamon riyate kai pan qhlu zwogoneite auto
Lábjegyzetek:
1:1-7 - Izrael fiainak megszaporodása Egyiptomban beváltja Isten Ábrahámnak tett ígéretét, miszerint sok lesz a leszármazottja. Isten még idegen földön is megáldja népét, és boldoggá teszi őket (lásd még 1Móz 15:5 és Zsidók 11:12).
1:8-10 - Egy új fáraó, aki nem ismeri Józsefet, elkezdi elnyomni az izraelitákat. Ez az esemény megmutatja, hogyan fenyegetheti Isten áldásait az elnyomás, de az isteni gondviselés továbbra is működik még a nehézségek idején is (lásd még Zsolt 105:24-25 és ApCsel 7:18-19).
1:11-14 - Az izraeliták rabszolgaságba kényszerülnek, keményen dolgoznak az egyiptomiak alatt. Az elbeszélés kiemeli Isten népének szenvedését és szabadulási igényét, amely a kivonulás központi témája (lásd még Zsoltárok 81:6-7 és Jakab 5:4).
1:15-17 - A héber bábák, Sifra és Puah nem engedelmeskednek a fáraó parancsának, hogy öljék meg az izraelita csecsemőket. Bátorságuk és Istentől való félelmük az életek védelmét és megőrzését eredményezi, hangsúlyozva az élet szentségét és az isteni igazságosságot (lásd még Példabeszédek 31:8-9 és ApCsel 5:29).
1:22 - A fáraó elrendeli, hogy minden héber fiúgyermeket a Nílusba dobjanak, de Isten ezt a tragikus helyzetet arra használja fel, hogy előkészítse népe üdvösségét Mózes által. Isten terve a kegyetlenség közepette is érvényesül (lásd még Ésaiás 46:10 és Róma 8:28).
Kapcsolódó versek Êxodo, 1:
Az Exodus 1. fejezete elkezdi Izrael egyiptomi elnyomásának elbeszélését. Hogyan változott meg drasztikusan az izraeliták helyzete? Ez a döntő szöveg leírja a héberek népességének növekedését, egy új fáraó megjelenését, aki nem ismerte Józsefet, és az Isten népe ellen végrehajtott elnyomó intézkedéseket. A fejezet olyan témákat mutat be, mint a szaporodás isteni ígéretének beteljesülése, Isten népének üldözése és az istenfélő bábák bátorsága. Vizsgáljunk meg velünk öt bibliai részt, amelyek az elnyomás és a hűség témáihoz kapcsolódnak az Exodus e nyitó fejezetében.
ApCsel 7:17-19: "Ahogy közeledett az idő, amikor Isten beteljesíti Ábrahámnak tett ígéretét, népünk száma nagyon megnőtt Egyiptomban. Ekkor egy másik király kezdett uralkodni Egyiptomban, aki semmit sem tudott Józsefről. Állóan viselkedett népünkkel szemben, elnyomta őseinket, és arra kényszerítette őket, hogy elhagyják újszülötteiket, hogy meghaljanak." - Ez a részlet összefoglalja a Exodus 1 eseményeit, bemutatva, hogyan emlékeztek a történetre az Újszövetségben.
1Mózes 15:13: "Ekkor az Úr ezt mondta neki: Tudd meg, hogy utódaid idegenek lesznek egy olyan földön, amely nem lesz az övék, ahol négyszáz évig rabszolgaságban és elnyomásban lesznek." - Ez az Ábrahámnak írt prófécia előrevetíti a Exodus 1 eseményeit, megmutatva, hogy az egyiptomi elnyomás az isteni terv része volt.
Zsoltárok 105:24-25: "Az Úr megsokasította népét, erősebbé tette őket ellenségeiknél, akiknek szíve megfordult, hogy gyűlölje népét és összeesküdjön szolgái ellen." - Ez a zsoltár az Exodus 1 eseményeire reflektál, mind Izrael növekedésének, mind az egyiptomiak Istennel szembeni ellenségeskedésének tulajdonítva.
Zsidók 11:23: "Hit által rejtegették az újszülött Mózest szülei három hónapig, mert látták, hogy nem közönséges fiú, és nem féltek a király rendeletétől." - Ez a vers a 2. Mózes 1. végén és a 2. Mózes elején történt eseményekre utal, Mózes szüleinek cselekedeteit a hit cselekedeteiként értelmezi.
ApCsel 7:6: "Isten azt mondta neki, hogy leszármazottai idegenek lesznek egy idegen országban, és négyszáz évig rabszolgasorba kerülnek és bántalmazzák őket." - István idézi az Ábrahámnak adott próféciát, kontextusba helyezve az Exodus 1 eseményeit a tágabb isteni tervben.
FAQ:
Mi volt az izraeliták helyzete Egyiptomban a kivonulás kezdetén?
Az Exodus kezdetén az izraelitákat elnyomták Egyiptomban. Nagyon elszaporodtak, ami félelmet keltett a fáraóban, aki elrendelte rabszolgaságukat és elnyomásukat. (2Mózes 1:7-14)
Mit parancsolt a fáraó az izraeliták növekedésének ellenőrzésére?
A fáraó elrendelte, hogy a héberektől született összes fiúgyermeket öljék meg és dobják a Nílusba, hogy ellenőrizzék az izraelita lakosság növekedését. (2Mózes 1:22)
Hogyan nem engedelmeskedtek a héber bábák a fáraó parancsának?
A héber bábák, Sifra és Puah nem engedelmeskedtek a fáraónak, és nem ölték meg az újszülött fiúkat. Tettüket azzal indokolták, hogy a héber nők életerősebbek voltak, és születésük előtt szültek. (2Mózes 1:17-19)
Miért döntött úgy a fáraó, hogy fokozza az izraeliták elnyomását?
A fáraó úgy döntött, hogy fokozza az izraeliták elnyomását, mert attól félt, hogy túl erősek lesznek, és fellázadnak Egyiptom ellen. (2Mózes 1:10)
Hogyan hatott az elnyomás az izraelita lakosságra?
A súlyos elnyomás ellenére az izraelita lakosság tovább növekedett és virágzott, bizonyítva Isten isteni beavatkozását és hűségét népéhez. (2Mózes 1:12)
