1. to lhmma o eiden ambakoum o profhthV
2. ewV tinoV kurie kekraxomai kai ou mh eisakoushV bohsomai proV se adikoumenoV kai ou swseiV
3. ina ti moi edeixaV kopouV kai ponouV epiblepein talaipwrian kai asebeian ex enantiaV mou gegonen krisiV kai o krithV lambanei
4. dia touto dieskedastai nomoV kai ou diexagetai eiV teloV krima oti o asebhV katadunasteuei ton dikaion eneken toutou exeleusetai to krima diestrammenon
5. idete oi katafronhtai kai epibleyate kai qaumasate qaumasia kai afanisqhte dioti ergon egw ergazomai en taiV hmeraiV umwn o ou mh pisteushte ean tiV ekdihghtai
6. dioti idou egw exegeirw ef' umaV touV caldaiouV touV machtaV to eqnoV to pikron kai to tacinon to poreuomenon epi ta plath thV ghV tou kataklhronomhsai skhnwmata ouk autou
7. foberoV kai epifanhV estin ex autou to krima autou estai kai to lhmma autou ex autou exeleusetai
8. kai exalountai uper pardaleiV oi ippoi autou kai oxuteroi uper touV lukouV thV arabiaV kai exippasontai oi ippeiV autou kai ormhsousin makroqen kai petasqhsontai wV aetoV proqumoV eiV to fagein
9. sunteleia eiV asebeiV hxei anqesthkotaV proswpoiV autwn ex enantiaV kai sunaxei wV ammon aicmalwsian
10. kai autoV en basileusin entrufhsei kai turannoi paignia autou kai autoV eiV pan ocurwma empaixetai kai balei cwma kai krathsei autou
11. tote metabalei to pneuma kai dieleusetai kai exilasetai auth h iscuV tw qew mou
12. ouci su ap' archV kurie o qeoV o agioV mou kai ou mh apoqanwmen kurie eiV krima tetacaV auton kai eplasen me tou elegcein paideian autou
13. kaqaroV ofqalmoV tou mh oran ponhra kai epiblepein epi ponouV ou dunhsh ina ti epiblepeiV epi katafronountaV parasiwphsh en tw katapinein asebh ton dikaion
14. kai poihseiV touV anqrwpouV wV touV icquaV thV qalasshV kai wV ta erpeta ta ouk econta hgoumenon
15. sunteleian en agkistrw anespasen kai eilkusen auton en amfiblhstrw kai sunhgagen auton en taiV saghnaiV autou eneken toutou eufranqhsetai kai carhsetai h kardia autou
16. eneken toutou qusei th saghnh autou kai qumiasei tw amfiblhstrw autou oti en autoiV elipanen merida autou kai ta brwmata autou eklekta
17. dia touto amfibalei to amfiblhstron autou kai dia pantoV apoktennein eqnh ou feisetai
Lábjegyzetek:
1:1-4 - Habakuk imáját a Júdában uralkodó igazságtalanság és erőszak elleni panasszal kezdi. Megkérdőjelezi Isten hallgatását a korrupcióval szemben. Ez a helyzet sok hívő küzdelmét tükrözi, akik a világban a gonoszsággal néznek szembe, és igyekeznek megérteni, miért engedi meg Isten az ilyen szenvedést (lásd még Zsoltárok 13:1-2 és Jeremiás 12:1-4).
1:5-11 - Isten azt válaszolja, hogy feltámasztja a babilóniaiakat, mint Júda elleni ítélet eszközét. Az isteni válasz rávilágít Isten szuverén hatalmára a nemzetek felett, és arra, hogy még ellenségeket is képes felhasználni tervei megvalósítására. Ez megkérdőjelezi Isten igazságosságának emberi megértését (lásd még Ésaiás 10:5-7 és Jeremiás 25:9).
1:12-17 - Habakuk megkérdőjelezi Isten igazságosságát, és felvilágosítást kér a babilóniaiak használatáról, amely nép még gonoszabb, mint a zsidók. Kifejezi a feszültséget Isten szentsége és a gonoszok látszólagos jóléte között. Ez gyakori kérdés a szenvedés idején, amikor úgy tűnik, hogy a gonosz győzedelmeskedik (lásd még Zsolt 73:3-17 és Róma 9:19-21).
