1. (A karvezetõnek - Dávidtól, zsoltár.) Isten, akit dicsõítek, ne hallgass,

2. hisz az árulók gonosz szája tátog ellenem! Hazug nyelvvel beszélnek hozzám,

3. a gyûlölet szavával vesznek körül, s ok nélkül harcolnak ellenem.

4. Szeretetem jutalmául váddal illetnek, én azonban imádkozom.

5. A jót rosszal viszonozzák, szeretetem gyûlölettel.

6. "Bérelj fel egy gonoszt ellene, vádlóul a jobb oldalára!

7. Bûnösként kerüljön ki az ítéletrõl, kérése ne találjon meghallgatásra!

8. Csak kevés napot hagyjanak neki osztályrészül, hivatalát nyerje el más,

9. fiai váljanak árvákká, felesége pedig özveggyé!

10. Fiai nyugtalan bolyongjanak és kolduljanak, ûzzék ki õket elpusztult házukból!

11. Minden java legyen uzsorások zsákmánya, munkája gyümölcsét vigye el idegen.

12. Senki ne bánjon kímélettel vele, ne akadjon, aki könyörül árváin!

13. Törzse induljon pusztulásnak, a második nemzedékben szûnjék meg a neve!

14. Atyáinak bûnét ne feledjék, õsanyái vétkét le ne vezekeljék,

15. lebegjen az mindig az Úr elõtt! Az Úr törölje el emlékét a földön!"

16. Mivel senkin sem könyörült, üldözte a nyomorult és szegény embert, s a szenvedõnek életére tört.

17. Átkot akart, most érje utol õt, megvetette az áldást, most hagyja el.

18. Fedje el az átok, mint a köntös, hatoljon belsejébe, miként a víz, hassa át csontjait, mint az olaj!

19. Igen, úgy borítsa be, mint a ruha, mint az öv, amely mindig átfogja.

20. Ez legyen jutalma az Úrtól azoknak, akik vádolnak engem, akik gonoszul szólnak ellenem!

21. Te pedig, Uram, nevedért állj mellém, ments meg jóságodban és irgalmadban!

22. Hiszen nyomorult vagyok, elhagyatott, szívem bensõmben összeszorul.

23. Mint hanyatló árnyék, úgy fogyatkozom, leráznak engem is, mint a sáskát.

24. Térdem inog a böjtöléstõl, húsom sorvad a soványságtól.

25. Gúny tárgya lettem számukra, csóválják fejüket, ha látnak.

26. Segíts rajtam, Uram, Istenem, irgalmadban ments meg engem!

27. Hadd tudják meg: a kezed volt az, te voltál, Uram, aki ezt mûvelte.

28. Hadd átkozzanak, csak te áldj meg. Valljanak szégyent, akik fölkelnek ellenem, csak a te szolgád vigadozzon.

29. Vádlóim öltözzenek gyalázatba, mint köntös borítsa õket a szégyen.

30. Vidám ajakkal dicsõítem az Urat, a sokaság közepette dicsérem.

31. Mivel melléje áll a szegénynek, hogy megmentse bíráitól.





“O medo excessivo nos faz agir sem amor, mas a confiança excessiva não nos deixa considerar o perigo que vamos enfrentar”. São Padre Pio de Pietrelcina