1. Gr. Psalm 102 (Heb. 103) τῷ Δαυιδ εὐλόγει ἡ ψυχή μου τὸν κύριον καί πάντα τὰ ἐντός μου τὸ ὄνομα τὸ ἅγιον αὐτοῦ
2. εὐλόγει ἡ ψυχή μου τὸν κύριον καὶ μὴ ἐπιλανθάνου πάσας τὰς ἀνταποδόσεις αὐτοῦ
3. τὸν εὐιλατεύοντα πάσαις ταῖς ἀνομίαις σου τὸν ἰώμενον πάσας τὰς νόσους σου
4. τὸν λυτρούμενον ἐκ φθορᾶς τὴν ζωήν σου τὸν στεφανοῦντά σε ἐν ἐλέει καὶ οἰκτιρμοῖς
5. τὸν ἐμπιπλῶντα ἐν ἀγαθοῖς τὴν ἐπιθυμίαν σου ἀνακαινισθήσεται ὡς ἀετοῦ ἡ νεότης σου
6. ποιῶν ἐλεημοσύνας ὁ κύριος καὶ κρίμα πᾶσι τοῖς ἀδικουμένοις
7. ἐγνώρισεν τὰς ὁδοὺς αὐτοῦ τῷ Μωυσῇ τοῖς υἱοῖς Ισραηλ τὰ θελήματα αὐτοῦ
8. οἰκτίρμων καὶ ἐλεήμων ὁ κύριος μακρόθυμος καὶ πολυέλεος
9. οὐκ εἰς τέλος ὀργισθήσεται οὐδὲ εἰς τὸν αἰῶνα μηνιεῖ
10. οὐ κατὰ τὰς ἁμαρτίας ἡμῶν ἐποίησεν ἡμῖν οὐδὲ κατὰ τὰς ἀνομίας ἡμῶν ἀνταπέδωκεν ἡμῖν
11. ὅτι κατὰ τὸ ὕψος τοῦ οὐρανοῦ ἀπὸ τῆς γῆς ἐκραταίωσεν κύριος τὸ ἔλεος αὐτοῦ ἐπὶ τοὺς φοβουμένους αὐτόν
12. καθ’ ὅσον ἀπέχουσιν ἀνατολαὶ ἀπὸ δυσμῶν ἐμάκρυνεν ἀφ’ ἡμῶν τὰς ἀνομίας ἡμῶν
13. καθὼς οἰκτίρει πατὴρ υἱούς οἰκτίρησεν κύριος τοὺς φοβουμένους αὐτόν
14. ὅτι αὐτὸς ἔγνω τὸ πλάσμα ἡμῶν μνήσθητι ὅτι χοῦς ἐσμεν
15. ἄνθρωπος ὡσεὶ χόρτος αἱ ἡμέραι αὐτοῦ ὡσεὶ ἄνθος τοῦ ἀγροῦ οὕτως ἐξανθήσει
16. ὅτι πνεῦμα διῆλθεν ἐν αὐτῷ καὶ οὐχ ὑπάρξει καὶ οὐκ ἐπιγνώσεται ἔτι τὸν τόπον αὐτοῦ
17. τὸ δὲ ἔλεος τοῦ κυρίου ἀπὸ τοῦ αἰῶνος καὶ ἕως τοῦ αἰῶνος ἐπὶ τοὺς φοβουμένους αὐτόν καὶ ἡ δικαιοσύνη αὐτοῦ ἐπὶ υἱοὺς υἱῶν
18. τοῖς φυλάσσουσιν τὴν διαθήκην αὐτοῦ καὶ μεμνημένοις τῶν ἐντολῶν αὐτοῦ τοῦ ποιῆσαι αὐτάς
19. κύριος ἐν τῷ οὐρανῷ ἡτοίμασεν τὸν θρόνον αὐτοῦ καὶ ἡ βασιλεία αὐτοῦ πάντων δεσπόζει
20. εὐλογεῖτε τὸν κύριον πάντες οἱ ἄγγελοι αὐτοῦ δυνατοὶ ἰσχύι ποιοῦντες τὸν λόγον αὐτοῦ τοῦ ἀκοῦσαι τῆς φωνῆς τῶν λόγων αὐτοῦ
21. εὐλογεῖτε τὸν κύριον πᾶσαι αἱ δυνάμεις αὐτοῦ λειτουργοὶ αὐτοῦ ποιοῦντες τὸ θέλημα αὐτοῦ
22. εὐλογεῖτε τὸν κύριον πάντα τὰ ἔργα αὐτοῦ ἐν παντὶ τόπῳ τῆς δεσποτείας αὐτοῦ εὐλόγει ἡ ψυχή μου τὸν κύριον
Lábjegyzetek:
102:1-2 - A zsoltáríró kínjában Istenhez kiált, isteni segítséget keresve a szenvedések közepette. Ez a siralom azt a bizalmat fejezi ki, hogy Isten meghallgatja a szenvedők imáit, és megválaszolja azokat (lásd még Zsoltárok 18:6 és Ésaiás 65:24).
