1. tw dauid eulogei h yuch mou ton kurion kai panta ta entoV mou to onoma to agion autou
2. eulogei h yuch mou ton kurion kai mh epilanqanou pasaV taV antapodoseiV autou
3. ton euilateuonta pasaiV taiV anomiaiV sou ton iwmenon pasaV taV nosouV sou
4. ton lutroumenon ek fqoraV thn zwhn sou ton stefanounta se en eleei kai oiktirmoiV
5. ton empiplwnta en agaqoiV thn epiqumian sou anakainisqhsetai wV aetou h neothV sou
6. poiwn elehmosunaV o kurioV kai krima pasi toiV adikoumenoiV
7. egnwrisen taV odouV autou tw mwush toiV uioiV israhl ta qelhmata autou
8. oiktirmwn kai elehmwn o kurioV makroqumoV kai polueleoV
9. ouk eiV teloV orgisqhsetai oude eiV ton aiwna mhniei
10. ou kata taV amartiaV hmwn epoihsen hmin oude kata taV anomiaV hmwn antapedwken hmin
11. oti kata to uyoV tou ouranou apo thV ghV ekrataiwsen kurioV to eleoV autou epi touV foboumenouV auton
12. kaq' oson apecousin anatolai apo dusmwn emakrunen af' hmwn taV anomiaV hmwn
13. kaqwV oiktirei pathr uiouV oiktirhsen kurioV touV foboumenouV auton
14. oti autoV egnw to plasma hmwn mnhsqhti oti couV esmen
15. anqrwpoV wsei cortoV ai hmerai autou wsei anqoV tou agrou outwV exanqhsei
16. oti pneuma dihlqen en autw kai ouc uparxei kai ouk epignwsetai eti ton topon autou
17. to de eleoV tou kuriou apo tou aiwnoV kai ewV tou aiwnoV epi touV foboumenouV auton kai h dikaiosunh autou epi uiouV uiwn
18. toiV fulassousin thn diaqhkhn autou kai memnhmenoiV twn entolwn autou tou poihsai autaV
19. kurioV en tw ouranw htoimasen ton qronon autou kai h basileia autou pantwn despozei
20. eulogeite ton kurion panteV oi aggeloi autou dunatoi iscui poiounteV ton logon autou tou akousai thV fwnhV twn logwn autou
21. eulogeite ton kurion pasai ai dunameiV autou leitourgoi autou poiounteV to qelhma autou
22. eulogeite ton kurion panta ta erga autou en panti topw thV despoteiaV autou eulogei h yuch mou ton kurion
Lábjegyzetek:
102:1-2 - A zsoltáríró kínjában Istenhez kiált, isteni segítséget keresve a szenvedések közepette. Ez a siralom azt a bizalmat fejezi ki, hogy Isten meghallgatja a szenvedők imáit, és megválaszolja azokat (lásd még Zsoltárok 18:6 és Ésaiás 65:24).
102:3-7 - A zsoltáríró leírja testi és érzelmi szenvedését, egy múló árnyékhoz hasonlítja magát. Az emberi szenvedés és az élet törékenységének ábrázolása gyakori téma a sirató zsoltárokban (lásd még Jób 7:6-7 és Zsolt 39:4-5).
102:12-13 - Szenvedése ellenére a zsoltáríró elismeri Isten örökkévalóságát. Bízik abban, hogy az Úr feláll Sion nevében, megerősítve Isten hűségét népével kötött szövetségéhez (lásd még Zsoltárok 90:1-2 és Ésaiás 40:28-31).
102:17-20 - Isten meghallja a rászorulók kiáltását, és közbelép, hogy megmentse a börtönben lévőket. A zsoltáríró hangsúlyozza Isten együttérzését a szenvedők iránt, és készségét a fogságban lévők kiszabadítására (lásd még Zsolt 34:17-18 és Lukács 4:18-19).