1:18-20 - Habakuk megerősíti, hogy bár a gonoszság és az erőszak uralkodik, bízik Isten igazságosságában. Felismeri, hogy Isten szuverén minden nemzet felett, és igazságosságát a maga idejében szolgálják. Az Istenbe vetett bizalom még a gonosszal szemben is központi lecke a hívők számára (lásd még Ésaiás 66:15-16 és Jelenések 6:9-11).
Kapcsolódó versek Habacuc, 1:
Habakuk 1. fejezete feljegyzi a próféta párbeszédét Istennel. Hogyan kezeli Habakuk a látszólagos igazságtalanságot? Ez a mélyreható szöveg a próféta zavarodottságát fejezi ki a Júdában tapasztalható erőszakkal és gonoszsággal kapcsolatban, és Isten a káldeusokon keresztül hirdet ítéletet. Habakuk ezután megkérdőjelezi, hogyan használhatna fel egy szent Isten egy gonosz nemzetet népe megbüntetésére. A fejezet feltárja az isteni szuverenitás és az emberi igazságosság közötti feszültséget. Nézzünk meg velünk öt bibliai részt, amelyek összecsengenek a teodícia témáival ebben a kihívásokkal teli fejezetben.
Zsoltárok 73:3: "Mert irigyeltem az arrogánsokat, amikor láttam ezeknek a gonosz embereknek a boldogulását." - Ez a vers tükrözi Habakuk csalódottságát az 1:3-4-ben a gonoszok látszólagos jóléte miatt.
Jeremiás 12:1: "Igazad van, Uram, amikor az ügyemet eléd tárom. Azonban vitatkozni szeretnék veled az igazságosságodról. Miért boldogul a gonoszok útja? Miért él minden áruló békében?" - Ahogy Habakuk az 1:13-ban, Jeremiás is megkérdőjelezi Isten látszólagos toleranciáját a gonoszság iránt.
Róma 1:17: "Mert az evangéliumban Isten igazsága jelenik meg, olyan igazságosság, amely elejétől végéig hitből van, amint meg van írva: "Az igaz hitből él."" - Pál idézi a Habakuk 2:4-et, amelyet Habakuk panaszaival összefüggésben vezetünk be az 1. fejezetben.
Ésaiás 10:5-6: "Jaj Asszíriának, haragom vesszőjének! A te kezedben van felháborodásom botja! Küldöm őt egy istentelen nemzet ellen, küldöm egy nép ellen, amely engem haragít, hogy kifosztja és kifosztja őket, és tapossák őket, mint az utcák sárját." - Ez a részlet megismétli Isten magyarázatát a Habakuk 1:5-11-ben a káldeusok ítéleti eszközként való használatáról.
ApCsel 13:41: "Nézzétek, ti csúfolók, csodálkozzatok és pusztuljatok el; mert a te napjaidban olyasmit teszek, amit nem hinnél el, ha valaki elmondaná neked!'" - Pál a Habakuk 1:5-öt idézi prédikációjában, a próféta figyelmeztetését saját korára alkalmazva.
FAQ:
Miért kérdi Habakuk Istent az igazak szenvedéséről?
Habakuk megkérdőjelezi Istent a gonoszok boldogulásáról és az igazak szenvedéséről, kifejezve gyötrelmét az igazságosság nyilvánvaló hiánya miatt. (Habakuk 1:2-4)
Mit mond Isten Habakuknak a gonoszok elnyomásáról?
Isten kinyilatkoztatja, hogy a babiloniakat, egy könyörtelen népet fogja felhasználni a gonoszok megbüntetésére, megmutatva, hogy Isten igazságosságát végrehajtják, még ha váratlan módon is. (Habakuk 1:5-11)
Hogyan reagál Habakuk Isten válaszára a babiloniakkal kapcsolatban?
Habakuk aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy Isten egy gonoszabb népet használ a gonoszok megbüntetésére, megkérdőjelezve egy ilyen cselekedet érvényességét. (Habakuk 1:12-17)
Mit tanulhatunk meg Isten természetéről a Habakuk 1. fejezetből?
Habakuk 1 azt tanítja nekünk, hogy Isten szuverén, igazságos, és váratlan eszközöket használ céljai megvalósítására, még akkor is, ha nem értjük őket teljesen. (Habakuk 1:12-13)
Milyen reményt ad Isten az igazaknak a Habakuk 1-ben?
Az igazak abban reménykednek, hogy bár úgy tűnik, hogy a gonoszok boldogulnak, végül Isten igazságot szolgáltat. Az igazak hitből fognak élni, bízva Isten szuverenitásában. (Habakuk 1:4)