102:3-7 - A zsoltáríró leírja testi és érzelmi szenvedését, egy múló árnyékhoz hasonlítja magát. Az emberi szenvedés és az élet törékenységének ábrázolása gyakori téma a sirató zsoltárokban (lásd még Jób 7:6-7 és Zsolt 39:4-5).
102:12-13 - Szenvedése ellenére a zsoltáríró elismeri Isten örökkévalóságát. Bízik abban, hogy az Úr feláll Sion nevében, megerősítve Isten hűségét népével kötött szövetségéhez (lásd még Zsoltárok 90:1-2 és Ésaiás 40:28-31).
102:17-20 - Isten meghallja a rászorulók kiáltását, és közbelép, hogy megmentse a börtönben lévőket. A zsoltáríró hangsúlyozza Isten együttérzését a szenvedők iránt, és készségét a fogságban lévők kiszabadítására (lásd még Zsolt 34:17-18 és Lukács 4:18-19).
102:25-27 - Isten örökkévalósága a teremtés mulandóságával áll szemben. A zsoltáríró hangsúlyozza, hogy bár a fizikai világ öregszik és elmúlik, Isten változatlan és örökkévaló marad, ez az igazság vigasztalást és reményt hoz (lásd még Zsidók 1:10-12 és Jelenések 21:1-4).
Kapcsolódó versek Salmos, 102:
A 102. zsoltár, a szenvedők imája, mély gyötrődést és Istenbe vetett reményt fejez ki. Hogyan találjunk vigaszt a szenvedés idején? Ez az erőteljes siralom a zsoltáríró szenvedését írja le, szembeállítva azt Isten örökkévalóságával és hatalmával. A szöveg olyan témákkal foglalkozik, mint az emberi élet rövidsége, az isteni együttérzés és Sion helyreállítása. A 102. zsoltár vigasztalást nyújt a szenvedőknek, rámutatva Isten szuverenitására és hűségére. Gondolkozz el velünk öt bibliai részleten, amelyek ennek a megindító zsoltárnak a kiáltását és reményét visszhangozzák.
Siralom 5:19: "Uram, uralkodj örökké; trónod nemzedékről nemzedékre megmarad." - Ez a vers a 102. zsoltár témáját tükrözi Isten örökkévalóságáról, ellentétben az emberi gyarlósággal.
Zsidók 1:10-12: "Kezdetben, Uram, te alapítottad a földet, és az egek a te kezed műve. Ők elpusztulnak, de te megmaradsz; mind elhasználódnak, mint egy ruha. Beburkolod őket, mint egy köpenyt, és átöltöznek, mint a ruhák. De te ugyanaz maradsz, és éveid soha nem érnek véget." - Ez a rész közvetlenül idézi a Zsoltárok 102:25-27-et, Krisztusra vonatkoztatva.
Ésaiás 40:6-8: "Egy hang azt mondja: "Kiálts!" És megkérdezem: "Mit kiáltsak?" „Az egész emberiség olyan, mint a fű, és minden dicsősége, mint a mező virágai. A fű kiszárad és a virágok lehullanak, de Istenünk szava örökké megmarad." - Ez az Ézsaiás-szöveg a 102. zsoltár témáját visszhangozza az emberi mulandóságról, ellentétben Isten örökkévalóságával.
2Péter 3:8: "Ne feledjétek ezt, szeretteim: az Úrnál egy nap olyan, mint ezer esztendő, és ezer esztendő, mint egy nap." - Ez a vers Isten örökkévaló perspektíváját tükrözi, amelyet a 102. zsoltár említ.
Jelenések 21:4: "Minden könnyet letöröl a szemedről. Nem lesz többé halál, sem szomorúság, sem sírás, sem fájdalom, mert a régi rend elmúlt." - Ez az eszkatologikus ígéret összhangban van a 102. zsoltárban kifejezett helyreállítási reménységgel.
FAQ:
Miért kiált Istenhez a zsoltáríró a 102. zsoltárban?
A zsoltáríró a szenvedés és a kétségbeesés közepette kiált Istenhez, kínjában irgalmat és segítséget kér. (Zsoltárok 102:1-2)
Mit mond a zsoltáríró az emberi gyarlóságról?
A zsoltáríró életét egy olyan árnyékhoz hasonlítja, amely gyorsan elmúlik, felismerve az emberi lét törékenységét és rövidségét. (Zsoltárok 102:11)
Hogyan fejezi ki a zsoltáríró Istenbe vetett reményét?
A zsoltáríró szenvedése ellenére bízik abban, hogy Isten helyreállítja életét és megújítja erejét. (Zsoltárok 102:12-17)
Mit jelent az, hogy „örökké uralkodik az Úr”?
Az örökké uralkodó Úr Isten szuverenitását és változhatatlanságát hangsúlyozza, aki hűséges és uralkodó marad mindenben. (Zsoltárok 102:12)
Hogyan látja a zsoltáríró Jeruzsálem jövőjét?
A zsoltáríró hisz abban, hogy Isten helyreállítja Jeruzsálemet, és neve megdicsőül a városban. (Zsoltárok 102:13-22)
