Zsoltárok könyve, 88
1. (Ének, Korach fiainak zsoltára. A karvezetõnek a "Machalat" szerint énekelni - az eszrachita Heman tanítókölteménye.)
2. Uram, Istenem, nappal hozzád fohászkodom, éjjel színed elõtt panaszkodom.
3. Imám hatoljon fel hozzád, hallgasd meg könyörgésem!
4. Mert a lelkem tele gyötrelemmel, s életem közel van a holtak országához.
5. Azok közé sorolnak, akik sírba szállnak, olyan ember vagyok, ki a végét járja.
6. A halottak közt hagytak, mint kiket legyõztek, s már a sírban vannak: többé nem emlékezel és már gondot sem viselsz rájuk.
7. A sír mélyére vetettél, a sötétségbe, a szakadékba.
8. Súlyosan rám nehezedik haragod, minden hullámod összecsap fölöttem.
9. Barátaimat távol tartod tõlem, borzalommá tettél a szemükben. Fogoly vagyok, nem szabadulhatok.
10. Szemem elhomályosult a nyomortól. Uram, mindennap téged hívlak, kitárom feléd a kezem.
11. Tán a holtakon akarsz csodát tenni? Fölkelnek még az árnyak, hogy dicsérjenek?
12. A sírban emlegetik még jóságodat, és hûségedet a holtak országában?
13. Felfogják-e csodáidat a sötétségben, és a feledés földjén kegyelmedet?
14. Ám én, Uram, tehozzád kiáltok, már hajnalban eléd száll imám.
15. Miért veted el a lelkemet, Uram, miért rejted el arcodat elõlem?
16. Ifjúkorom óta gyenge vagyok, s fenyeget a halál. Viseltem borzalmaidat és betegeskedtem.
17. Haragod tüze átjárt, a fájdalmak semmivé tettek.
18. Folyvást körülvesznek, mint az áradó víz, mind együtt szorongatnak.
19. Barátomat, bizalmasomat elidegenítetted; már csak a sötétség ölel körül.