102:25-27 - Isten örökkévalósága a teremtés mulandóságával áll szemben. A zsoltáríró hangsúlyozza, hogy bár a fizikai világ öregszik és elmúlik, Isten változatlan és örökkévaló marad, ez az igazság vigasztalást és reményt hoz (lásd még Zsidók 1:10-12 és Jelenések 21:1-4).
Kapcsolódó versek Salmos, 102:
A 102. zsoltár, a szenvedők imája, mély gyötrődést és Istenbe vetett reményt fejez ki. Hogyan találjunk vigaszt a szenvedés idején? Ez az erőteljes siralom a zsoltáríró szenvedését írja le, szembeállítva azt Isten örökkévalóságával és hatalmával. A szöveg olyan témákkal foglalkozik, mint az emberi élet rövidsége, az isteni együttérzés és Sion helyreállítása. A 102. zsoltár vigasztalást nyújt a szenvedőknek, rámutatva Isten szuverenitására és hűségére. Gondolkozz el velünk öt bibliai részleten, amelyek ennek a megindító zsoltárnak a kiáltását és reményét visszhangozzák.
Siralom 5:19: "Uram, uralkodj örökké; trónod nemzedékről nemzedékre megmarad." - Ez a vers a 102. zsoltár témáját tükrözi Isten örökkévalóságáról, ellentétben az emberi gyarlósággal.
Zsidók 1:10-12: "Kezdetben, Uram, te alapítottad a földet, és az egek a te kezed műve. Ők elpusztulnak, de te megmaradsz; mind elhasználódnak, mint egy ruha. Beburkolod őket, mint egy köpenyt, és átöltöznek, mint a ruhák. De te ugyanaz maradsz, és éveid soha nem érnek véget." - Ez a rész közvetlenül idézi a Zsoltárok 102:25-27-et, Krisztusra vonatkoztatva.
Ésaiás 40:6-8: "Egy hang azt mondja: "Kiálts!" És megkérdezem: "Mit kiáltsak?" „Az egész emberiség olyan, mint a fű, és minden dicsősége, mint a mező virágai. A fű kiszárad és a virágok lehullanak, de Istenünk szava örökké megmarad." - Ez az Ézsaiás-szöveg a 102. zsoltár témáját visszhangozza az emberi mulandóságról, ellentétben Isten örökkévalóságával.
2Péter 3:8: "Ne feledjétek ezt, szeretteim: az Úrnál egy nap olyan, mint ezer esztendő, és ezer esztendő, mint egy nap." - Ez a vers Isten örökkévaló perspektíváját tükrözi, amelyet a 102. zsoltár említ.
Jelenések 21:4: "Minden könnyet letöröl a szemedről. Nem lesz többé halál, sem szomorúság, sem sírás, sem fájdalom, mert a régi rend elmúlt." - Ez az eszkatologikus ígéret összhangban van a 102. zsoltárban kifejezett helyreállítási reménységgel.
FAQ:
Miért kiált Istenhez a zsoltáríró a 102. zsoltárban?
A zsoltáríró a szenvedés és a kétségbeesés közepette kiált Istenhez, kínjában irgalmat és segítséget kér. (Zsoltárok 102:1-2)
Mit mond a zsoltáríró az emberi gyarlóságról?
A zsoltáríró életét egy olyan árnyékhoz hasonlítja, amely gyorsan elmúlik, felismerve az emberi lét törékenységét és rövidségét. (Zsoltárok 102:11)
Hogyan fejezi ki a zsoltáríró Istenbe vetett reményét?
A zsoltáríró szenvedése ellenére bízik abban, hogy Isten helyreállítja életét és megújítja erejét. (Zsoltárok 102:12-17)
Mit jelent az, hogy „örökké uralkodik az Úr”?
Az örökké uralkodó Úr Isten szuverenitását és változhatatlanságát hangsúlyozza, aki hűséges és uralkodó marad mindenben. (Zsoltárok 102:12)
Hogyan látja a zsoltáríró Jeruzsálem jövőjét?
A zsoltáríró hisz abban, hogy Isten helyreállítja Jeruzsálemet, és neve megdicsőül a városban. (Zsoltárok 102:13-22)
