1. (Alleluja!) Magasztaljátok az Urat, szólítsátok nevét,

2. hirdessétek mûveit a népek között! Daloljatok, zenéljetek neki, hirdessétek minden csodáit!

3. Dicsekedjetek szent nevében! Akik keresik az Urat, azoknak örüljön a szívük!

4. Tekintsetek az Úrra és erejére, keressétek mindig tekintetét!

5. Gondoljatok csodáira, amelyeket mûvelt, a jelekre és ajka szavaira!

6. Ti, fiai Ábrahámnak, az Úr szolgájának, fiai Jákobnak, az õ választottjának!

7. Az Úr a mi Istenünk, ítéletei az egész világon érvényesek.

8. Mindvégig emlékezik szövetségére, ígéretére, amelyet ezernyi nemzedékre adott,

9. a szövetségre, amelyet Ábrahámmal kötött, az esküre, amelyet Izsáknak esküdött,

10. s amelyet Jákobnak szilárd törvényül adott, örök kötésül Izraelnek.

11. Így nyilatkozott: Kánaánt neked adom osztályrészül és örökségedül.

12. Amikor még kis számban és kevesen, jövevényként éltek azon a földön,

13. az egyik törzstõl a másikig, s az egyik országból a másik néphez vándoroltak,

14. akkor sem engedte, hogy elnyomják õket, királyokat büntetett miattuk:

15. "Fölkentjeimet ne érintsétek, prófétáimnak ne ártsatok!"

16. Aztán éhínséget hozott a földre, összetörte botjukat, a kenyeret.

17. De elõreküldött egy férfit számukra, Józsefet, akit szolgaként eladtak.

18. Lábát bilincsbe verték, nyakát vasjáromba kényszerítették,

19. amíg be nem teljesedett, amit elõre megmondott, amíg az Úr szava nem igazolta õt.

20. A király maga küldött, hogy oldják le bilincsét, a népek fejedelme tette szabaddá.

21. Megtette házának urává, minden javának intézõjévé,

22. hogy akarata szerint vezesse nagyjait, és bölcsességre tanítsa véneit.

23. Aztán Izrael átvonult Egyiptomba, Jákob jövevény lett Kám földjén.

24. Az Úr megsokasította népét, erõsebbé tette elnyomóinál.

25. Majd megváltoztatta szívüket, és meggyûlölték népét, s álnokul bántak szolgáival.

26. Akkor Mózest küldte, a szolgáját, és küldte Áront, a választottját.

27. Õk jeleit mutatták elõttük, nagy csodáit Kámnak földjén.

28. Sötétséget támasztott, sötét lett, de ellenálltak parancsainak.

29. Vizüket vérré változtatta, halaikat kipusztította.

30. Békákkal borította a földet, egészen a király lakhelyéig.

31. Szólt, és légyrajok törtek elõ, és szúnyogok minden határukon.

32. Esõ helyett jégverést küldött, és pusztító tûz hullott országukra.

33. Tönkretett szõlõt és fügefát, minden mezejükön letörte a fákat.

34. Szólt, és sáskák jöttek, meg számtalan pusztító bogár.

35. Felfaltak mindent, ami zöldellt a földön, felfalták földjeik termését.

36. Lesújtott minden elsõszülöttre, a férfierõ minden zsengéjére.

37. Majd kivezette õket arannyal s ezüsttel rakodva, gyengélkedõ nem volt törzseikben.

38. Az egyiptomiak örültek kivonulásuknak, mert rettegésben éltek miattuk.

39. Felhõt terített az égre, hogy bevonja õket, éjjel pedig tûzzel világított nekik.

40. Áhítozásukra fürjeket küldött, és égi kenyérrel lakatta jól õket.

41. Sziklát nyitott meg és víz tört elõ, patakban folyt a pusztán végig.

42. Mert megemlékezett szent ígéretérõl, amit Ábrahámnak, a szolgájának tett.

43. Ujjongás közt vezette ki népét, örömrivalgás közepette választottait.

44. Nekik adta a pogányok földjeit, s õk hozzá szerezték a népek kincseit,

45. hogy megtartsák törvényeit, hogy teljesítsék parancsait.





“Dirás tu o mais belo dos credos quando houver noite em redor de ti, na hora do sacrifício, na dor, no supremo esforço duma vontade inquebrantável para o bem. Este credo é como um relâmpago que rasga a escuridão de teu espírito e no seu brilho te eleva a Deus”. São Padre Pio de Pietrelcina