1. (A karvezetõnek - Korach fiainak tanítókölteménye.)

2. Isten, hallottuk saját fülünkkel, atyáink beszéltek nekünk a tettekrõl, melyeket az õ napjaikban, a hajdani idõben

3. a kezed végbevitt. Elûztél népeket, õket pedig letelepítetted. Elpusztítottál népeket, õket meg naggyá tetted.

4. Nem saját kardjukkal hódították meg a földet, nem a saját karjuk szerezte a gyõzelmet. A te jobbod volt az, hatalmas karod, s fényességes arcod, mert szeretted õket.

5. Istenem és királyom vagy, te szerzel gyõzelmet Jákobnak.

6. Általad ûztük el ellenségeinket. A te nevedben tiportuk le azokat, akik ellenünk támadtak.

7. Nem íjamban bíztam, a kard nem menthetett meg,

8. te szereztél gyõzelmet az ellenség felett, te semmisítetted meg azokat, akik gyûlöltek bennünket.

9. Minden idõben Istennel dicsekedtünk, mindenkor a te neved dicsõítettük.

10. De most elvetettél, megaláztál minket, Istenünk, már nem vonulsz együtt seregünkkel.

11. Hagytad, hogy meghátráljunk ellenségünk elõtt, és így gyûlölõink zsákmányhoz jutottak boldog szívvel.

12. Kiszolgáltattál, mint áldozatra szánt juhokat, szétszórtál bennünket a pogányok közé.

13. Eladtad népedet alacsony bérért, és keveset nyertél ebbõl a cserébõl.

14. Szomszédaink elõtt gúny tárgyává tettél, nevetséges példává azok elõtt, akik körülöttünk laknak.

15. Szállóigévé tettél a pogányok számára, s a népek csóválják a fejüket rajtunk.

16. Gyalázatom elõttem lebeg szüntelen, szégyenpír borítja arcomat.

17. Hallanom kell, hogy szidnak és átkoznak ellenségeim és támadóim.

18. Ez mind ránk tört, s mégsem feledtünk el, szövetségedet nem szegtük meg.

19. Szívünk nem fordult el tõled, lépteink ösvényeidrõl nem tértek le,

20. amikor megvertél a sakálok földjén, amikor elborítottál a halál sötétségével.

21. Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, ha idegen istenek felé tártuk volna ki kezünket:

22. Isten nemde látta volna, õ, aki a szívek mélyére lát?

23. Nem, miattad tipornak szüntelen. Úgy néznek ránk, mint áldozatra szánt juhokra.

24. Kelj föl, miért alszol, Uram, kelj föl és ne taszíts el mindörökre!

25. Miért rejted el arcodat? Miért feledkezel el nyomorunkról és kínjainkról?

26. Hiszen lelkünket a porba taposták, testük a földhöz tapadt.

27. Kelj föl, siess segítségünkre, irgalmasságodban szabadíts meg minket!



Livros sugeridos


“Os corações fortes e generosos não se lamentam, a não ser por grandes motivos e,ainda assim,não permitem que tais motivos penetrem fundo no seu íntimo.(P.e Pio) São Padre Pio de Pietrelcina

Newsletter

Receba as novidades, artigos e noticias deste portal.