Salmos, 69
1. Ao mestre de canto. De Davi. Para servir de lembrança.*
1. (A karvezetõnek a "Liliomok" szerint - Dávidtól.)
2. Comprazei-vos, ó Deus, em me livrar; depressa, Senhor, vinde em meu auxílio.
2. Ments meg, Istenem, a víz már torkomig ér,
3. Sejam confundidos e humilhados os que odeiam a minha vida. Recuem e corem de vergonha os que se comprazem com meus males.
3. belesüllyedtem a mély iszapba, lábam nem talál talajt. A vizek mélyére kerültem, hullámok csapnak át felettem.
4. Afastem-se, cobertos de confusão, os que me dizem: “Ah! Ah!”.
4. Elfáradtam a kiáltozásban, a torkom berekedt. Szemem elhomályosul, amíg Istenemre várakozom.
5. Pelo contrário, exultem e se alegrem em vós todos os que vos procuram. Que repitam sem cessar: “Glória ao Senhor!”, aqueles que desejam vosso auxílio.
5. Többen vannak, mint fejemen a hajszál, akik ok nélkül gyûlölnek. Akik jogtalanul bántalmaznak, erõsebbek, mint tagjaim. [Amit el sem vettem, azt kell visszaadnom.]
6. Quanto a mim, sou pobre e desvalido. Socorrei-me, ó Deus, sois meu protetor e libertador. Senhor, não tardeis mais.
6. Istenem, ismered balgaságomat, vétségeim nincsenek rejtve elõtted.
7.
7. De ne miattam valljanak szégyent azok, akik benned remélnek, Seregek Ura! Ne miattam piruljanak, akik téged keresnek, Izrael Istene!
8.
8. Hiszen miattad viseltem az átkot, szégyenpír födte arcomat.
9.
9. Elidegenedtem testvéreimtõl, anyám fiai szemében idegen lettem.
10.
10. Mert a buzgóság emésztett házadért, s ha téged gyaláztak, rám hullt a gyalázat.
11.
11. Böjtöléssel aláztam meg lelkem, s az is gyalázatommá változott.
12.
12. Vezeklõruhát öltöttem magamra, s gúny tárgya lettem úgy is nekik.
13.
13. A kapunál ülõk ellenem beszélnek, a bor mellett is rólam énekelnek.
14.
14. De én hozzád küldöm fohászomat, Uram, kegyelmed idején, Istenem. Nagy jóságodban hallgass meg, segíts rajtam hûséged szerint!
15.
15. Húzz ki az iszapból, ne hagyj elsüllyedni, ments meg azoktól, kik ártani akarnak! Ments ki a vizek mélyérõl engemet,
16.
16. nehogy átcsapjon fölöttem az ár, s a mélység magába temessen, a szakadék szája zárjon be örökre!
17.
17. Hallgass meg, Uram, hisz kegyelmed jóságos, irgalmad bõségében tekints reám!
18.
18. Ne rejtsd el szolgád elõl arcodat, bajban vagyok, hallgass meg mihamar!
19.
19. Közeledj lelkemhez és szabadíts meg, ellenségeim miatt ments meg!
20.
20. Ismered gyalázatomat, Vártam, hogy valaki megszán, de nem akadt senki, nem volt, aki megvigasztalt volna. szemed elõtt vannak mind, akik szorongatnak. Szívem megtört a gyalázattól,
21.
21. Zavarom, szégyenem orvosolhatatlan.
22.
22. Ételembe epét kevertek, szomjúságomban ecettel itattak.
23.
23. Asztaluk ezért váljék számukra csapdává, barátaiknak pedig szorító hurokká!
24.
24. Homályosodjék el a szemük, ne lássanak, derekuk örökre veszítse erejét!
25.
25. Áraszd ki rájuk méltatlankodásod, s haragodnak tüze eméssze meg õket!
26.
26. Lakóhelyük váljék pusztasággá, senki ne tanyázzék többé sátraikban!
27.
27. Hiszen azt üldözték, akit te vertél meg, akit megsebeztél, annak fokozták fájdalmát.
28.
28. Tetézd meg bûnökkel eddigi vétküket, hogy ne számítsanak igaznak elõtted!
29.
29. Töröljék ki õket az élõk könyvébõl, ne legyenek beírva az igazakkal együtt!
30.
30. Nyomorult vagyok, fájdalommal telve, segítséged oltalmazzon, Istenem!
31.
31. Dicsõítem Isten nevét énekemben, ünnepi hálával magasztalom.
32.
32. Ez jobban tetszik Istennek, mint az áldozati állat, jobban, mint az üszõ, amelynek szarva és körme van.
33.
33. A megalázottak látják és örülnek, nektek, kik keresitek az Istent, éledjen szívetek!
34.
34. Mert az Úr meghallgatja a szegényeket, és foglyait nem nézi le.
35.
35. Dicsõítse õt az ég és a föld, a tenger és minden, mi benne mozog!
36.
36. Mert Isten lesz szabadítója Sionnak, újra fölépíti Júda városait. Ott laknak majd és bírják a földet,
37.
37. szolgáinak fiai örökségül kapják. S azok laknak rajta, akik szeretik nevét.
Bíblia Ave Maria - Tous droits réservés.
